Magyar Narancs: Egy hónappal az orosz támadás megkezdése után arról beszélt lapunknak, hogy a moszkvai vezetés által remélt villámháború kudarcot vallott (lásd: „A lefejező csapás elmaradt”, Magyar Narancs, 2022. március 24.). Azóta a villámháborús stratégiát a felőrléses hadviselés váltotta fel. Az orosz műveletek most elsősorban a Donbaszra koncentrálnak, de lényegi áttörést ott sem sikerült elérni. Milyen most, a háború ötödik hónapjában a harci helyzet?
Szenes Zoltán: Gyökeresen más, mint márciusban volt. Az orosz mesterterv az volt, hogy ún. mély hadműveletek segítségével az invázió első szakaszában megcsinálják a rezsimváltást – ám ez sikertelennek bizonyult. Kiderült, hogy egyszerűen nincs az oroszoknak elég erejük ehhez, az ukránok pedig meglepetésre hősiesen és hatékonyan védekeztek a behatoló csapatok ellen. Ennek köszönhető, hogy március végére tulajdonképpen már ki is vonták a Kijiv előtt, illetve az ország északi részében összevont erőket. Ezzel az oroszok gyakorlatilag megszüntettek egy frontot a korábban megnyitott négyből.
MN: Stratégiai szempontból ez ukrán győzelemnek számít?
SZZ: A védekező ukránoknak is felszabadultak az ottani hadosztályaik, dandárjaik, s át tudták vinni azokat az északkeleti, illetve a keleti frontszakaszra, és pihentetni is tudták a katonákat. Az oroszok előtt világossá vált, hogy az ukrán hadvezetés ahol tudja, kerülni fogja a nyílt színi összecsapást, és a városokba szervezi az ellenállást. Nyílt területen az ukrán hadseregnek kevés esélye lett volna a sikerre, de a városi harcmodorban jelentős eredményeket tudtak elérni, illetve a második lépcsőt, a logisztikát támadva komoly veszteséget tudtak okozni a megszállóknak. Az tehát, hogy a háború első szakaszában az oroszok végül elvonultak Kijiv alól, és Harkivot sem tudták bevenni, ukrán győzelem. Indirekt győzelmek, de győzelmek.
MN: Ezek hatására kezdték el, ahogy ők maguk nevezték, a konfliktus második szakaszát az oroszok, ezúttal már kifejezetten a két keleti, szakadár köztársaságra koncentrálva.
SZZ: Két hónapig tartó súlyos harcok után sikerült elfoglalniuk Luhanszk megye teljes területét, amit végül július 4-én győzelemként ünnepeltek meg.
MN: Orosz nézőpontból el- vagy visszafoglalás ez?
SZZ: Miután 2014-ben kikiáltották a szakadár köztársaságokat, az ukrán hadsereg támadást indított az oroszok támogatását élvező helyi erők ellen, és a megyék jelentős részére be is vonultak. A két szakadár köztársaság azonban már a kikiáltáskor a teljes oblaszty területére tartott igényt, ezért beszélnek az oroszok a területek visszafoglalásáról. Az ukrán hadsereg még 2015 elején is tudott területeket visszaszerezni, de aztán a Minszk II. megállapodás tűzszünetet hozott. Azóta az ukránok mélyen lépcsőzött védelmi rendszert építettek ki, és a főerőiket oda csoportosították: a februári háború előtt mintegy 80–120 ezer fő állomásozott Kelet-Ukrajnában. Ezek az egységek az évek alatt komoly katonai tapasztalatokra tettek szert, mert a tűzszünet ellenére állandóak voltak az összecsapások. A Donbaszban tevékenykedett az ukrán szárazföldi hadsereg színe-java. Ennek megfelelően az orosz támadók csak lassan tudtak előrejutni, a vártnál hosszabb ideig tartott a félmegyényi luhanszki területet elfoglalni. Most következik Donyeck megye, ami várhatóan újabb két hónapot fog igénybe venni.
MN: A stratégiaváltás, a felőrlés tehát a jól beásott ukrán védelem áttörését szolgálja.
SZZ: Már Tacitusnál azt lehet olvasni: csinálj sivatagot, és hívjad békének – vagyis a hatalmas tüzérségi és rakétacsapásokkal mindent elpusztítanak maguk előtt, és úgy haladnak előre. Az oroszok stratégiát váltottak, a mozgékony, gyors előrenyomulások és térnyerések helyett áttértek a szisztematikus pusztításra, amelynek legfőbb eszköze a tüzérség lett. Ez egyébként is az oroszok egyik legerősebb fegyverneme, a „háború istene”, ahogy nevezik. Az ellenfél infrastruktúráját porig kell rombolni, és csak azután jönnek a támadó harckocsi- és gépesített egységek. Az ukránok védekezése ugyanakkor nagyon kitartó, és ráadásul a föld alá vitték a létesítményeiket, amelyeket így nehéz elpusztítani. Az utóbbi időszakban kapott nyugati, nagy hatótávolságú tüzérségi és rakétaerők pedig ezt a támadást gyengítő, kifullasztó harcászatot megerősítették. Ezért halad rendkívül lassan az orosz előrenyomulás.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
