Interjú

„Lőnek, lőnek, lőnek”

Szenes Zoltán egyetemi tanár, nyugállományú vezérezredes az Ukrajna elleni orosz háború fejleményeiről

Külpol

Az orosz villámháború nem jött össze, a tavasszal elindított donbaszi offenzíva pedig kegyetlen felőrlő háborúba fordult. Meddig bírja Kijiv, és meddig utánpótlással Moszkva? Mikor fásul bele a Nyugat a háborúba? A nyári hadműveletekről és a nyugati technikáról is faggattuk interjúalanyunkat.

Magyar Narancs: Egy hónappal az orosz támadás megkezdése után arról beszélt lapunknak, hogy a moszkvai vezetés által remélt villámháború kudarcot vallott (lásd: „A lefejező csapás elmaradt”, Magyar Narancs, 2022. március 24.). Azóta a villámháborús stratégiát a felőrléses hadviselés váltotta fel. Az orosz műveletek most elsősorban a Donbaszra koncentrálnak, de lényegi áttörést ott sem sikerült elérni. Milyen most, a háború ötödik hónapjában a harci helyzet?

Szenes Zoltán: Gyökeresen más, mint márciusban volt. Az orosz mesterterv az volt, hogy ún. mély hadműveletek segítségével az invázió első szakaszában megcsinálják a rezsimváltást – ám ez sikertelennek bizonyult. Kiderült, hogy egyszerűen nincs az oroszoknak elég erejük ehhez, az ukránok pedig meglepetésre hősiesen és hatékonyan védekeztek a behatoló csapatok ellen. Ennek köszönhető, hogy március végére tulajdonképpen már ki is vonták a Kijiv előtt, illetve az ország északi részében összevont erőket. Ezzel az oroszok gyakorlatilag megszüntettek egy frontot a korábban megnyitott négyből.

MN: Stratégiai szempontból ez ukrán győzelemnek számít?

SZZ: A védekező ukránoknak is felszabadultak az ottani hadosztályaik, dandárjaik, s át tudták vinni azokat az északkeleti, illetve a keleti frontszakaszra, és pihentetni is tudták a katonákat. Az oroszok előtt világossá vált, hogy az ukrán hadvezetés ahol tudja, kerülni fogja a nyílt színi összecsapást, és a városokba szervezi az ellenállást. Nyílt területen az ukrán hadseregnek kevés esélye lett volna a sikerre, de a városi harcmodorban jelentős eredményeket tudtak elérni, illetve a második lépcsőt, a logisztikát támadva komoly veszteséget tudtak okozni a megszállóknak. Az tehát, hogy a háború első szakaszában az oroszok végül elvonultak Kijiv alól, és Harkivot sem tudták bevenni, ukrán győzelem. Indirekt győzelmek, de győzelmek.

MN: Ezek hatására kezdték el, ahogy ők maguk nevezték, a konfliktus második szakaszát az oroszok, ezúttal már kifejezetten a két keleti, szakadár köztársaságra koncentrálva.

SZZ: Két hónapig tartó súlyos harcok után sikerült elfoglalniuk Luhanszk megye teljes területét, amit végül július 4-én győzelemként ünnepeltek meg.

MN: Orosz nézőpontból el- vagy visszafoglalás ez?

SZZ: Miután 2014-ben kikiáltották a szakadár köztársaságokat, az ukrán hadsereg támadást indított az oroszok támogatását élvező helyi erők ellen, és a megyék jelentős részére be is vonultak. A két szakadár köztársaság azonban már a kikiáltáskor a teljes oblaszty területére tartott igényt, ezért beszélnek az oroszok a területek visszafoglalásáról. Az ukrán hadsereg még 2015 elején is tudott területeket visszaszerezni, de aztán a Minszk II. megállapodás tűzszünetet hozott. Azóta az ukránok mélyen lépcsőzött védelmi rendszert építettek ki, és a főerőiket oda csoportosították: a februári háború előtt mintegy 80–120 ezer fő állomásozott Kelet-Ukrajnában. Ezek az egységek az évek alatt komoly katonai tapasztalatokra tettek szert, mert a tűzszünet ellenére állandóak voltak az összecsapások. A Donbaszban tevékenykedett az ukrán szárazföldi hadsereg színe-java. Ennek megfelelően az orosz támadók csak lassan tudtak előrejutni, a vártnál hosszabb ideig tartott a félmegyényi luhanszki területet elfoglalni. Most következik Donyeck megye, ami várhatóan újabb két hónapot fog igénybe venni.

MN: A stratégiaváltás, a felőrlés tehát a jól beásott ukrán védelem áttörését szolgálja.

SZZ: Már Tacitusnál azt lehet olvasni: csinálj sivatagot, és hívjad békének – vagyis a hatalmas tüzérségi és rakétacsapásokkal mindent elpusztítanak maguk előtt, és úgy haladnak előre. Az oroszok stratégiát váltottak, a mozgékony, gyors előrenyomulások és térnyerések helyett áttértek a szisztematikus pusztításra, amelynek legfőbb eszköze a tüzérség lett. Ez egyébként is az oroszok egyik legerősebb fegyverneme, a „háború istene”, ahogy nevezik. Az ellenfél infrastruktúráját porig kell rombolni, és csak azután jönnek a támadó harckocsi- és gépesített egységek. Az ukránok védekezése ugyanakkor nagyon kitartó, és ráadásul a föld alá vitték a létesítményeiket, amelyeket így nehéz elpusztítani. Az utóbbi időszakban kapott nyugati, nagy hatótávolságú tüzérségi és rakétaerők pedig ezt a támadást gyengítő, kifullasztó harcászatot megerősítették. Ezért halad rendkívül lassan az orosz előrenyomulás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.