Interjú

„Lőnek, lőnek, lőnek”

Szenes Zoltán egyetemi tanár, nyugállományú vezérezredes az Ukrajna elleni orosz háború fejleményeiről

Külpol

Az orosz villámháború nem jött össze, a tavasszal elindított donbaszi offenzíva pedig kegyetlen felőrlő háborúba fordult. Meddig bírja Kijiv, és meddig utánpótlással Moszkva? Mikor fásul bele a Nyugat a háborúba? A nyári hadműveletekről és a nyugati technikáról is faggattuk interjúalanyunkat.

Magyar Narancs: Egy hónappal az orosz támadás megkezdése után arról beszélt lapunknak, hogy a moszkvai vezetés által remélt villámháború kudarcot vallott (lásd: „A lefejező csapás elmaradt”, Magyar Narancs, 2022. március 24.). Azóta a villámháborús stratégiát a felőrléses hadviselés váltotta fel. Az orosz műveletek most elsősorban a Donbaszra koncentrálnak, de lényegi áttörést ott sem sikerült elérni. Milyen most, a háború ötödik hónapjában a harci helyzet?

Szenes Zoltán: Gyökeresen más, mint márciusban volt. Az orosz mesterterv az volt, hogy ún. mély hadműveletek segítségével az invázió első szakaszában megcsinálják a rezsimváltást – ám ez sikertelennek bizonyult. Kiderült, hogy egyszerűen nincs az oroszoknak elég erejük ehhez, az ukránok pedig meglepetésre hősiesen és hatékonyan védekeztek a behatoló csapatok ellen. Ennek köszönhető, hogy március végére tulajdonképpen már ki is vonták a Kijiv előtt, illetve az ország északi részében összevont erőket. Ezzel az oroszok gyakorlatilag megszüntettek egy frontot a korábban megnyitott négyből.

MN: Stratégiai szempontból ez ukrán győzelemnek számít?

SZZ: A védekező ukránoknak is felszabadultak az ottani hadosztályaik, dandárjaik, s át tudták vinni azokat az északkeleti, illetve a keleti frontszakaszra, és pihentetni is tudták a katonákat. Az oroszok előtt világossá vált, hogy az ukrán hadvezetés ahol tudja, kerülni fogja a nyílt színi összecsapást, és a városokba szervezi az ellenállást. Nyílt területen az ukrán hadseregnek kevés esélye lett volna a sikerre, de a városi harcmodorban jelentős eredményeket tudtak elérni, illetve a második lépcsőt, a logisztikát támadva komoly veszteséget tudtak okozni a megszállóknak. Az tehát, hogy a háború első szakaszában az oroszok végül elvonultak Kijiv alól, és Harkivot sem tudták bevenni, ukrán győzelem. Indirekt győzelmek, de győzelmek.

MN: Ezek hatására kezdték el, ahogy ők maguk nevezték, a konfliktus második szakaszát az oroszok, ezúttal már kifejezetten a két keleti, szakadár köztársaságra koncentrálva.

SZZ: Két hónapig tartó súlyos harcok után sikerült elfoglalniuk Luhanszk megye teljes területét, amit végül július 4-én győzelemként ünnepeltek meg.

MN: Orosz nézőpontból el- vagy visszafoglalás ez?

SZZ: Miután 2014-ben kikiáltották a szakadár köztársaságokat, az ukrán hadsereg támadást indított az oroszok támogatását élvező helyi erők ellen, és a megyék jelentős részére be is vonultak. A két szakadár köztársaság azonban már a kikiáltáskor a teljes oblaszty területére tartott igényt, ezért beszélnek az oroszok a területek visszafoglalásáról. Az ukrán hadsereg még 2015 elején is tudott területeket visszaszerezni, de aztán a Minszk II. megállapodás tűzszünetet hozott. Azóta az ukránok mélyen lépcsőzött védelmi rendszert építettek ki, és a főerőiket oda csoportosították: a februári háború előtt mintegy 80–120 ezer fő állomásozott Kelet-Ukrajnában. Ezek az egységek az évek alatt komoly katonai tapasztalatokra tettek szert, mert a tűzszünet ellenére állandóak voltak az összecsapások. A Donbaszban tevékenykedett az ukrán szárazföldi hadsereg színe-java. Ennek megfelelően az orosz támadók csak lassan tudtak előrejutni, a vártnál hosszabb ideig tartott a félmegyényi luhanszki területet elfoglalni. Most következik Donyeck megye, ami várhatóan újabb két hónapot fog igénybe venni.

MN: A stratégiaváltás, a felőrlés tehát a jól beásott ukrán védelem áttörését szolgálja.

SZZ: Már Tacitusnál azt lehet olvasni: csinálj sivatagot, és hívjad békének – vagyis a hatalmas tüzérségi és rakétacsapásokkal mindent elpusztítanak maguk előtt, és úgy haladnak előre. Az oroszok stratégiát váltottak, a mozgékony, gyors előrenyomulások és térnyerések helyett áttértek a szisztematikus pusztításra, amelynek legfőbb eszköze a tüzérség lett. Ez egyébként is az oroszok egyik legerősebb fegyverneme, a „háború istene”, ahogy nevezik. Az ellenfél infrastruktúráját porig kell rombolni, és csak azután jönnek a támadó harckocsi- és gépesített egységek. Az ukránok védekezése ugyanakkor nagyon kitartó, és ráadásul a föld alá vitték a létesítményeiket, amelyeket így nehéz elpusztítani. Az utóbbi időszakban kapott nyugati, nagy hatótávolságú tüzérségi és rakétaerők pedig ezt a támadást gyengítő, kifullasztó harcászatot megerősítették. Ezért halad rendkívül lassan az orosz előrenyomulás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.