„Lukasenka nagy hibát követ el azzal, hogy segíti az oroszokat ebben a háborúban”

A belaruszok nagy része ellenzi, hogy országuk bekapcsolódjon az Ukrajna elleni háborúba és eddig úgy tűnik, hogy az orosz nyomás ellenére Lukasenka sem akar csapatokat küldeni a frontra.

„Mi, belaruszok békés emberek vagyunk, erről szól a himnuszunk első sora is. A háborúellenesség hozzátartozik Lukasenka stratégiájához: mindig is azt hangoztatta, hogy a belarusz nép eleget szenvedett már a háborúk alatt, nem engedhetjük, hogy ez ismét megtörténhessen. Most mégis hogyan magyarázza meg, hogy az országban orosz katonák állomásoznak és Belarusz területéről is indítottak támadást Ukrajna ellen?” – teszi fel a kérdést Pavel Szvjardlou belarusz újságíró, az Euroradio főszerkesztője, akivel Varsóban találkoztam. Az Euroradio, mivel Lengyelországban alapították, külföldi médiának minősül és így valamelyest védve van a független médiát elsöprő minszki rezsimtől.

Putyin terve

Azt, hogy belarusz reguláris csapatok részt vesznek az Ukrajna elleni invázióban, teljesen biztosan nem állíthatjuk. Március elején az ukrán hadsereg ugyan azt közölte, hogy belarusz csapatok már megkaphatták a parancsot, hogy lépjék át az ukrán határt, erre bizonyíték egyelőre nincsen. Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök rögtön cáfolta, hogy csapatai Ukrajnában lennének, majd március 4-én kijelentette, országa eddig sem vett részt és ezután sem fog részt venni az Ukrajna elleni háborúban (bár a háború szót, ahogy az orosz vezetés, ő sem mondta ki, helyette a „katonai művelet” kifejezést használja).

Szvjardlou szerint ez Lukasenka taktikája:

azt hangoztatja, hogy ha Belarusz nem küld katonákat a háborúba, akkor nem is része annak.

Ez azonban nem igaz, hiszen orosz csapatok állomásoznak az ország területén, a belarusz kormány pedig segíti őket, amivel kell, például üzemanyaggal, a belarusz kórházak tele vannak sebesült orosz katonákkal, a hullaházak pedig halott orosz katonákkal, vagyis az orosz hadsereg Belaruszt hátországnak használja. Emiatt az egész világ úgy tekinti, hogy Belarusz aktívan részt vesz az orosz agresszor oldalán Ukrajna lerohanásában. Ezért hoznak korlátozó intézkedéseket Belarusszal szemben is: több száz személy és több mint 50 szervezet vagyonát fagyasztották be, emellett kereskedelmi és pénzügyi szankciókat is hoztak az ország ellen.

Vajon az inváziót megelőzően Lukasenka tudott arról, hogy mi a terve Putyinnak? Szvjardlou szerint nem feltétlenül. Február 10-én tíznapos orosz-belarusz hadgyakorlat kezdődött Belarusz területén, de ilyen volt már korábban is – igaz, nem ilyen nagy volumenű: most ugyanis 30 ezer orosz katonát vezényeltek Belarusz területére, majd meg is hosszabbították a hadgyakorlatot. Szvjardlou szerint azonban elképzelhető, hogy Lukasenka csak az Ukrajna ellen indított támadás előtt tudta meg Putyin tervét. „Mit mondott volna Putyinnak Lukasenka? Belarusz gyakorlatilag feudális függőségben áll Oroszországgal, Belaruszban az első számú vezetőt ma Vlagyimir Putyinnak hívják, Lukasenka teljesen rá van utalva.”

Ráadásul Lukasenkának is jól jöhetett az orosz csapatok jelenléte, február végén ugyanis alkotmánymódosító népszavazást tartottak az országban az elnöki hatalom kiterjesztéséről és az atomfegyvermentes státusz eltörléséről. A hivatalos eredmények szerint a lakosság 65 százaléka igennel szavazott, de a korábbi belarusz választásokkal kapcsolatos tapasztalatok alapján nem lehetünk benne biztosak, hogy ez tükrözi is a valóságot. Mivel a 2020-as elnökválasztás után óriási tüntetéshullám söpört végig az országon, Lukasenka joggal tarthatott attól, hogy ez ismét bekövetkezik, és az emberek az utcára vonulnak.

A háború kitörése után a Litvániában tartózkodó Szvjetlana Cihanouszkaja belarusz ellenzéki vezető tiltakozásra buzdította a belarusz népet, akik hosszú idő után először ismét meg is tették ezt. „Nem voltak olyan sokan az utcákon, mint 2020-ban, de ne felejtsük el, hogy a belaruszok másfél éve elnyomásban élnek, a legutóbbi választás után rengeteg embert börtönbe zártak, megkínoztak, így most pontosan tudták, hogy ha kimennek az utcára, jó eséllyel ugyanez történik és letartóztatják őket” – jegyzi meg Szvjardlou. És valóban: a demonstrálók közül 800 embert őrizetbe vettek. Az emberek azonban leginkább nem az alkotmánymódosítás, hanem a háború ellen demonstráltak.

Orosz provokáció

„Lukasenka nagy hibát követ el azzal, hogy segíti az oroszokat ebben a háborúban” – véli Szvjardlou, aki szerint az orosz propaganda egyelőre Belaruszban is működik, sokan elhiszik, amit az oroszok mondanak, hogy Ukrajna az agresszor és Oroszország csak megvédi a területét és népét a NATO-tól. „A háború azonban még mindig messze van a belaruszoktól. Egészen addig, amíg Lukasenka nem küld katonákat Ukrajnába. Ha holttesteket kap vissza, a belarusz nép joggal kérdezi majd tőle: miért halnak meg belarusz katonák Ukrajnában?”

Lukasenka mindig azt mondja, a belarusz hadsereg arra hivatott, hogy megvédje a belaruszokat és az országot. Ha koporsóban jönnek vissza a katonák, azt nehéz lesz megmagyaráznia

– mondja az újságíró. És valóban: Franak Viacsorka (Szvjetlana Cihanouszkaja egyik vezető tanácsadója) március 11-én a Twitteren osztotta meg a Chatham House új felmérésének eredményét, miszerint a belaruszok mindössze három százaléka támogatja az ország részvételét az Ukrajna elleni háborúban.

Szintén Viacsorka osztotta meg március 12-én délután, hogy Lukasenka öt taktikai zászlóaljat vezényel az ukrán határra, hogy „megakadályozzák a nacionalisták belépését az országba”. Vannak ugyanis olyan belarusz önkéntes katonák, akik Ukrajna oldalán harcolnak a háborúban és Viacsorka szerint a belarusz elnök attól félhet, hogy ezeknek a katonáknak később ő maga is a célpontjává válhat.

Lukashenka ordered to deploy 5 (!) tactical battalions on the border with Ukraine to prevent "nationalists" from entering Belarus. He is terribly afraid that Belarusian volunteers, now fighting for 🇺🇦, will come after him. With the current course of events, it's highly possible. pic.twitter.com/CvMdSJH7Ip

— Franak Viačorka (@franakviacorka) March 12, 2022

Március 6-án olyan hírek is terjedni kezdtek, hogy lemondott Viktor Gulevics belarusz vezérkari főnök. Több újság fotókat közölt az állítólagos levélről, amelyben a tábornok benyújtotta a lemondását a védelmi miniszternek, a belarusz hatóságok azonban rögtön cáfolták ezt. Méghozzá azzal az indoklással, hogy a levél azért hamis, mert Gulevicsnek nem a védelmi miniszterhez kell benyújtania a lemondását, hanem a belarusz fegyveres erők főparancsnokához. „Ő az, aki kinevezte, ő az, aki elbocsájthatja” – hangsúlyozza a közlemény, amelyben arra is kitérnek, hogy a belarusz csapatok „teljesítik küldetésüket, de csak a saját területükön”.

A legfurcsább események eddig azonban március 11-én, pénteken történtek, amikor az ukrán fegyveres erők szerint orosz repülőgépek az ukrán légtérből egy belarusz települést lőttek. Az ukrán légierő azt közölte, hogy az orosz repülők Belaruszban szálltak fel, átlépték az ukrán légteret, majd onnan kezdtek tüzelni az ukrán határhoz közeli Kopani nevű településre. A Reuters azt írja, ráadásul mindezt akkor, amikor Lukasenka Putyinnal találkozott Moszkvában. Az ukránok szerint ez egyértelmű provokáció, Oroszország így próbálja belerángatni Belaruszt a háborúba. Bár az ukránok arra számítottak, a támadás akár már pénteken este megindulhat, Belarusz egyelőre nem lépett.

A változás szele?

A belarusz alkotmánymódosítás értelmében Oroszország nukleáris fegyvereket is telepíthet Belarusz területére. De kérdéses, hogy erre valóban sor kerül-e. Szvjardlou azt mondja, Lukasenka nyilván szeretné, ha nukleáris fegyverekhez juthatna, ezzel azonban több probléma is adódhat. Egyrészt Belarusz az 1990-es évek vége óta nem rendelkezik nukleáris fegyverekkel, így illúzió azt gondolni, hogy a több évtizede nem használt infrastruktúra egyik napról a másikra lehetővé tenné, hogy a nukleáris fegyvereket be is lehessen üzemelni. Másrészt az sem biztos, hogy Putyin valóban szívesen megosztaná Lukasenkával a nukleáris arzenálját.

Putyin üzletember, a nukleáris fegyverek pedig iszonyatosan sok pénzbe kerülnek. Milyen geopolitikai értelme lenne Oroszországból Belaruszba telepíteni egy méregdrága nukleáris fegyvert?

Szvjardlou szerint ettől még aggodalomra bőven van ok, a háború rettenetes következményekkel járhat, a belaruszoknak azonban arra is esélyt adhat, hogy politikai változást eszközöljenek ki az országukban. A háború és az esetleges belarusz emberáldozatok miatt Lukasenkának magyarázkodnia kell, és a szankciókat hamarosan megérzi a belarusz társadalom. Nemcsak az ország ellen bevetetteket, hanem Oroszország ellen hozott szankciókat is, hiszen a két ország szoros kereskedelmi-gazdasági kapcsolatban áll egymással.

Ahogy a nemzetközi nyomás is fokozódik, a belaruszokat egyre többen elítélik, ugyanúgy agresszornak tekintik, mint az oroszokat és a külföldi megítélésük is egyre rosszabb. Szvjardlou szerint ez mind segíthet abban, hogy a belaruszok fellázadjanak a rezsim ellen. „Eddig ráadásul Lukasenka úgy érezhette, hogy bármit is tesz, Putyin ott áll a háta mögött. Megvédi, pénzügyi segítséget nyújt, támogatja. Ezért merte szétverni a független médiát és a civil társadalmat, ezért merte megveretni a tüntetőket, mert tudta, hogy nem lesz súlyos következménye, Oroszország mindig ott áll mögötte – mondja az újságíró. – Most azonban Putyinnak is megvan a maga baja, így ki tudja, meddig tud, és meddig akar egyáltalán Lukasenka segítségére sietni, ha baj van. Egyáltalán, ő maga meddig lesz még hatalmon?”

„Én nem mehetek haza”

Szvjardlouval először Ukrajnában, a Lviv Media Forumon találkoztam tavaly szeptemberben. Az újságíró az ukrajnai konferencia előtt néhány nappal hagyta el Belaruszt, az országba Isztambulon keresztül érkezett, a minszki repülőtéren pedig azt mondta, nyaralni megy. Akkor az volt a terve, hogy néhány hét után visszatér Ukrajnából Minszkbe, de csak ha kellőképpen biztonságos lesz a helyzet: „Ha az elkövetkezendő hetekben a kollégáim közül börtönbe kerül valaki, ha úgy ítélem meg, hogy túl veszélyes, akkor maradok Ukrajnában, hiszen többet tudok tenni külföldről, mintha börtönben ülnék Belaruszban. A legtöbbet azonban az a belarusz újságíró tudja tenni, aki az országon belül van és szabad”, mondta akkor lapunknak.

Szvjardlou végül nem tért vissza Belaruszba, hanem Varsóba költözött. Mint mondja, a konferencia után hat belarusz újságíró utazott vissza Minszkbe, egyet közülük azonnal elkaptak és több napig fogva tartottak, azóta ő is emigrált; egy másik újságírót pedig szintén rögtön elvitt a KGB egy hosszabb elbeszélgetésre. A főszerkesztő ezért egy ideig Kijevben maradt, majd Varsóba költözött, ahogy az Euroradio többi újságírója is. Először azok hagyták el az országot, akik nagyobb veszélyben voltak, mert a videókból, élő közvetítésekből ismerhették az arcukat, majd szép sorban mindenki elmenekült.

A rádió munkáját a belaruszok, a közönségük támogatja: sokan küldenek nekik információkat, képeket, videókat. „Az emberek még mindig aktívak Belaruszban, de óvatosnak kell lenniük. Ha a hatóság elkapja őket és elveszik a telefonjukat, rájöhetnek, hogy küldtek nekünk anyagokat, üzeneteket. Ezért mindig mindent törlünk a telefonokról és erre kérjük a forrásainkat is” – mesél a működésről Szvjardlou, aki reméli, hogy egy-két éven belül visszatérhetnek hazájukba. „Tudom, hogy ez az állapot nem néhány hónapig tart majd. Tudom, hogy az egyetlen esély, hogy lássam a szüleimet az, ha ők elutaznak Varsóba. Én nem mehetek haza. Sok kolléga nehezen viseli ezt a helyzetet, ezért azt szoktam mondani nekik, hogy fogják fel úgy, mint egy kalandot. Mintha Indiana Jones-ok lennénk. Talán az segít egy kicsit.”