Belarusz testközelből:„Lukasenkánál rosszabbat elképzelni sem tudok”

Lankad-e a lelkesedés a belarusz tüntetőkben? Tompul-e a rendőri erőszak? Milyen jövőképet látnak az emberek egy országban, ahol az ellenzéki vezetők szempillantás alatt börtönbe kerülnek? Egy belarusz aktivista mesélt nekünk minderről.

„Múlt vasárnap megint volt egy elég nagy tüntetés Minszkben, de már érezhetően kevesebb ember jött el, mint előtte vasárnap, augusztus 16-án. Az emberek fáradtak, a megfélemlítés folyamatos, a letartóztatások is folytatódnak. A rendőrök már nem olyan erőszakosak, mint korábban, mint ahogy azt a tüntetések kezdetekor láttuk. De folyamatosan visznek be embereket” – mondja lapunknak a belarusz Piotr Markielau, aki többek között a Legalize Belarus aktivistája.

Piotrt először azután kerestük fel, hogy augusztus közepén Sárosi Péter jogvédő, történész, a Jogriporter Alapítvány elnöke, a Drogriporter.hu szerkesztője közzétett Facebook-oldalán egy bejegyzést, amely összefoglalja a fehérorosz elnökválasztás utáni néhány nap terrorját. Neki mindezt belarusz ismerőse, Piotr mesélte el, aki barátja élményét adta tovább a nagyközönségnek, akit „félholtra vertek és megkínoztak” a rendőrök, így jelenleg is kórházban fekszik.

Folyamatosan a megfélemlítés

Piotr akkor beszámolt a rendőri erőszakról, a letartóztatásokról, arról, hogyan látja Minszkben élőként az eseményeket. „Néhány nappal a választás után többen mondták nekem: itt most polgárháború kezdődött. A legdurvább éjszaka az augusztus 11-12. közötti volt, akkor viszonylag kevesen vonultak az utcára, a rendőrség és a különleges egységek mégis elképesztően erőszakosak voltak velük. Az internet akkor még blokkolva volt, de a Telegramon egyre több kép keringett a sérülésekről, amelyek a brutális rendőri erőszak bizonyítékaiként szolgáltak. Több barátomat megvertek és letartóztattak” – mondta akkor.

„Olyan, mint most, még sohasem történt Belaruszban. Nem gumibottal, hanem fémrúddal verték az embereket"

Egy belarusz aktivistával beszéltünk a rendőri erőszakról, letartóztatásokról, és arról, miben bíznak a nap mint nap utcára vonuló békés tüntetők. „Néhány nappal a választás után többen mondták nekem: itt most polgárháború kezdődött. A legdurvább éjszaka az augusztus 11-12. közötti volt, akkor viszonylag kevesen vonultak az utcára, a rendőrség és a különleges egységek mégis elképesztően erőszakosak voltak velük.

Ehhez képest a kedélyek valamelyest lecsillapodni látszódnak, ám könnyen lehet, hogy ez csak átmeneti időszak. Úgy tűnik, az új célpontok az ellenzéki politikusok, és az újságírók. „És továbbra is blokkolják az internetet, rengeteg nem állami média és közösségi oldal elérhetetlen, megnehezítve ezzel a tájékozódást és a kommunikációt” – meséli az aktivista és hozzáteszi, a megfélemlítésnek számtalan változatát láthatjuk most Belaruszban. „Sok embert elbocsájtottak, a független újságokat nem lehet árusítani a kioszkokban, az emberek félnek direkt politikai üzeneteket közvetíteni, mert elveszíthetik a munkájukat és börtönbe kerülhetnek. Ezért sem mennek ki annyian az utcára.”

A másik ok pedig az: az emberek nem látják, hogy a tüntetések hogyan vezetnek a rezsim bukásához. „Persze, hogy fáradtak és elkeseredettek, hiszen azt látják, hogy ők minden nap az utcára vonulnak, kockáztatják az egzisztenciájukat és a szabadságukat, és nem történik semmi” – véli Piotr.

 

Külföldről biztonságos

Amikor a közeljövőről és arról kérdezem, hogy mégis mi lendítene előre a helyzeten, azt mondja, két lehetőség van. „Az egyik, hogy eszkalálódnak a tüntetések, a másik, hogy Oroszország közbelép. Ha ezek közül nem történik meg egyik sem, a közeljövőben semmi sem fog változni.”

A tüntetések eszkalálódásához azonban úgy véli, erős vezetőkre, szervezettségre, koordinációra van szükség. „Ami azért nehéz, mert amint a rendőrség észreveszi, hogy van egy potenciális vezető a tüntetéseken, azonnal börtönbe zárják. Ezért tartóztatták le a Koordinációs Testület több tagját is. Ezért menekült el Cihanouszkaja. Az egyetlen módja annak, hogy szerveződj és irányíts, az az, ha nem vagy az országban.”

Piotr felidézi, hogy a választás előtt is indultak kezdeményezések arra, hogy a választás tisztasága felett őrködjenek: azokat Litvániából koordinálták. Jelenleg az egyik legfontosabb információforrás a Nexta, amely Telegramon, YouTube-on és egyéb csatornákon, közösségi média felületeken terjeszti a híreket, információkat a belarusz eseményekről. A Nexta mögött Stepan Svetlov áll, aki jelenleg Varsóban tartózkodik – így biztonságos, jegyzi meg Piotr. Svetlov augusztus közepén azt mesélte a Euronewsnak, hogy rajtuk kívül alig van más információforrás. A szerepüket pedig mi sem mutatja jobban, hogy Svetlov ellen eljárást indítottak és akár 15 évet is kaphat csupán azért, mert információkat közölt és közöl.

Piotr úgy véli, az emberek bár fáradtak, még nem kiábrándultak, még politikailag motiváltak, sokan aktívak, ezért most kellene a tüntetéseket nagy erővel folytatni, az egész országban koordinálni és most kellene megmutatni az embereknek, hogy van értelme. „Ehhez azonban víziót, jövőképet kell nyújtani az embereknek” – mondja.

 

Jöjjenek az oroszok?

A másik lehetőség Oroszország. „Az övék a legnagyobb szerep ebben a történetben, mindig is az övék volt, mindig is így éltük az életünket – magyarázza Piotr. – Sokakban felvetődött, hogy talán Putyintól kellene segítséget kérni. Persze mit várhatsz Putyintól, ha belarusz vagy? Nemzeti elnyomást, kontrollt, szabályokat. Viszont sokan úgy vélik, ez még mindig jobb, az orosz befolyás még mindig elfogadhatóbb, mint Lukasenka rezsimje.”

Piotr azt mondja, Lukasenkánál rosszabbat nem tud elképzelni. „A legmélyebb gödörbe kormányozta az országot, a pénzünk semmit sem ér, a gazdaságban hamarosan óriási veszteséggel kell számolnunk, és Lukasenka teljesen őrült módon viselkedik. A múltkori tüntetésen, amikor az emberek az elnöki palota felé vették az irányt, Lukasenka egy helikopterrel járta be a várost. Rengeteg képet és videót láttunk arról, ahogy a 15 éves fiával ülnek a helikopterben, gépfegyverrel a kezükben. Nem volt benne töltény, csak a show kedvéért csinálta. Hogy fenntartsa az erős diktátor imidzsét.”

Vannak az országban, főleg Minszkben pro-Lukasenka tüntetések is, ahol konvojok vonulnak, ugyanazt a dalt órákig sugározva és az emberek a vezetőt éltetik. Piotr szerint sokan félelemből mennek el ezekre az eseményekre és koránt sincsenek annyian, mint a rezsim ellen tüntetők.

Lukasenka azt is belengette, hogy ha a demonstrációk így folytatódnak, beveti ellenük a hadsereget. „Ezzel folyamatosan fenyegetnek bennünket, és el is tudom képzelni, hogy megtörténjen. De sok értelme nem lenne, hiszen ott van a rendőrség és a különféle speciális alakulatok, például az OMON. Ez is inkább csak a megfélemlítés része.”