Merkel ismét kiállt az önálló palesztin állam létrehozása mellett

Külpol

Jeruzsálemben tartott beszédet a leköszönő német kancellár.

Búcsúlátogatásának utolsó, második napján Angela Merkel leköszönő német kancellár felszólalt az iráni nukleáris fegyverekkel szemben, és a palesztinok jövendő állama mellett az Izraeli Nemzetbiztonsági Kutatóintézetben (INSS).

Angela Merkel német kancellár hétfői, a hazaindulása előtti utolsó találkozóján kifejtette, hogy Európának világosabban kell meghatároznia saját biztonsági érdekeit az Egyesült Államok Afganisztánból történt kivonulása után, s hangsúlyozta az Európai Unió és Izrael közös biztonsági érdekeit.

„Amerika már nem feltétel nélkül kész a vezető szerep vállalására a világon mindenütt”

– mondta Merkel a jeruzsálemi tudományos műhely képviselőivel folytatott megbeszélésén.

 Merkel szerint jelenleg kritikus szakaszba értek az atomprogramja visszaszorítása érdekében Iránnal folytatott tárgyalások, és feltétlenül meg kell akadályozni, hogy Teherán nukleáris fegyvereket fejleszthessen. A  német kancellár szerint ez a cél közös, de eltérnek a vélemények az ahhoz vezető útról. 

Az Iránnal 2015-ben megkötött többhatalmi atomalku érvényét vesztette, mert Donald Trump volt amerikai elnök Izrael támogatásával ezt 2018-ban egyoldalúan felmondta. A Biden-kormány az izraeli ellenkezés dacára megpróbálja újjáéleszteni a megállapodást.

Izrael azzal vádolja Iránt, hogy nukleáris fegyvereket próbál kifejleszteni, noha ezt Teherán cáfolja. Izrael szerint a 2015-ben megkötött nemzetközi egyezmény nem nyújtott elég garanciát ennek hosszú távú megakadályozására. Jeruzsálem emellett rendre felhívja a figyelmet Irán növekvő katonai jelenlétére Szíriában és Libanonban.

Az atomalku felmondása óta Irán fokozta nukleáris tevékenységét, s növelte az urándúsítást, amelynek segítségével atomfegyvereket lehet előállítani. Merkel szerint a Teheránnal egyezkedő világhatalmak közötti viták gyengítették pozíciójukat a megbeszéléseken.

 „Irán tisztában van ezzel, és ezért igen súlyos helyzettel kell szembenéznünk”  – mondta a német kancellár, és  felszólította a legfontosabb tárgyalófeleket, köztük Oroszországot és Kínát, hogy keményebben lépjenek fel Iránnal szemben.

Merkel az izraeli agytrösztben elhangzott beszédében üdvözölte a tavalyi  normalizálási megállapodásokat Izrael és négy arab ország között, de szerinte az Ábrahám-egyezmények nem szüntették meg a palesztinokkal kötendő békemegállapodás szükségességét.

   Merkel sajnálatát fejezte ki, amiért az önálló palesztin állam létrehozása egyre inkább lekerül a napirendről,

és arra kérte Izraelt, hogy ne tévessze szem elől a palesztinok jogait, noha a Ciszjordániában létrehozott izraeli települések miatt ez egyre nehezebbé válik.

Izrael új miniszterelnöke, Naftali Bennett ellenzi az önálló  palesztin állam létrehozását az 1967-ben Jordániától, illetve Egyiptomtól elfoglalt területeken, és kizárta a béketárgyalások lehetőségét a palesztinokkal, viszont nyitott a palesztinok életkörülményeinek javítására a feszültség csökkentése érdekében. Merkel üdvözölte, de elégtelennek vélte Bennett e szándékát.     Az INSS vezetője, Manuel Trajtenberg professzor méltatta Angela Merkelt Izrael támogatásáért, s arra kérte, hogy hivatali idejének lejártát követően is "segítsen nekünk segíteni önmagunkon".

 Naftali Bennett vasárnap megbeszéléseket folytatott Merkellel, majd Izrael "igaz barátjaként" üdvözölte őt a kormánnyal tartott közös ülésén. Programja során a német kancellár számos izraeli vezetővel találkozott, és ellátogatott a Jad Vasem holokauszt emlékmúzeumba.  

 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.