Sausic Attila

Merkel mérlege

A visszavonuló kancellár jó ideig pragmatikus politikusnak számított. E szerepből két korszakos döntése emelte ki. Tizenhat éves kormányzása – Max Weber nyomán – az „érzületetika” és a „felelősségetika” kettősségével, ellentmondásával jellemezhető.

Angela Merkel egyik jellemző tulajdonságának zárkózottságát tekintik. Hűvös, számító vagy csupán csendes, ám mély érzésű asszony? Induljunk ki a kezekből: kell valamit kezdeni velük. A férfiak zsebre dugják, mintha rejtegetnék vagy keresgélnének; ő a nevezetes „Merkel-trapézt” (helyesen: deltoidot) formázza derékmagasságban egymáshoz illesztett hüvelyk- és mutatóujjaival. E praktikus ötlet zárt forma, s mégis nyitott alakzat, ám egyben szakrális tartás, amiről eszünkbe juthat a neveltetés, a lelkész apa.

Ám az apa nem akármilyen evangélikus lelkész volt, hanem olyan, aki 1954-ben – néhány héttel Angela születése után – áttelepült Hamburgból az NDK-ba. Így azután a családi légkör a brandenburgi kisvárosban, Templinben aligha lehetett mélyen reakciós, mint inkább elkötelezett a haladó társadalmi rend iránt – ahogy a szocializmus nevezte magát. Máskülönben Angelát nehezen vették volna fel a lipcsei Marx Károly Egyetemre, később pedig a keletnémet tudományos akadémia fizikai kutatóintézetébe. Mozgott az FDJ-ben, a kommunista ifjúsági mozgalomban is, mint ő mondja, kultúrosként, ahogy mások állítják, propagandistaként. Sok hívet azonban nem szerezhetett a szocializmusnak: visszaemlékezések szerint annak idején, de még 1989 őszén is – csendes érdeklődőként bekapcsolódva a politikai forrongásba – azzal tűnt fel, hogy nem tűnt fel semmivel: ült, figyelt, hallgatott. Talán jellemző anekdota, hogy egy magánbeszélgetésben kifogásolta: az NDK-ban nem kapható ehető joghurt – amit persze végső soron érthetünk a tervgazdaság kritikájaként.

E hevenyészett visszapillantás nem arra játszik, hogy „kommunista” múltjával diszkreditálja a későbbi kancellárt. Értékmentesen úgy fogalmazhatunk: Merkel a történelem nyomába szegődött. Híve lett a hivatalos politikával való szembefordulás akkor kézenfekvő útjának, a gorbacsovi fordulatnak, a demokratikus, emberarcú szocializmus illúziójának, a keletnémet ellenzéki pártok megalakulása idején pedig csatlakozott az egyebek mellett Demokratikus Indulásnak (Demokratischer Auf­bruch) is fordítható mozgalomhoz. Az érdekes mindebből a szocializáció, amely az addig eltelt időszakban személyiségét formálhatta: a keresztény ihletésű elkötelezettség a hátha megmenthető szocializmus – addig csak ideológiaként létező – értékei mellett. A légkör, amely kevéssé kedvezett az oldottságnak és az önmutogatásnak, annál inkább a visszahúzódásnak, a lelkiismeret magányának.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.