Sausic Attila

Merkel mérlege

A visszavonuló kancellár jó ideig pragmatikus politikusnak számított. E szerepből két korszakos döntése emelte ki. Tizenhat éves kormányzása – Max Weber nyomán – az „érzületetika” és a „felelősségetika” kettősségével, ellentmondásával jellemezhető.

Angela Merkel egyik jellemző tulajdonságának zárkózottságát tekintik. Hűvös, számító vagy csupán csendes, ám mély érzésű asszony? Induljunk ki a kezekből: kell valamit kezdeni velük. A férfiak zsebre dugják, mintha rejtegetnék vagy keresgélnének; ő a nevezetes „Merkel-trapézt” (helyesen: deltoidot) formázza derékmagasságban egymáshoz illesztett hüvelyk- és mutatóujjaival. E praktikus ötlet zárt forma, s mégis nyitott alakzat, ám egyben szakrális tartás, amiről eszünkbe juthat a neveltetés, a lelkész apa.

Ám az apa nem akármilyen evangélikus lelkész volt, hanem olyan, aki 1954-ben – néhány héttel Angela születése után – áttelepült Hamburgból az NDK-ba. Így azután a családi légkör a brandenburgi kisvárosban, Templinben aligha lehetett mélyen reakciós, mint inkább elkötelezett a haladó társadalmi rend iránt – ahogy a szocializmus nevezte magát. Máskülönben Angelát nehezen vették volna fel a lipcsei Marx Károly Egyetemre, később pedig a keletnémet tudományos akadémia fizikai kutatóintézetébe. Mozgott az FDJ-ben, a kommunista ifjúsági mozgalomban is, mint ő mondja, kultúrosként, ahogy mások állítják, propagandistaként. Sok hívet azonban nem szerezhetett a szocializmusnak: visszaemlékezések szerint annak idején, de még 1989 őszén is – csendes érdeklődőként bekapcsolódva a politikai forrongásba – azzal tűnt fel, hogy nem tűnt fel semmivel: ült, figyelt, hallgatott. Talán jellemző anekdota, hogy egy magánbeszélgetésben kifogásolta: az NDK-ban nem kapható ehető joghurt – amit persze végső soron érthetünk a tervgazdaság kritikájaként.

E hevenyészett visszapillantás nem arra játszik, hogy „kommunista” múltjával diszkreditálja a későbbi kancellárt. Értékmentesen úgy fogalmazhatunk: Merkel a történelem nyomába szegődött. Híve lett a hivatalos politikával való szembefordulás akkor kézenfekvő útjának, a gorbacsovi fordulatnak, a demokratikus, emberarcú szocializmus illúziójának, a keletnémet ellenzéki pártok megalakulása idején pedig csatlakozott az egyebek mellett Demokratikus Indulásnak (Demokratischer Auf­bruch) is fordítható mozgalomhoz. Az érdekes mindebből a szocializáció, amely az addig eltelt időszakban személyiségét formálhatta: a keresztény ihletésű elkötelezettség a hátha megmenthető szocializmus – addig csak ideológiaként létező – értékei mellett. A légkör, amely kevéssé kedvezett az oldottságnak és az önmutogatásnak, annál inkább a visszahúzódásnak, a lelkiismeret magányának.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."