Interjú

"Mindenki elszámolta magát"

Vladimir Socor politikai elemző az ukrán-orosz válságról

  • Kovácsy Tibor
  • 2014. április 6.

Külpol

A bukott Janukovics elnök politikai hátországáról, az ukrán állam felbomlásának veszélyeiről és az orosz birodalomépítési törekvésekről, valamint a paksi fejlesztési tervek összefüggéseiről kérdeztük az amerikai Jamestown Foundation munkatársát.

Magyar Narancs: Valóban Moszkva akadályozta meg, hogy Ukrajna még az ősszel megállapodjon az Európai Unióval az együttműködésről?

Vladimir Socor: A Janukovics-kormánynak szabadságában állt volna aláírni az együttműködési szerződést az unióval. Ebben azonban megakadályozta gazdasági kényszerhelyzete. Mindkét fél elkövetett hibákat. Amint ezt maga Janukovics is elismerte, kormánya nem elemezte azoknak az orosz gazdasági szankcióknak a rövid távú hatásait, amelyek akkor léptek volna életbe, ha Ukrajna aláírja a megállapodást. Az oroszok már az ősszel büntető intézkedéseket kezdtek alkalmazni, és emiatt fontos kelet-ukrajnai ipari érdekcsoportok lobbizni kezdtek Janukovicsnál azért, hogy mindaddig ne írja alá a megállapodást az EU-val, amíg az ukrán ipar meg nem újul, és nem válik versenyképesebbé az európai piacon. Oroszország augusztustól elzárta a piacát több ukrán ipari és mezőgazdasági termék elől. Ezek után az ukrán gazdaság csak az európai piacra hagyatkozhatott volna, ahol viszont nem versenyképes. Mindenki elszámolta magát: az ukrán kormány ezt nem látta előre. Az ukrán ipar már jó ideje lemaradt a modernizációban, és nem lehetett azzal számolni, hogy ezt két-három év alatt behozhatja. Az unió szintén nem vette számításba Ukrajna gazdasági gyengeségét, sem Oroszország képességét arra, hogy kihasználja ezt a gyengeséget.

MN: A konfliktus fő oka tehát az ukrán gazdaság rossz teljesítménye. Viszont éppen emiatt lett volna fontos megállapodnia az EU-val.

VS: Az ukrán gazdaságnak nem csak a versenyképességével van baj. A költségvetési eszközök jelentős részét szociális kiadásokra fordítják, például olcsó gáz és áram biztosítására a lakosság - és az ipar - számára. Ez szűkíti a beruházási lehetőségeket. A gazdaság bevételeit nem forgatják vissza modernizációs célokra, hanem a fogyasztást szubvencionálják. Szinte minden évben van valamilyen - elnök-, parlamenti vagy helyi - választás, ezek előtt pedig mindegyik kormányzat újra és újra ilyen kiadásnövelő intézkedéseket hoz; például felemeli a nyugdíjakat. Ezt sem vette kellően figyelembe az unió. Az ukrán gazdaság erősen beágyazódott az oroszba, úgyhogy az EU-nak jelentős kölcsönnel kellene megsegítenie, hogy talpon maradhasson. A társulási szerződés aláírása esetére 600 millió eurót ajánlottak fel Ukrajnának, az oroszok viszont 16 milliárdot. Az EU ajánlata rövid távon nehézségeket jelent, ezeket viszont hosszabb távon ellentételezik a társulási szerződésből fakadó előnyök. A politikusok azonban - Ukrajnában és bárhol másutt - választási megfontolásokból rövid távon gondolkoznak. Emiatt nem élt Ukrajna a szabad választási lehetőségével, és döntött inkább a megállapodás elhalasztása mellett.

MN: Mennyire erősek és hogyan kötődnek Oroszországhoz a kelet-ukrajnai ipari érdekcsoportok?

VS: A legtöbb kelet-ukrajnai oligarcha a Régiók Pártját és Janukovicsot támogatja. A párt és ő maga is gazdaságilag tőlük függ. De az ukrán oligarchák nem alkotnak homogén csoportot. Egymás között is állandóan újratárgyalják érdekeltségeik újraelosztását. Janukovics és a Régiók Pártja viszont különösen választások előtt függ tőlük a kampányfinanszírozás miatt. Ezeknek az iparmágnásoknak egyfelől szükségük van az orosz piacra, hiszen a termékeik nagy része nem adható el Európában, ráadásul ott vannak az EU által felállított protekcionista korlátok is. Másfelől nem akarnak az orosz tőke kezére kerülni. Az egyik fő törekvésük, hogy megőrizzék a függetlenségüket. Minthogy azonban nyereségeiket nem forgatják vissza kellő mértékben a termelésbe, e dilemma foglyai maradnak, s ez korlátozza politikai cselekvési szabadságukat. Most ez a csoport kivárásra játszott. Nem támogatták Janukovicsot és a Régiók Pártját, még az a gyanú is felmerült, hogy egyesek közülük a Majdan tüntetőit segítik. Politikai nyilatkozataik óvatosak és határozatlanok voltak. De határozatlan volt maga Janukovics is. Tipikus ukrán politikusként viselkedett: bizonytalan volt, és folyton megváltoztatta az álláspontját.

MN: És ez csak rontott a helyzeten.

VS: Így van. A határozatlanság a legroszszabb választás. Végül már az oroszok is feladták, nem számoltak vele többé. Medvegyev orosz miniszterelnök február 21-én lábtörlőhöz hasonlította Janukovicsot, amibe bárki beletörölheti a cipőjét. Ez elég sértő kijelentés! Nemcsak az orosz vezetés brutalitását mutatja, de azt is, hogy Moszkva gyakorlatilag magára hagyta őt, látva, hogy képtelen helyreállítani a rendet.

MN: Elképzelhető, hogy Oroszország elfogad egy nagyobb függetlenségre törekvő ukrán vezetést?

VS: Úgy gondolom, hogy az események mögött az orosz vezetés, sőt maga Putyin állt. Most megpróbálják visszaszerezni a befolyásukat, például úgy, hogy bátorítani kezdenek egy délkelet-ukrajnai szeparatista mozgalmat. Erre utaltak a február 22-i harkivi összképviselői kongresszuson történtek. (Az interjú február 23-án, tehát még a krími orosz beavatkozás előtt készült - szerk.) Ez a tipikus posztszovjet testület városi és területi önkormányzati, valamint regionális parlamenti képviselőkből áll. A résztvevők bejelentették, hogy amíg a helyzet nem tisztázódik, Kelet- és Dél-Ukrajnában teljes mértékben átveszik a hatalmat, függetlenül a kijevi központi kormány szándékaitól. Központi kormányzatról persze de facto nem lehet beszélni, de törvény szerint ez gyakorolja a hatalmat. Közben Dél-Ukrajnában erősödik a követelés, hogy az országot alakítsák át föderációvá. Ezt a megoldást Moszkva is régóta támogatja, de mindeddig nem érezte megfelelőnek a politikai helyzetet az erőltetéséhez.

MN: A föderáció a felbomlás első lépése volna?

VS: A föderatív rendszer Ukrajna lebontását jelentené olyan területekre, amelyek között csak elméleti, törvényes, nem pedig tényleges a kapcsolat. Az orosz befolyás Délkelet-Ukrajnában erős, és a harkivi kongresszus már a föderáció kikényszerítéséről szólt - a föderáció kifejezés ugyan nem hangzott el, de a hatalom átvételének bejelentése arra utal, hogy egyfajta tárgyalási pozíciót igyekeznek kialakítani a későbbiekre. Harkivban több orosz politikus is megjelent, és az üléstermet a hagyományos orosz katonai zászló, az úgynevezett Szent György-lobogó díszítette, és úgy tűnt, hogy ukrán jelképeket nem is használtak. Máshol, például Moldovában is ezt a fekete-sárga zászlót használják az orosz nacionalisták. De tartok tőle, hogy a föderalizáció gondolata nemcsak délkeleten és az orosz orientációjú vezető körökben talál támogatókat, hanem Nyugat-Ukrajnában is. Az elmúlt hetek anarchikus viszonyai közepette ott is több helyi vezető testület bejelentette, hogy a kezébe veszi a hatalmat. A kijevi események során annyira kiéleződtek a különbségek Kelet és Nyugat között, hogy egyes nyugati vezetők el akarják határolni magukat a Kelettől, Európa-pártiságukat és saját érdekeik elsőbbségét hangoztatva. Tehát más és más okból, de mindkét oldalról fölerősödhetnek a szándékok bizonyos fokú elhatárolódásra, ami viszont Moszkva malmára hajtja a vizet, amennyiben az ukrán állam egyre rosszabb működését eredményezheti.

MN: Délkelet-Ukrajna lakossága jelentős részben orosz. Csupán emiatt áll szemben Kijevvel?

VS: Először is az ott élők nagyobbik része ukrán, viszont nyelvi szempontból eloroszosodtak. Sokan vannak, akik a népszámlálásokon ukránnak vallják magukat, viszont az oroszt jelölik meg mint fő nyelvüket. Sokan az orosz és az ukrán egyfajta furcsa keverékét használják. Az ukrán nemzeti öntudat tehát elég fejletlen délkeleten. Ukrajna mindig is többetnikumú volt, és ma az oroszok itt szervezettebbek, aktívabbak. Az a döntő kérdés, hogy mit akarnak a vezető körök. Ukrajnában nincs oroszbarát párt vagy politikai erő, csak gazdasági érdekek.

MN: A Régiók Pártja sem tekinthető ilyennek?

VS: Egyáltalán nem. Kifejezetten a regionális érdekek képviseletére szerveződött. Célja a pénzszerzés és a korrupció intézményesítése - az ukrán állam rovására. Következésképpen elemi érdeke, hogy fenntartsa Ukrajna függetlenségét Oroszországtól. Természetesen itt sem lehet homogenitásról beszélni, vannak a párton belül oroszbarát körök is. A parlamentben nincs jelentős súlyuk, legfeljebb anarchikus viszonyok között erősödik a befolyásuk, mint éppen most. Ilyenkor önálló kezdeményezésekkel is előállnak. A helyzet iróniája, hogy amíg elnök volt, Janukovics állt jót Ukrajna területi egységéért és stabilitásáért. Ellenezte a föderalizációt és azt, hogy az orosz tőke rátegye a kezét a keletukrán ipari érdekeltségekre. Ez a helyzet omlott most össze.

MN: Az ukrajnai eseményektől függetlenül is érzékelhető, hogy Oroszország a szovjet birodalom egyfajta újjászervezésére törekszik.

VS: Egyetértek, de ez egy másfajta birodalom. Nincs ideologikus töltete, nem vizionál különleges, a nyugatitól eltérő gazdasági rendszert. Nem is annyira központosított, mint a Szovjetunió. A Moszkva által elképzelt új birodalmat a helyi gazdasági elitek irányítanák. Helyi szintű érdekek kötődnének hozzá, amelyeket gazdasági eszközökkel ösztönöznének. Bizonyos tekintetben mindez túl is terjedhet az egykori Szovjetunió határain, például Közép-Európa felé.

MN: És ezzel meg is érkeztünk Magyarországra. Nem csupán az erőműépítésre gondolok: ennél sokkal súlyosabb gazdasági és politikai következményei lehetnek a hozzá kapcsolódó tízmilliárd dolláros orosz hitelnek.

VS: A hitelmegállapodás még nem lépett érvénybe, hiszen nem írták alá, egyelőre tehát csak szándékokról beszélhetünk. Ezek viszont azelőtt fogalmazódtak meg, hogy legalább felbecsülték volna Paks korszerűsítésének konkrét költségeit. Emiatt indokolatlan és korai volna igénybe venni a hitelt. A magyar kormánynak egy dilemmával kell szembenéznie, hasonlóan a cseh és a bolgár kormányhoz. Mindhárom atomenergiát akar előállítani. Az Orbán-kormány joggal állítja, hogy enélkül a magyar gazdaság nem lehet versenyképes. Csakhogy Nyugat-Európa nem tud megoldást kínálni Paks korszerűsítésére. Az atomenergiával kapcsolatos nyugat-európai álláspont tisztázatlan, nem egységes, állandó a vita. Nyugati hitel sincs új magyar reaktorok építésére, probléma az elhasznált nukleáris fűtőanyag elszállítása is. Oroszország ezzel szemben megfelelő hitelt, technológiát kínál, és kész eltávolítani az atomhulladékot is.

MN: Ha mindez így is van, mi biztosítja, hogy a hitel nem válik egyszer majd zsarolás eszközévé az oroszok kezében?

VS: Erre ugyanúgy nem tudok válaszolni, ahogy szerintem a magyar kormány sem. De megjegyzem, hogy a magyar pártok egyetértenek az orosz atomtechnológia további használatában, miként ezt a 2009-es parlamenti döntés is jelezte. Már akkor mindenki ezt tekintette az egyetlen lehetőségnek. Most, a választási kampányban az ellenzék természetesen a kormányt teszi felelőssé emiatt, de ne legyenek kétségeink: ha netán győzne, maga sem döntene másképp.

MN: Oroszországnak többféle gazdasági eszköze van arra, hogy egy sor országot az érdekkörében tartson. Hogyan védekezhetnek a kiszolgáltatott helyzetbe került országok?

VS: Még ha Paks esetében elkerülhetetlen is az orosz befolyás, a következő lépést már nem volna helyes megtenni, vagyis nem kellene fenntartania Magyarországnak a részvételét a Déli Áramlat csővezeték építésében. Ilyen mértékű függés már veszélyes és kockázatos volna. Lehet, hogy Paks ügyében elkerülhetetlen az orosz hitel és technológia mellett dönteni, de a Déli Áramlat kérdésében nem az.

névjegy

A bukaresti születésű, Münchenben élő Vladimir Socor 1994-ig a Szabad Európa Rádió kutatóintézetében dolgozott mint politikai elemző. Jelenleg az amerikai Jamestown Foundation és az általa kiadott Eurasian Daily Monitor főmunkatársaként főként Moszkva és az egykori szovjet tömb országainak viszonyát tanulmányozza. Rendszeresen jelennek meg írásai a Wall Street Journalben.

 

 

 

 

 

 

(A tárgyba vágó esszénket lásd lapunk 50-51. oldalán!)

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.