A következő két évben megosztott hatalom lesz Washingtonban: Donald Trumppal és a republikánus szenátussal szemben egy demokrata többségű képviselőház jelent majd ellenpontot.
Az előrejelzések és közvélemény-kutatások most – nem úgy, mit a 2016-os elnökválasztáson – összességében nem tévedtek nagyot. Pontosan megjósolták, hogy a szenátus republikánus marad, a képviselőház viszont 30-35 körzet átfordításával demokrata kézbe kerül.
| ||
Közel jártak a két párt jelöltjei által szerzett összes szavazat, a „popular vote” különbségének megtippeléséhez is: a demokraták végül 7-8 százalékponttal szereztek többet, ami az utolsó felmérések átlagától nincs messze. Meglepetések azért így is akadtak.
Mérsékelt kék hullám a képviselőházban
A félidős választások nagy kérdése az volt: lesz-e „kék hullám” a képviselőházban, azaz előretörnek-e a politikai térképeken hagyományosan kékkel jelölt Demokrata Párt jelöltjei?
Az első értékelések alapján nehéz eldönteni ezt a vitát, de talán az elnevezésnél fontosabb is az a tény, hogy végül a demokraták egyértelmű többséget szereztek a képviselőházban – pedig az urnazárást követően az első adatok fényében még ez is bizonytalan volt.
Trump pezsgőt bonthat? Nagyon szoros a választás, a szenátus republikánus maradhat
Az eddigi eredmények alapján úgy fest: még a várakozásoknál is szorosabb lehet az amerikai félidős választás.
A többség elsősorban a jómódú elővárosok, illetve a még ezeken is kívül eső „exurbán” területek lakóinak köszönhető. Ezek a körzetek hagyományosan inkább a republikánusok felé húznak, azonban Donald Trump személye és politikája ellenérzést váltott ki sokakból, ezért a hivatalban lévő republikánus politikusok védekezésre kényszerültek.
Így sikerült a demokratáknak megszerezni a Chicago körüli Illinois-6., a Kansas City elővárosaiból álló Kansas-3., a Washington DC környéki Virginia-10. és a New York környezetében lévő New Jersey-7. számú választókörzetet. Ezek mind „Romney-Clinton-körzetek” voltak: olyan helyek, ahol hat éve még Mitt Romney legyőzte Barack Obamát, két éve viszont már Trump vereséget szenvedett, így a demokrata előretörés nem volt meglepetés.
Hillary Clinton szerint ez a választás arról szól, hogy az amerikaiak kimondhatják: elég volt!
Mindenki kampányol.
Váratlanabb volt, hogy olyan körzetet is megnyertek demokrata jelöltek, mint a New York Citytől valamivel távolabbi, a Hudson folyó völgyében található New York-i 19. körzet. Itt John Faso republikánus képviselő nem nagyon leplezett rasszista hirdetéseket is bevetett, amikor ellenfelét, a fekete Antonio Delgadót „nagyvárosi rapperként” jellemezte. Delgado azonban, ha szoros versenyben is (50-48 a százalékos arány), de nyerni tudott a demokraták számára szimbolikusan is fontos területen: ide tartozik ugyanis Franklin D. Roosevelt elnök családi birtoka, Hyde Park is, ahol a legjelentősebb demokrata elnök emlékhelye van ma.
Jól teljesítettek a demokrata jelöltek emellett a „rozsdaövezet”, azaz az egykori közép-nyugati iparvidék területein is. A Pennsylvaniában, Michiganben szerzett győzelmek azért is értékesek, mert ezek már valódi Trump-terepről származnak. Ugyanakkor ezek inkább a kivételhez tartoznak: több olyan körzetben is elmaradt a demokrata áttörés, ahol Donald Trump két éve nyerni tudott. Hiába voltak kiváló jelöltek, mint például Amy McGrath Kentuckyban, az amerikai vidék elsősorban a republikánusok mellett maradt.
Várakozást felülmúló republikánus sikerek a szenátusban
A nagyvárosok és a vidék közti ellentétes tendencia magyarázza a republikánusok szenátusi sikereit is. Ahogy korábbi beharangozónkban már jeleztük, az idei szenátusi terep a republikánusok számára jóval kedvezőbb volt: a demokratáknak rengeteg olyan államot kellett védeniük, ahol Trump győzött 2016-ban.
Amire ma az egész világ figyel: megpecsételődik-e Trump sorsa vagy ismét csodát tesz?
A november 6-i választás tétje nem kicsi: lesz-e erős kongresszusi ellenpont Trumppal szemben elnöki ciklusának második felére? Az eredmény ugyanakkor egy erősen polarizálódó társadalom képét is tükrözheti.
A szenátusban a republikánusok még az előrejelzéseket is felülmúlták. Azzal mindenki számolt, hogy Heidi Heitkamp elveszítheti Észak-Dakotát, de az meglepő volt, hogy két másik Trump-párti államban, Missouri-ban és Indianában is jelentős, 8-10 százalékpontos különbséggel szenvedtek vereséget a demokrata szenátorok (Claire McCaskill, illetve Joe Donnelly).
Nem kizárt, hogy ennek Trump bírójelöltjéhez volt köze: mindhárman ugyanis a szexuális zaklatással vádolt Brett Kavanaugh ellen szavaztak, miközben Kavanaugh népszerű maradt ezekben az államokban. Az sem lehet véletlen, hogy egyedül a nyugat-virginiai Joe Manchin tudta a demokraták közül „Trump-földön” magabiztosan megőrizni a pozícióját: Manchin pártjából egyedüliként megszavazta ugyanis Kavanaugh jelölését.
A demokratáknak máshol sem sikerült bővíteni a szenátusi térképet: Tennessee-ben a volt kormányzónak, Phil Bredesennek Taylor Swift támogatása sem volt elég, végül 10 százalékponttal kikapott a republikánus Marsha Blackburntől.
Éles küzdelem: a legnagyobb amerikai sztárok is beszálltak a kampányba
Különleges ez a félidős választás, az biztos.
Ted Cruz megbuktatása se jött össze: Beto O’Rourke azért így is elégedett lehet a kampányával, három százalékra megközelítette a korábbi elnökjelöltet egy erősen republikánus államban, és minden bizonnyal még fogunk róla hallani. Ráadásul könnyen lehet, hogy a Beto által kiváltott lelkesedés segített győzelemhez két texasi képviselőjelöltet is, azaz a kampányának egyértelműen pozitív lehetett a hozadéka a demokraták számára.
| ||
Szoros Florida, vegyes kormányzói eredmények
Az már szinte megszokott, hogy a választások Floridában dőlnek el, vagy legalábbis ott mindig szorosak.
Idén sem volt másként: a szavazatok 99 százalékának megszámolása után csak nagyjából ötvenezer szavazat (és 0,6 százalék) a különbség a szenátori helyért versenyben lévő republikánus Rick Scott és demokrata Bill Nelson között. Ha ez így marad, akkor még egy helyet buknak a szenátusban a demokraták.
Ennél ráadásul jobban fájhat nekik, hogy a kormányzói helyet is elbukták: Andrew Gillum jelöltségétől sokat vártak, de végül egy százalékkal elmaradt a rasszista kiszólásokkal is kampányoló Ron DeSantis-tól. Gillum és a georgia-i kormányzójelölt, Stacey Abrams valószínű veresége sajnos azt is mutatja: a rasszizmus továbbra is politikai tényező, a déli államokban legalábbis mindenképpen.
Mindkét progresszív fekete jelölttől sokat vártak a demokraták, viszont mindketten elmaradtak a közvélemény-kutatási adataiktól, ami azt jelezheti, hogy a fekete politikusok az amerikai Délen még mindig hátrányból indulnak.
A kormányzói versenyek kimenetele ezeken kívül is vegyesnek bizonyult. Bár a demokraták több komoly győzelmet arattak (Illinois-ban, Michiganben, sőt az amúgy republikánusok felé húzó Kansasben is), és Coloradóban még történelmet is írtak az első nyíltan meleg kormányzó, Jared Polis megválasztásával, az egyértelmű áttörés elmarad: valószínűleg továbbra is az államok több mint felét republikánus politikus vezet majd.
Florida mellett egy másik ingadozó állam, Ohio kormányzói posztját sem tudták a demokraták megszerezni – ennek a kongresszusi körzethatárok átrajzolásánál is lehet jelentősége. Eközben Wisconsinban 98 százalékos feldolgozásnál és 2,5 millió szavazat megszámolása után elképesztő holtverseny van: a demokrata Tony Evers mindössze 122 szavazattal vezet Scott Walker jelenlegi kormányzó előtt, azaz minden bizonnyal újraszámlálás fog következni.
A „magyar körzetek”
A magyar szempontból érdekes versenyek közül Tom Malinowski, az Obama-kormány emberi jogi helyettes államtitkára szoros, 50:48 arányú győzelmet aratott a New Jersey állambeli 7. körzetben, így ő már kongresszusi képviselőként kritizálhatja majd a magyarországi demokráciát.
Eközben a magyar kormány (és Putyin) nagy barátja, Dana Rohrabacher gondban van: a szavazatok 31 százalékának összesítésekor elmarad demokrata kihívójától, Harley Roudától. A különbség azonban csekély, mindössze 250 szavazat, itt a kaliforniai szavazási szabályok (még a választás napján feladott levélszavazatok is érvényesek) miatt lehet, hogy napokig nem lesz végeredmény.
Kinek drukkoljon Orbán az amerikai félidős választáson?
Veszélyben a helye annak a képviselőnek is, aki Orbánék legelkötelezettebb barátja. És nincs ezzel egyedül. Az amerikai félidős választások magyar vonatkozásai.
Szintén nagyjából 30 százalékot számoltak meg a kaliforniai kormányzóhelyettesekre leadott szavazatok között. Itt azonban Eleni Kounalakis jelentős, 58:42-es előnyben van szintén demokrata ellenfelével szemben, így a volt budapesti nagykövetnek jók az esélyei, hogy a legnagyobb amerikai állam második embere lehessen. A kormányzói posztot a szintén demokrata Gavin Newsom eddigi helyettes a várakozásoknak megfelelően könnyen megszerezte.
A szerző a CEU nemzetközi kapcsolatok szakos doktorandusza, kutatási területe az amerikai külpolitika.
