Interjú

„Tudják, hova tartoznak”

Anders Lidén svéd diplomata Svédország és Finnország NATO-tagságáról

Külpol

Hosszú semlegességi hagyományukkal szakítva Svédország és Finnország csatlakozna a NATO-hoz. De milyen hasznot hozhat ez a két országnak, és milyen kockázatai lehetnek? Anders Lidén svéd diplomatát kérdeztük.

Magyar Narancs: A finn elnök hivatalosan is bejelentette, hogy Finnország csatlakozni kíván a NATO-hoz, és Svédország is követi. Pedig az ukrajnai háború kirobbanása után közvetlenül a svéd miniszterelnök még úgy nyilatkozott, hogy Svédország nem kíván változtatni a régóta megtartott semlegességi politikáján. Mi hozott mégis változást?

Anders Lidén: Mindannyiunkat sokkolta Ukrajna megtámadása, de beletelt némi időbe, mire a kormányzó szociáldemokrata párt arra a következtetésre jutott, hogy Svédországnak csatlakoznia kellene a NATO-hoz. Csak most hozták meg a döntést. (A svéd kormánypárt vasárnap, az interjú készítésének napján döntött így, a hétfői parlamenti vita után pedig a kormány bejelentette, hogy pár napon belül beadják a csatlakozási kérelmet – a szerk.) Ami ebben az összefüggésben érdekes, az a finn álláspont. Azzal, hogy Finnország csatlakozik a NATO-hoz, Svédország maradna az egyetlen el nem kötelezett ország a balti térségben, és ez csak még sebezhetőbbé tenné. A balti térségben megnőtt a feszültség, a balti államok és Finnország is aggódnak, mert úgy tűnik, Putyin szerint helyénvaló katonai eszközöket használni politikai célok elérése érdekében. Az elmúlt években Svédország szorosan együttműködött Finnországgal, hogy a NATO-val és a nyugati országokkal közösen fejlessze a védelmét. Amikor Finnország eldöntötte, hogy csatlakozni akar, az új helyzetet teremtett Svédország és az eddig vonakodó szociáldemokraták számára is. Hiszen mi Finnországgal közösen intézzük a dolgokat. A hidegháború idején Svédországban az egyik legerősebb érv a NATO-csatlakozással szemben éppen az volt, hogy ha mi csatlakozunk, a Szovjetunió csak nagyobb nyomást helyezne Finnországra. Ezért sem léptük meg ezt korábban, még ha mindig is a nyugati táborhoz tartoztunk.

MN: Vannak-e pártok, amelyek ellenzik a csatlakozást? Hogyan alakul a vita Svédországban?

AL: Két kisebb párt ellenzi: a Balpárt – a korábbi kommunisták –, és a Zöld Párt, amely szintén balra hajlik és nagyon pacifista. De az ellenállás nem volt különösebben erős az ukrajnai orosz invázió okozta sokk miatt. Nem voltak például tüntetések a NATO-csatlakozás ellen.

MN: Mit jelent ez a váltás a svéd semlegesség történeti hagyománya szempontjából?

AL: Egyrészt elég drámai váltás, másrészt nem is annyira az. Stratégiailag és katonailag nem jelent különösebben nagy változást, de a gondolkodásmódunkban igen. Hosszú, kétszáz éves hagyománya van annak, hogy úgy próbálunk kimaradni a háborúkból, hogy nem köteleződünk el egyik nagyhatalom mellett sem. Svédország ennek köszönhetően maradhatott ki az I. és a II. világháborúból is. Sokan gondolják úgy, hogy ez a politika jól szolgált minket, és ez része lett Svédország önképének és identitásának is. De már akkor elkezdett változni, amikor beléptünk az Európai Unióba. Nem lehetsz semleges, ha egy politikai szövetség része vagy – de Svédország még ekkor is úgy érezte, hogy ki tud maradni a katonai szövetségekből. „Katonailag el nem kötelezettnek” nevezzük magunkat, és próbáltuk kerülni a semlegesség szót. Ez volt az első lépés. Azóta egyre közelebb kerültünk a NATO-hoz, a gyakorlatban már most tagok vagyunk: Svédország csapatokkal vett részt NATO-hadműveletekben Afganisztánban és a Balkánon, számos hadgyakorlat volt svéd területen, ahol NATO-csapatok is részt vettek. A szomszédaink, Norvégia és Dánia is NATO-tagok, és velük is régóta szoros a katonai együttműködés. De még ennél is szorosabb az együttműködés Finnországgal, ami épp azért volt lehetséges, mert ők sem voltak NATO-tagok. Viszont amint csatlakoznak, sokkal nehezebbé válna ez a fajta kooperáció, ha mi kimaradnánk; ma már nyilvánvaló, hogy a NATO-tagság Svédország számára is követendő út.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.