Tüntetések Izraelben - Rothschild szegényei

Külpol

A 25 éves Dafni Leefnek elege lett a háziúr folyamatos lakbéremeléseiből, és július 14-én - szándékosan a francia forradalom évfordulójára időzítve - sátrával és néhány barátjával a Rothschild sétányra költözött, Tel-Aviv egyik legelőkelőbb utcájára. Egy hónap múlva az egész sétány tele lett sátrakkal, két hónap után 100 sátortábor áll Izrael-szerte. Szombat esténként állandósultak a szociális jóléti államért folytatott tömegtüntetések.

A 25 éves Dafni Leefnek elege lett a háziúr folyamatos lakbéremeléseiből, és július 14-én - szándékosan a francia forradalom évfordulójára időzítve - sátrával és néhány barátjával a Rothschild sétányra költözött, Tel-Aviv egyik legelőkelőbb utcájára. Egy hónap múlva az egész sétány tele lett sátrakkal, két hónap után 100 sátortábor áll Izrael-szerte. Szombat esténként állandósultak a szociális jóléti államért folytatott tömegtüntetések.

*

A kormányt mindez felkészületlenül érte, hiszen évek óta nyomja a gazdasági sikerpropagandát, s még most is csak azt hangoztatja, hogy a zsidó államot - politikájának hála - elkerülte a válság; a gazdasági helyzet kiváló, csekély az államadósság, alacsony a munkanélküliség, szárnyaló a növekedés.

Ezzel szemben Izrael népének 88 százaléka támogatja az azonnali változásokat követelő mozgalmat. Betelt a pohár, de miért épp most? Hiszen nem először ment valaki az utcára; Viki Knafo 2003-ban gyalog vonult végig a fél országon, hogy Jeruzsálemben a kneszet előtt tüntessen szociális támogatásának felére csökkentése miatt, mégsem csatlakoztak hozzá: magányos harcos maradt Netanjahu privatizáló, szociális hálót bontó, a kapitalizmus mindenekfelettiségét hirdető politikájával szemben. Talán a régóta izzó elégedetlenség robbant az európai mércével alacsony fizetések és az európai mércével is feltűnően magas árak miatt? Vagy mert a lakásárak 2-3 év alatt 30-40 százalékot emelkedtek, és ez mindenkit érint? (S így a középosztály is megfogalmazhatta végre, hogy nemcsak afféle "szégyenletes" szociális ügyről van szó, mint egy gyermekeit egyedül nevelő asz-szony esetében.) Vagy mert a Rothschildra vonuló fiatalok szolidaritásukról biztosítottak minden csatlakozót? S odaálltak a hónapok óta sztrájkoló orvosok, az éhbérért gürcölő közmunkások, a nyomorgó holokauszt-túlélők, a méregdrága bölcsődét és óvodát nyögő kisgyerekesek mellé, de még a rájuk induló rendőröknek is azt kiabálták, hogy a "rendőrök is többet érdemelnének".

7 in 1

Lior Mencher szociológus, a tüntetéshullám egyik fő szervezője szerint egyáltalán nem céljuk Netanjahu vagy a Likud megdöntése, ők a szociális jóléti államért küzdenek. Izraelt 1948 és 1977 között szociáldemokrata pártok irányították, nem voltak égbekiáltó társadalmi különbségek, azóta viszont kisebb-nagyobb szünetekkel a Likud van uralmon, amely egyértelműen a liberális kapitalizmust tűzte zászlajára. Ma már az USA után Izraelben a legnagyobb a különbség a gazdagok és a szegények között, ám Mencher szerint a zsidó állam nem egy földrésznyi nagyhatalom, hogy ezt megengedhesse magának. Itt szükség van - már csak biztonsági okokból is - a társadalmi szolidaritásra, hogy a fiatalok egyformán sajátjuknak érezzék az országot, adott esetben egymás oldalán küzdhessenek, bármely rétegből is jöttek. Úgy véli, források még a szent tehénnek számító biztonsági kiadások megkurtítása nélkül is lennének, ha lenne politikai szándék a változtatásra. A tüntetők célja az adórendszer átalakítása, a gazdagok terheinek progresszív növelése, társasági adó a cégekre, és a Vat, a hozzáadott érték adó (magyarul áfa) csökkentése, az ugyanis differenciálás nélkül sújtja a szegényeket és a tehetőseket; s nem utolsósorban a privatizáció leállítása.

A legfőbb jelszó a társadalmi igazságosság, de a mozgalom kerüli a politikai konfliktusokat: a büdzsé teljes átalakítását akarják, de nem szólnak a pénznyelő ciszjordániai állami beruházásokról és adókedvezményekről, hogy ne kerüljenek összetűzésbe a jobboldali pártokkal és a telepesekkel. Döntő változást akarnak, de nem feszegetik az ultraortodoxoknak juttatott milliók kérdését, hogy a többségükben nem dolgozó vallásosoknak miért jár ingyen a bölcsi és az ovi, miközben a reggeltől estig robotoló szekulárisok egy vagyont adnak ki ugyanezekért.

Hol a bal?

Mindezek nyomán együtt tüntetnek a jóléti rendszerváltásért például a názáreti sátorvárosban arabok és zsidók, együtt menetelnek kipások és lengén öltözött szekulárisok. Új cél a milliós tüntetés - Kairó után szabadon - a hétmilliós Izraelben. A politikusok egyáltalán nem értik a tömegek elégedetlenségét. A kneszet képviselői augusztusban elfogadták öltözködési térítésük megemelését, 19 százalékkal emelték az áram lakossági árát, és a Rothschild sétány élénk tiltakozása ellenére megszavazták az állami földek privatizációjáról szóló törvényt is. Netanjahu taktikázik: hirtelenjében 40 százalékkal megemelték a rendőrök kezdő fizetését, ő maga pedig hangzatos ígéreteket tett kollégiumok és olcsó bérű lakások építésére, illetve a diákok 50 százalékos tömegközlekedési kedvezményére. Mikor még ez sem volt elég, augusztus elején életre hívott egy bizottságot a neves közgazdász, Manuel Trachtenberg vezetésével, hogy tegyenek javaslatokat a "drágaság" csökkentésére. A 22 tagú megabizottságba gyorsan befurakodott számos miniszter, hiszen ha népszerű jóléti indítványok születnek, az fényezi őket is; úgy okoskodnak, ha továbbra is ennyire hasít a mozgalom, a kormány aligha tölti ki a mandátumát.

A Trachtenberg-bizottságnak hála, a tüntetők mögé is odaálltak Izrael legnevesebb koponyái, professzorok és tudósok tömörültek tanácsadó bizottsággá. Pontokba szedett indítványaikban kijelölték a jóléti állammá válás útját, megjelölve a szükséges költségvetési forrásokat is. A Rothschildról indult tüntetéshullám vezetői mindeddig bojkottálták a Trachtenberg-féle testületet, mivel Netanjahu semmire sem kötelezte el magát, vagyis a bizottság szeptemberre ígért javaslatai vélhetően a fiókok mélyén landolnak, hiszen a költségvetési prioritások átalakítása borítaná Netanjahu koalícióját. A szociális célú állami beavatkozás nemcsak a jelenlegi vezetés liberál-kapitalista, mindent a piaci önszabályozásra bízó ideológiájával ellentétes, de gyakorlati okokból is vállalhatatlan.

Gideon Saar oktatási miniszter mondta nemrég az egyik kormányülésen, hogy amikor Izrael történetében a biztonsági kérdések kerültek előtérbe, akkor a Likud nyerte a választásokat, viszont ha a szociális ügyek, akkor mindig a baloldal győzött. A jelenlegi baloldal ugyanakkor meghasonlott és szétaprózott, a Munkapártot Ehud Barak gyakorlatilag belülről szétverte, majd kilépett, a Merec pedig a tömegeknek túlzottan liberális. A tömegek szociáldemokrata fordulatra vágynak, de kérdés, hogy lesz-e ütőképes baloldali párt, s hogy mondjuk egy váratlan biztonságpolitikai ügy nem a keményöklű likudosok javára billenti-e a mérleget. A Rothschild taktikája, mint említettük, ez ügyben is koherens: a tüntetők azt mondják, hogy katonai fenyegetés mindig volt és lesz is, a hadsereget és a nekik jutó pénzeket nem érintve kell dönteni az ország jövőjéről.

Könnyen lehet, hogy ezzel a 21. század új politikai vezetői fogalmazzák meg álláspontjukat a megcsömörlött izraeliek számára.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.

Szétesett vagy nem?

Szétesett. A fasisztoid-vasgárdista-dákmisztikus, Putyinhoz dörgölőző, fojtottan Európa-ellenes, a könnyebbség kedvéért szélsőjobbosnak nevezett oldal Călin Georgescu körvonalazhatatlan táborának morzsáit csipegeti. George Simion (AUR – Románok Egyesüléséért Szövetség, amelyből éppen kivált az alelnök és csapata) és Victor Ponta (független, volt „szociáldemokrata”, volt miniszterelnök, de igazából „volt már minden”) ígérkeznek a legerősebbeknek ezen az oldalon.