– A legsebezhetőbb helyzetben lévő 1,15 millió menekültnek csupán a tizedét telepítik át valahová
– A menekültek mintegy 86 százaléka jelenleg valamelyik fejlődő országban vár a sorsára
– Az ENSZ menekültügyi felhívásai krónikusan és súlyosan alulfinanszírozottak
| ||
Az Amnesty International ma megjelent nyolcpontos, a globális menekültválság kezelését célzó tervében rámutat, hogy miközben a világ vezetői egymással vitatkoznak és képtelenek megoldásra jutni, érzéketlenségük miatt emberek millió szenvednek katasztrofális humanitárius körülmények között.
A Szíriában, Irakban és Afganisztánban dúló borzalmas erőszak, és a szub-szaharai országokban kialakult konfliktusok soha nem látott magasságokba emelték a menekültek számát világszerte. Mindeközben Délkelet-Ázsiában újfent rengetegen készülnek hajóra szállni, hogy kövessék a Mianmarból elüldözött rohingyák ezreit, hogy azután áldozatul essenek az emberkereskedelemnek és más szörnyűségeknek.
A világszerte kialakult menekültválságra adott reakciók szégyenteljesek voltak, különösen a világ leggazdagabb országainak részéről, melyek nem veszik ki a részüket a humanitárius segítségnyújtásból, illetve a sebezhető emberek befogadásából. A gazdag országok csupán az 1,15 millió szükséget szenvedő menekült tizedének biztosítaná a befogadást. Mindeközben a fejlődő országok látják el, majdhogynem segítség nélkül, menekültek millióit.
„E példa nélkül álló világméretű menekültválságban emberek milliói kerültek kétségbeejtő helyzetbe, a fejlett országok erre adott reakciója pedig a teljes bukás. A mostani egy olyan döntő pillanat, ami meg fogja határozni a világ jelenlegi vezetőinek megítélését generációkra előre: hacsak nem változtatnak irányt, a történelem kemény kritikával illeti majd őket” – mondta Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára. „A második világháború után mintegy biztosítékként felállított nemzetközi menekültvédelmi rendszer darabjaira hullhat, amennyiben a világ vezetői továbbra sem lesznek képesek védelmet nyújtani a háború és üldöztetések elől menekülő védtelen embereknek. A menekülteknek a nemzetközi jog értelmében jár, hogy menedéket kérhessenek és kapjanak.”
A szegény országok viselik a terhek nagyobbik részét
Miközben az elmúlt hónapokban az Európai Uniót elérő menekültek egyre növekvő áradata került az újságok címlapjaira, a valóságban a szegény országok azok, amelyek kénytelenek megbirkózni a menekültválságok következményeinek nagyobb részével. A Közel-Kelet, Afrika és Ázsia fejlődő országai azok, amelyek jelenleg befogadják a világ 19,5 millió menekültjének 86%-át.
A módosabb országok közel sem tesznek eleget azért, hogy ez a teher kiegyenlített legyen. A menekültválság megoldására tett felhívások következetesen és gyakran nem nyernek elegendő támogatást. Például október 2-áig az ENSZ felhívása a szír menekültek megsegítésére csak 46 százalékban nyert támogatást, a dél-szudáni menekültek megsegítése pedig mindössze 17 százalékot ért el az előirányzott célhoz képest. Mindez erőteljesen hátráltatja a menekültek élelmezését és gyógyszerhez vagy más humanitárius segítséghez való hozzáférését.
„Amikor jövő hónapban a G20-ak találkoznak Törökországban, addig nem szabad elhagyniuk a termet, míg nincs konkrét tervük és egy kidolgozott időkeretük arra, hogy egy teljes és fenntartható alapot teremtsenek a világ különböző pontjain fellángoló menekültválságok kezeléséhez; bármi ettől eltérő dolog a világ vezetőinek teljes bukását jelentené” – jelentette ki Salil Shetty. „Ahelyett, hogy felnőnének e példa nélkül álló válság kihívásaihoz, sok ország kormánya eddig azzal volt elfoglalva, hogy az embereket határain kívül tartsa; ezreknek kellett meghalniuk a tengeren vagy ocsmány körülményeket elviselni a szögesdrót-kerítések árnyékában. Ez az egész a lehető legnagyobb csőd.”
Nyolcpontos terv
A menekültválságnak akkor lesz vége, ha kiváltó okait felismerik. Az országoknak az a feladatuk, hogy véget vessenek a konfliktusoknak, és az elharapódzott emberi jogi jogsértéseknek, azonban mindezek nehezen elérhető célok, és időbe telik a megvalósításuk.
Persze számos dolog van, amit a világ leggazdagabb országai megtehetnének a menekültválság borzalmainak enyhítésére. Az Amnesty International az alábbi nyolc területen vár minél hamarabb beavatkozást:
1. A menekültválságok folyamatos, hatékony és kiszámítható anyagi támogatása: minden, a menekültválság enyhítésére irányuló humanitárius felhívást támogatni kell, beleértve azon országok anyagi támogatását, melyek menekültek óriási tömegét látják el, annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a megfelelő szolgáltatásokat a menekültek és az őket befogadó közösségek számára.
2. Az ENSZ menekültügyi ügynöksége által azonosított összes áttelepítési szükséglet támogatása: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint jelenleg 1,15 millió nehéz helyzetben lévő menekült vár áttelepítésre. Az Amnesty International becslései szerint ez a szám a következő két év során 1,38 millióra fog emelkedni.
3. Biztonságos és legális utak biztosítása a menekültek számára: nem szabadna, hogy embereknek ilyen veszélyes utazásokra kelljen vállalkozniuk, csak hogy érvényesíteni tudják menedékhez való jogukat. Minden országnak lehetővé kellene tennie a családegyesítést a menekültek számára, valamint be kellene vezetnie a humanitárius célból kiadott vízumokat azon sérülékeny helyzetben levő menekültek számára, akik másképp nem vehetnének részt az ezen országokba való áttelepítésben és menekültstátuszért való jelentkezésben; valamint ki kellene terjeszteni munkájuk egy részét és a diákvízum-programokat menekültek számára egyéb országokra.
4. Életek megmentése: az országoknak a veszélyben forgó emberi életek megóvását kell szem előtt tartaniuk a bevándorlási politikák alkalmazásával szemben. Olyan helyzetekben, ahol az emberek halálos veszélybe kerülhetnek, beleértve (de nem kizárólag) az emberek tengeren való átkelését, az országoknak több pénzt kellene fordítaniuk a kutató-mentő programokra, és azonnal a bajba jutott emberek segítségére kellene sietniük.
5. Az egyes országok területére való bejutás biztosítása a menekültek számára: be kell engedni a hivatalos határátkelőkön keresztül azokat, akik menedékért folyamodnak, arra való tekintet nélkül, hogy rendelkeznek-e érvényes úti okmányokkal vagy sem. Minden országnak tartózkodnia kell az olyan lépésektől, amelyek megakadályoznak bárkit is abban, hogy elmenekülhessen egy számára csak üldöztetést vagy erőszakot tartogató országból; mindebbe beletartozik a belépés megtagadása érvényes vízum vagy másmilyen irat hiányában, a kitoloncolás, valamint a határokon felállított kerítések, amelyek megakadályozzák a menekülteket abban, hogy belépjenek egy országba, vagy arra kényszerítik őket, hogy veszélyes utakra vállalkozzanak.
6. Az idegengyűlölet és rasszizmus legyőzése: a kormányoknak tartózkodniuk kell az idegengyűlölő megnyilvánulásoktól, pl. a menedékkérők és migránsok számlájára írni a gazdasági és társadalmi problémákat. A kormányoknak azon törvényeket vagy gyakorlatokat is újra kell gondolniuk, amelyek közvetve vagy közvetlenül faji vagy más alapú diszkriminációhoz vezetnek. A kormányoknak arra is készen kell állniuk, hogy kezelni tudják az idegengyűlölő vagy rasszista megnyilvánulásokat.
7. Küzdelem az emberkereskedelem ellen: minden országnak kötelessége felszámolni az emberkereskedő bandák működését és megbüntetni őket. Szintén kötelességük, hogy megfelelő biztonságot és segítséget nyújtsanak az emberkereskedelem áldozatainak, és biztosítsák számukra a menekültstátuszhoz való hozzáférést és/vagy az áttelepülés lehetőségét. Minden, az emberkereskedelem és embercsempészet felszámolására tett kísérletnek előtérbe kell helyeznie a hajókon levő emberek biztonságát.
8. A menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény elfogadása globálisan, valamint stabil helyi menekültügyi rendszerek kiépítése: minden országnak törvényileg el kell ismernie a menekültstátusz igényléséhez és élvezetéhez való jogot, méltányos helyi eljárásokat kell alkalmaznia a menekültstátusz igénylésére, valamint garantálnia kell minden menekült számára az alapvető jogait, így az olyan szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mint az oktatás vagy az egészségügy.
Áttelepítési célok
Az Amnesty International elvégezte az arra vonatkozó számításokat, hogy a világ 48 leggazdagabb országa miként tudna megosztozni az 1,2 millió, sérülékeny helyzetben levő menekültön, a nyolcpontos tervezet mintegy kulcsfontosságú elemeként. Néhányan, így Németország és az USA már élen járnak a menekültek befogadásában, azonban mások, mint Oroszország vagy az öböl menti országok alig tettek valamit az elmúlt évek során.
Az említett 48 országban jelenleg összesen 1,3 milliárd ember él, ami azt jelenti, hogy az ENSZ által szükséghelyzetben lévőnek nyilvánított menekültek száma nem éri el ennek az egytized százalékát sem (0,1 százalék) – ők csak csepp a tengerben.
