Az amerikai külpolitika és az ukrajnai háború

Véren szerzett egység

Külpol

Az Egyesült Államok nem tudta megakadályozni Putyint az invázió elindításában, de megdrágította az akciót, miközben a nyugati szövetség régen nem látott mértékben kovácsolódott össze. Utolsó utáni diplomáciai kísérletek, az ukránok felfegyverzése és váratlan húzások – így próbálta a Biden-kormányzat megelőzni a háborút.

„Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy megváltoztatja a viselkedését” – válaszolta ingerülten újságírói kérdésre Joe Biden amerikai elnök a Vlagyimir Putyinnal való első (és könnyen lehet, hogy egyetlen) csúcstalálkozót követő sajtótájékoztatóján. A tavaly júniusi genfi megbeszélés része volt Biden európai körútjának, ahol partnereit igyekezett megnyugtatni, hogy a Trump-elnökség zavaros időszaka után „Amerika visszatért”. Az egyeztetések középpontjában a kínai fenyegetéssel szembeni közös fellépés állt, Oroszország szerepe kevésbé hangsúlyosan merült fel. Genfben Biden megjegyezte, hogy a „Kína által is szorított” Oroszország pusztán önérdekét követve sem zárkózhat el a Nyugattal fenntartandó stratégiai párbeszédtől, hiszen Putyin célja a nagyhatalmi státusz megőrzése, és annak megelőzése, hogy – a hidegháborúból ismert kifejezéssel – országa csupán egy „Felső-Voltának tűnjön nukleáris fegyverekkel”. Biden azonban világossá tette: nincsenek illúziói az orosz elnök magatartásával kapcsolatban, és hat–tizenkét hónapot adott arra, hogy kiderüljön, működhet-e a párbeszéd fontos kérdésekben.

Majdnem fél évvel e találkozó után, december 7-én rossz hangulatú videóbeszélgetésen egyeztetett a két elnök. A párbeszéd, amelynek lehetőségét Biden Genfben felvázolta, kudarcot vallott, a tárgyalás csupán az Ukrajna elleni orosz invázió megakadályozására szorítkozott. Október végére az amerikai hírszerzés hiteles információkkal rendelkezett a várható támadásról: ezt erősítették meg a csapatmozgásról szóló műholdfelvételek és az amerikaiak tudomására jutott katonai tervek. Putyin tagadta az inváziós előkészületeket, de biztonsági garanciák megadását – többek között az ukrán NATO-csatlakozás kizárását – követelte az Egyesült Államoktól, az ezeket tartalmazó listát tíz nappal később Oroszország írásban is közölte. Biden válaszul közölte Putyinnal, hogy a diplomácia útját kell választania, vagy súlyos következményekkel nézhet szembe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.