Kultúra

"Az előadásnak azonban az a tétje, hogy Tóth Ilona ártatlanságát mutassa fel, és ezzel egyfajta örökre rögzíthető igazságot hozzon létre."

„Ők gyűlölnek. Tálcán kínáljuk a humánus társadalmi rendet, azok pedig hihetetlen alattomosan, misztikus hittel és fanatizmussal orvul támadnak, ölnek!”, állítja az Újszínház színpadán egy NATO-tiszt, akiről kiderül, hogy „civil jelmezbe bújtatott terroristák” likvidálása a feladata. A férfi egy közelebbről meg nem nevezett, „más vallású” ország NATO-bázisáról érkezik haza meglepe­tés­szerűen, „európai” – közelebbről szintén meg nem nevezett – otthonába.

Az első lökést egyszerre érzem a homlokom közepén és a gyomorban.

Regényeket és verseket is ír, de a drámái miatt ismeri a világ. A Párizsban élő román szerző látomásos abszurdja, a Dada Cabaret hazai ősbemutatója a Maladype Színház, valamint Farkas Gábor Gábriel és zenekara koprodukciójában készült az Átrium Film-Színházban.

Kevés annál jellemzőbb dolog van az elmúlt pár év politikai hangulatára és intellektuális színvonalára nézve, mint hogy a leggyakrabban idézett Széchenyi István-mondás annak ellenére is divatos hivatkozási alap lehet, hogy már rég mindenfelé megírták, ezt az elmésséget bizony nem a jeles gróf vetette papírra.

A kortárs kulturális termelés legszínvonalasabb alkotásai közül jó néhány ún. autofikció.

A meleg napozók közt játszódó Idegen a tónál jelentős nemzetközi sikert aratott; új filmje, az Állva maradni sem a konzervatív közönséget célozza. A bátor francia művészfilmessel a Puskin moziban beszélgettünk.