Kultúra

A Daft Punk befutott, de kik voltak a francia elektronikus zene, a kilencvenes években fénykorát élő French Touch szürkei eminenciásai? A francia rendezőnő bátyja dj-ként bomlasztotta a rendszert és önmagát – róla (is) szól az Eden című film.

Ha egy település kihal, az akkor is pótolhatatlan veszteség, ha észre sem vesszük, és ha maga a folyamat természetes: itt megszűnik egy helység, amott egy új jön létre. Az erdélyi Rava (románul Roua, németül Rawendorf), úgy tűnik, erre a sorsra jut, legalábbis a Marosvásárhelyi Rádió vidék­járó műsorában megszólalók egytől egyig ennek a félelmüknek adnak hangot.

„Még fogva tart ez az odú” – mondja Máté Gábor, és felnéz a saját maga vezette színház kopár falaira. Jobban szeretném, ha észrevenne minket, közönséget, vagy ha azt nem is, de legalább valami viszonyunk volna, vagy „nyilvános magánya” valódibb lenne, kicsit hasítóbb.

A művésznek Magyarországon két éve volt utoljára egyéni kiállítása; ráadásul a Faur Zsófi Galériában most látható anyagot eredetileg Amerikában mutatták volna be. Az itthoni debütálás mégis szerencsésebb, hiszen bármennyire univerzálisan dekódolható a tizenhárom (nyolc nagyobb és öt kisebb méretű) festmény, mégis felbukkannak bennük sajátosan magyar kulturális, szociológiai és politikai vonatkozások.

Szőcs Géza milánói ámokfutása mellett méltatlanul kevés figyelem jut Velencére. Pedig itt sem tétlenkedett a párt: a szakmai felügyeletet gyengítették, és a hozzá nem értő, de drágán dolgozó nemzeti biztos kapott ajándékba egy fölösleges programirodát is.

Rien, azaz semmi – a nyitányt követően ezzel a szóval indul Gounod Faustja, s benne a címszereplő szólama: egyszerre teremtve találó felütést az életét és munkálkodását eredménytelennek ítélő Faust számára, s bocsátva a mindenkori közönség elé az operatörténet egyik nagy freudi elszólását. Merthogy a slágerszámok sorával ékes, megvesztegetően hatásos és másfél száz éve pazarul népszerű opera maga a frivol túlvállalás: a fausti téma legkevésbé fausti szellemű feldolgozása. Meglehet, épp ezért a legsikeresebb is egyúttal.

Ő az, aki a filmekben lő, verekszik és vív, aki autókat üldöz és reptet, az arcát mégsem ismerik. Gulyás Kiss Zoltán kaszkadőrszakértővel beszélgettünk, aki nélkül ma már szinte nem készül magyar film.

Esterházy Pétert a nagy tudású Marianna D. Birnbaum faggatja új könyvükben. Az eredmény kész katasztrófa.