Kultúra

Aki egyszer díva volt, örökké díva marad.

Akkor alapítottak független társulatot, amikor kilátástalan volt a helyzet, mégis öt éve folyamatosan jelen vannak, és egyre több elismerést gyűjtenek be. Nem akarnak beállni semmilyen sorba, kritizálják a rendszert, és fel akarnak nőni.

Miközben a hátországban még viccesnek szánt „háborús étlapokat” lehetett látni belgrádi haramialevessel és belga vagdalt hússal, kinn, a fronton már kanállal mérték a csajkákba a szétmorzsolódott „komiszkenyeret”, már ha nem éppen némi húst adtak bele rizzsel egybefőzve, levespéppel.

A Magyar Értelmező Szótár szerint a brácsás az, „aki tud, vagy szokott brácsázni”. A 91 éves Konrád Györgyre ez a meghatározás csak a címben jelzett parafrázisban igaz – több mint nyolcvan éve, máig brácsázik, és alig van jelentős magyar zenei formáció, amiben ne játszott volna. Harminc éven át volt a Tátrai-vonósnégyes tagja. A humoráról is híres.

A háború utáni kontinentális gondolkodás kétségtelenül leginvenciózusabb időszaka az 1960–80-as évek Párizsában, majd a trendre sajátos érzékenységgel reagáló – azt hamar branddé („posztstrukturalizmus”) formáló – amerikai egyetemeken játszódott le.

A sokszor közösségi térként funkcionáló üzletek emberközpontúsága nem mindig elég ahhoz, hogy meg is álljanak a könyvpiacon.

Olcsó technó, bendzsó és más furcsaságok négy rendhagyó black metal lemezen.