Kultúra

A huszadik század konfidens ismerőse volt, mégsem vált belőle főállású kortárs – nyitotta 2008-as Fejtő-nekrológját e sorok írója, hogy aztán elősorolja egy hosszú, mozgalmas és nagy élet állomásait.

A szerző, akit még jó tollú színházi és filmes szakíróként ismerhettünk meg, először a Szabó István-ügy kapcsán, egészen pontosan a jeles filmrendező állambiztonsági múltjának feltárójaként mutatkozott új szerepben.

Hideg fejjel működtetett kapitalista vállalkozás: náluk a legmagasabb az árrés, brutális akciókkal támadnak, viszont pontosan fizetnek. A Libri–Shopline jövőre piacvezető lehet a könyvkereskedelemben.

Cikkünk címét az Alföld tavaly novemberi konferenciájától kölcsönöztük, amelynek előadásai a folyóirat márciusi számában olvashatók. Bényei Tamás az angol nyelvű irodalmakról szólva listánk több szereplőjét is megemlíti: Sebaldot „gyakorlatilag kooptálja az angol irodalom”; Terézia Mora több más szerzővel, köztük Agota Kristoffal együtt, „kulturális hibrid”; Robert Nye „érthetetlen módon hiányzik a kortárs angol kánonból”, Nabokov pedig – például Becketthez vagy Brodszkijhoz hasonlóan – „az egyes nemzeti irodalmakba csak részlegesen és úgy is csak komoly nehézségek árán” illeszthető be.

Több tényezőtől is függ, hogy miként és mennyire válik valaki a nemzetközi művészeti szcéna jegyzett szereplőjévé, ráadásul a kivívott státusz nem feltétlenül korrelál a művek kvalitásával.

„Ez a szűkös, száraz, erőltetett hang bennem nem annyira az éneklés, mint inkább a szálkás deszka képzetét idézi fel” – jellemezte Leo Nuccit egy majd harmincéves hangfelvétel kapcsán Fodor Géza, s ha őszinték akarunk lenni, ezt a véleményt nem ítélhetjük teljességgel egyedinek.

A könyvkötők csillaga rég leáldozott, de vannak, akik nem adják fel.

Krasznahorkai László kapta 2015 Man Booker-díját. A rangos angol elismerés manapság a nemzetközi dicsőségen és megtiszteltetésen túl 60 000 fontot is jelent. Kezdetei pedig 1968-ig és egy élelmiszer-ipari vállalatig nyúlnak vissza.

A képzőművészeti szcéna politikai aktivizmusáról ismert szereplőjével a Szabad Művészek csoportról, az Eleven Emlékműről, az Off-Biennále problémáiról, aukciókról és akciókról beszélgettünk.

A Pintér Béla és Társulatából ismert színészt a Dramaturgok Céhe jelölte, és mindkét színházi társaság elfogadta. De ilyen körülmények között nem vállalja a munkát. Interjú.

Most vasárnap teszteltük – visszhangunk a friss Narancsban – Budapest legmenőbb múzeumát. Mára már a sorsa is megpecsételődött: a NAV bezáratná Budapest büszkeségét.

Megkérdeztük Nagy Ferót az Omega-botrány kapcsán. Ízelítő a csütörtöki Narancsból.

Nem léphetnek vissza a versenytől a POSZT-bojkotthoz csatlakozott előadások alkotói, ezt találta ki a Teátrumi Társaság. Aki mégis, azzal szerződést bontanak, kizárják a POSZT-ból, meg még ki tudja honnan.

Nem fér hozzá a védett műtárgyakért felelős hatóság a háborús veszteségként nyilvántartott műkincsek dokumentumaihoz, azt sem árulja el, hol vannak azok. Csak a szerencsének köszönhető, hogy most egy Ferenczy Károly-kép fennakadt a rostán.