Kultúra

A megismerés talán legnagyobb akadálya az, ha egy jelenséget már eleve ismertnek hiszünk. Így vagyunk rendszerint a közelmúlt történetével is: megvan róla a magunk kikezdhetetlen véleménye, a letűnt korszakot átkozzuk, vagy épp visszakívánjuk, esetleg egyszerre átkozzuk és visszakívánjuk.

Aki eddig esetleg hiányolta a kortárs irodalomból a több százezer külföldön dolgozó magyar hangját, az most két könyvvel is enyhítheti étvágyát.

Az első, Emlékezésgyakorlat című ciklus egy régebbi Takács Zsuzsa-verstől veszi kölcsön a címét. Az 1988-as Sötét és fény korában megjelent szöveg egyszerre halálmítosz és ars poetica: egy halottat szólít meg, aki élet utáni vágyakozásában emlékezésgyakorlatokat tart és verset ír, ilyen módon pedig végre megérti a költő ént, akit már életében ugyanez az érzés sarkall írásra.

Idén 72 éves a Casablanca: rég volt ilyen, hogy egyetlen kerek évfordulója sincs minden idők legnépszerűbb filmjének. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy felhívjuk telefonon Leslie Epsteint (76), a Bostoni Egyetem tanárát, a Casablanca forgatókönyvét jegyző Epstein ikrek leszármazottját (Philip fiát, Julius unokaöccsét).

Áprilisban volt tíz éve, hogy Kurt Cobain öngyilkos lett. A drogelvonóból szökött, vásárolt egy vadászpuskát, egy akkora adag heroint, hogy egy lónak is sok lett volna, írt egy búcsúlevélfélét és szétloccsantotta az agyát.

Az operaház vezető magántáncosa 32 éves korára számos rangos szakmai díj birtokosa, s rengeteg klasszikus balettfőszerep megformálója. Legfrissebb Erkel színházi premierje alkalmából pályafutásáról, kardélen táncolásról és arról beszélgettünk, miként lesz egy hétéves kisfiúból balett-táncos.

Így cseveg A Grand Budapest Hotel ifjúsági tagozata: a kifutófiút alakító Tony Revolori és a szívszerelmét játszó Saoirse Ronan egymáshoz láncolva adott interjút a film prágai sajtónapján. S ha már együtt voltak, hagytuk, hadd cikizzék egymást. Wes Anderson zenei bizalmasa pedig best of albumot gyártott a Narancs kérésére.

Az autizmussal élő, 13 éves japán fiú fontos könyvét a Felhőatlasz szerzőjének fordításában ismerte meg a világ. Ezen a héten már magyarul is olvasható.

Chabrol múzsája, Hal Hartley kedvenc francia színésznője, Haneke zongoratanárnője, amerikai tévésorozat vendége - itthon épp Az apácában láthatjuk.

Immáron hetedik alkalommal díjazták azokat a hajléktalan művészeket, akik munkájukkal gazdagították a Fedél Nélkül oldalait. A háromórás díjátadó gálának a Bálint Ház adott otthont, amire igen kevesen látogattak el, pedig érdemes lett volna.

Valahol messze, egy kis faluban nénik és bácsik nosztalgikus hangulatban, szemrebbenés nélkül tárják elénk - mikor finoman, mikor csak úgy, durr, bele - életük legintimebb részleteit.

Dickensre van kereslet, a Charing Cross Road antikváriusainál is jó pénzért (1 fontnál többért, 2 fontnál kevesebbért) adják A Pickwick Klubot, de érdemes tartani az egész életművet is. Ugyanez filmes téren úgy fest, hogy olykor egy jónevű művész jelentős büdzsével és nagy színészekkel nekimegy a Twist Olivérnek (legutóbb Polanski), a Karácsonyi éneknek (legutóbb Robert Zemeckis) vagy a Szép reményeknek (legutóbb Mike Newell, de százszor jobb a BBC sorozata).

Paul Rodgersnek nemcsak az énekstílusát, de a pályáját is markánsan alakította a korai rhythm and blues és a soul szeretete. Még 1971-ben, a rövid életű Peace zenekar turnéján kötött szoros barátságot Mick Ralphsszal, a Mott The Hoople gitárosával, miután kibeszélték a memphisi soul iránti rajongásukat - hogy pár évre rá már ketten hozzák össze a korszak egyik legnagyobb slágergyáros rockbandáját, a Bad Companyt.