Kultúra

Az ördög tragédiája (München, 2010) a madáchi alapmű egyes jeleneteinek szabad parafrázisait fűzte egybe. A Paradise reloaded (Bécs, 2013) Az ördög tragédiájának egyik mellékszereplőjével meséltette újra az ősapa tragédiáját. A továbbcsiszolt változatban (Budapest, 2014) mintha csak a darab végére kitett kérdőjel lenne gránitba vésve.

A magyar kortárs képzőművészeti élet egyik legmeghatározóbb alakja az ezredforduló táján újította meg festészeti nyelvét, azaz az absztrakt "tojásfejeket" elhagyva a figurális, "realista" ábrázolás felé fordult. Mára már nem a radikális lépés feletti döbbenet foglalkoztatja a szakmát és a közönséget, hanem azok a sorozatok, amelyeket Birkás a jól dekódolható műcsoportok (etnikai konfliktusok, zavargások újságcikkekből kiemelt képeinek átdolgozása, művészetelméleti szövegek beemelése a képbe) mellett hozott létre.

„Kihúzhatnád a gödörből az egész nemzedéket, / csak légy okosabb azoknál, akik lenéznek téged.” Roma fiatalok váratlan őszinteséggel slamben üzennek gyerekeknek és felnőtteknek a tanulás fontosságáról.

Pettson és Findusz történetei nemcsak könyv alakban hódítanak nálunk, de bábszínházi előadás is készült a svéd író és illusztrátor világhírű teremtményeiből. Muklákról és krimikről, legózási szokásairól és famegmunkáló hajlamairól is faggattuk e-mailben.

Amikor Sztupa és Troché találkoztak Tatapóval, az hozta embereit is, amiről nem volt szó. De Tatapónál mindig lehetett számítani meglepetésekre, rossz hírű, fura alak volt, aki már első ránézésre is szerteágazó problémák okozójának tűnt. Kezdjük azon, hogy öreg volt, rohadt öreg, egyesek szerint innen is a neve, mert annyira vén, hogy Tata is meg Apó is egyszerre, ebből jön a Tatapó, de ezt inkább nem bolygatta senki. Valóban voltak némi szarkalábak a szeme körül, de az igazi attrakció a sötétszürke szakálla volt, amivel valóságos csodát tett a sűrű nikotinkicsapódás, adott neki valami sárgás csillogást, mintha szándékosan patinázott aranyfüsttel fújták volna be.

"A finn ember szereti az önállóságot, de mindig szívélyes társa barátjának. Ha egy finn ember egymagában van, nyomban házat épít, és szaunát szerel fel. Ha két finn kerül össze, akkor muzsikálni kezdenek: az egyik hegedül, a másik trombitál. Három finn ember könyvtárat rendez be, négy finn énekkart alapít. Öt finn tudományos előadásokat szervez, hat finn újságot szerkeszt, és hét finn falut alkot." Így jellemezte egykoron saját népét egy magyarországi látogatójának a nagy finn, Jean Sibelius, akinek művei két hangverseny programján is ott szerepelnek majd az elkövetkező napok koncertéletének sűrűjében.

A Kibbutz Contemporary Dance Company a holokauszt-emlékév nyitóeseményeként adta elő Aide Memoire című, húszéves darabját. Az egykor amatőr társulat - amelyet a libanoni határ közelében fellelhető Ga'aton kibucban alapított Yehudit Arnon 1970-ben - az erőszak ellen demonstrál, és szándéka szerint a holokauszt fiatalabb generációkra gyakorolt hatását vizsgálja az előadás során.

Maga Beethoven követte el az ősbűnt, amikor beleegyezett, hogy kiadója leválassza az eredetileg a B-dúr vonósnégyes (op. 130) fináléjának írt tételt, és Nagy fúga címen (op. 133) publikálja. Ettől kezdve a darab önálló műként funkcionált, és szinte elkerülhetetlen lett, hogy vonószenekarra is átdolgozzák.

Az afroamerikai és indián felmenőkkel rendelkező Angel Haze 16 éves koráig egy vallási kommunában élt a családjával, elszeparálva a modern világtól. Így csak - miután anyját zaklatta az egyik lelkész, és ezért New Yorkba költöztek - 2007-ben találkozott először a popzenével. Olyan elánnal vetette bele magát a hirtelen megnyílt világba, hogy 2009-re már össze is rakott egy mixtape-et (a New Moont).

A Trafó izgalmas, egyben hiánypótló egész estés elektronikus zenei sorozata ezúttal sem okozott csalódást - dacára annak, hogy a finn Mika Vainio végül betegség miatt igazoltan távol maradt.

Bukowski több mint tíz éve halott volt, amikor kultusza elérkezett hozzánk. Persze jobb későn, mint soha, másfelől hogy az iránta való érdeklődés mennyire eleven, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Posta című regénye rövid időn belül immár második kiadásban jelent meg nálunk. Egy időben ezzel a kötettel, amely viszont magyarul most lát először napvilágot.

A mindennapi élet mégoly színes formáinak elemzése korántsem csupán holmi kultúrtörténeti egzotikumok szempontjából fontos, hiszen rávilágít a mélyrétegekben zajló történeti változások értelmére.

Az ír peremvidék kisegzisztenciáinak kegyetlen, groteszk és mégis szerethető mcdonaghi miliője helyett ezúttal egy névtelen diktatúrában járunk, ahol a társadalmi dimenzió a nézői elvárásoknak szellemes csavarokkal csapdát állító krimi alkatrészévé zsugorodik.

"Csak készüljön is el rendesen, s mutassa be valamilyen tisztes színház. Hogy ne mondjam: például maga az operaház..." - fogalmazott még 1997-ben Kovács Sándor, miután a Merlinben egy fesztiválprogram részeként előadták a Szellemidézés című Selmeczi-operajelenetet.