Kiállítás

Szentek, titkok, színek – Birkás Ákos: (szabadságharc)

Képzőművészet

A magyar kortárs képzőművészeti élet egyik legmeghatározóbb alakja az ezredforduló táján újította meg festészeti nyelvét, azaz az absztrakt "tojásfejeket" elhagyva a figurális, "realista" ábrázolás felé fordult. Mára már nem a radikális lépés feletti döbbenet foglalkoztatja a szakmát és a közönséget, hanem azok a sorozatok, amelyeket Birkás a jól dekódolható műcsoportok (etnikai konfliktusok, zavargások újságcikkekből kiemelt képeinek átdolgozása, művészetelméleti szövegek beemelése a képbe) mellett hozott létre.

A kiállítás címe alapján azt gondolhatnák, hogy egyfajta (kultúr)politikai metszetet kapunk (mint a 2011-es, 1968 örökségével öszszefüggő kiállítás esetében), de ebbéli hitünkben csalatkoznunk kell. A Knoll Galériában látható tárlat ugyanis nem reflektál közvetlenül a "nagy történetre" vagy a fogalom mai, jelentésvesztett használatára: voltaképpen azt is nehéz megragadni, hogy mi a kiállítás fő "üzenete". A művek és műcsoportok desifrírozása nyomán ugyanis újabb és újabb rétegeket ismerünk fel, és ezek az önfarkukba harapó vagy éppen totálisan szétváló értelmezésmorzsák teszik a kiállítást érdekessé és izgalmassá.

Persze már a kiállítás zárójelbe tett címe is gyanút kelt, hisz a fogalom eredeti jelentésének megváltozására vagy visszavonására utal. Birkás interpretációja szerint (ha jól értem) a szabadság "az egymás felé fordulás és a (kockázatot is vállaló) érzékenység metaforája", egyfajta kisebbségi és védtelen állapot, s ezért a fősodor ellenében kiküzdött belső igazságért kell harcolnunk. Ez egyrészt jelentheti azt, hogy a napi politikai botrányok árnyékában végtelenül nehéz a (belső és egyéni) lényeget felismerni és vállalni, másrészt utalhat Birkás festményeinek jellegzetes elemére: a művészt ugyanis a kollektív történések mögött felsejlő egyéni drámák foglalkoztatják.

A munkák "szereplői" nevesített vagy ismeretlen szentek, illetve boldoggá avatott szent életű személyek. Nem feltétlenül kell járatosnak lenni a hagiográfiában ahhoz, hogy belássuk; a szentek neve itt egyfajta vázként vagy álcaként működik, bár kétségkívül felismerhetőek világos utalások (Szent Jeromos és a könyvtár) és vicces áthallások is. A Szent Camillus és Szent Goár című festményen például két, egy ágyban alvó férfi látható - Szent Kamillról pedig tudható, hogy bűnös játékszenvedélyét felhagyva a betegápolásnak szentelte életét. ("Ha azt hallotta, hogy valaki beteg, azonnal hozzá sietett, vigasztalá, bátorítá, orvossággal és étellel ellátá, sőt, ágyát, szobáját tisztogatá. A betegek körül való folytonos szolgálatban kimerülve többször elájult.") Azonkívül, hogy a munkákon szerepelnek bizonyos kisebbségi csoportok képviselői is (homoszexuálisok, feministák), inkább arról lehet szó, hogy a megidézett szentek egyfajta kisebbségi pozícióból, a bejáratott vallási intézményeket negligálva váltak rendalapítókká, a hitélet kiüresedett formáinak megváltoztatóivá. Néhány ponton (de messze nem minden művön) Birkás felismerhető ikonográfiai elemeket is szerepeltet. A Szent Remigius és Szent Amandus című képen például az egyik, Birkás arcvonásait viselő alak a keresztről levett Krisztus pózában fekszik - de a művész önarcképét ismerhetjük fel két térdelő donátor alakban is. Birkás arcmása szerepel a Boldog Eigil és egy szent című (két egymásra néző és ölelkező férfialakot "ábrázoló") képen, ellentétben a Harminchat önarckép című munkával, ahol viszont egy ízben sem bukkan fel. A jellegzetesen egy tüntetésen készült sajtófotóból kiinduló művön ugyanaz a brutális arc látható - mintegy intő példaként, hogy miként olvad fel az egyediség és az egyéniség a tömeglétben. Nem véletlenül szerepel Adorno szellemfeje az egyik művön - istenként való felbukkanása a titokzatosság auráját hordozza, hiszen eldönthetetlen, miként befolyásolja a kép szereplőinek (egy lehajtott fejű nőalaknak és a ránk meredő fiatalembernek, azaz az Apának és az Anyának) a virtuális, képi életét. Ezen a képen is szembetűnő, hogy a figurális elemek mellett ugyanakkora szerepe van a háttérnek. A visszafogott "történeteket", érzékeny kapcsolatokat felmutató művek (két alkotás kivételével) ugyanis nemcsak egyfajta álkeretben, a fehérre festett vászon "előtt" lebegnek oly módon, hogy széleik feloldódnak benne (ezáltal nyilvánvalóvá válik a képi valóság illuzorikus volta), hanem a középrészek kitakarásával az is nyilvánvalóvá válik, hogy mögöttük/körülöttük egy nagyon finom és árnyalatokban gazdag absztrakt kép "rejtőzködik".

A kiállítóteret kitágító, egymással szembeállított két Szent Jeromos-kép (egy ismeretlennel, illetve egy faszenttel) telis-tele van játékos elemmel. Nemcsak a figurák (a vörös bársonykanapén üldögélő hipszter és a munkásköpenyben térdelő művész), hanem a színek szempontjából is - döbbenetes mesterségbeli tudásra vall a lila, a pink, a bordó, a narancssárga, a sárga, a neon- és a méregzöld egymás mellé helyezése.

Knoll Galéria, Budapest VI., Liszt Ferenc tér 10. I. emelet, nyitva: március 22-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.