Kultúra

Az Agave könyvkiadó három éve feltűnően startolt a hazai piacon, mivel szokatlanul kreatív könyvborítókkal hoztak ki jó minőségű szórakoztató irodalmat. Az ötvenedik könyv jó apropót szolgáltatott a kérdezésre.

A magyar recenzens (és itt most elsősorban nem e sorok szerzőjéről van szó, hanem valami általánosabb, noha kétségtelenül kissé nehezen körvonalazható alanyról) komoly zavarba kerül az új Kertész Imre-kötet olvasásakor.

Bár Nobel-díjat (egyelőre) nem kapott, Kurt Vonnegut világszerte az egyik legjelentősebbnek tartott kortárs amerikai író.

Az 1922-ben Indianapolisban született író többször is bejelentette, hogy felhagy az írással. Ám ismét dolgozni kezdett, rövidebb cikkeiből összeállított kötete, A hazátlan ember most jelent meg magyarul. New Yorkban értük el telefonon.

A még friss-ropogós Hervadó virágok mellett immár a mozikból réges-régen kikopott, e jeles alkalomra azonban gondosan kipucolt Jarmusch-régiségek is birtokba vehetők DVD-n. Négy alapdarab az időszámítás előtti nyolcvanas (korai kilencvenes) évekből, plusz egy laza csuklójú tornamutatvány tavalyról, és az életmű jó része máris a polcon hever.

A velencei filmfesztiválon whiskyspohárral a kezében mesél a Mária Magdolnáig megtett útról. És arról, hogy ezúttal spirituális, politikai filmet készített-e, amolyan ellen-Passiót, s nem a dollármilliós kasszasikerre hajtott. Csütörtöktől a magyarországi mozikban is ellenőrizhetjük szavait.

Ismét jó hírrel tudunk szolgálni a fúziós-mulatós zenék elvakult kedvelőinek: a bécsi illetőségű, ám a tagok rekrutációját tekintve igazi K. und K.

Azt hiszem, ez lesz az év afrikai lemeze. Még hátravan kilenc hónap, de ez überelhetetlen.

"Hol vagyunk? Egy beteg világban, ahol a gyűlölet a fegyver, a szabadság pedig csupán egy álom..."

Hála a tavaszi fesztivál és az idei emlékév hatásának, a budapesti operaház műsorrendjére újólag fölkerült Bartók Béla mindhárom színpadi műve.

Felvetődik a kérdés, a forma kérdése. Mármint hogy egy bizonyos világlátás, szemlélet formai vetülete mettől bölcsője a termékenységnek, és honnantól akadálya, tartja fogva tárgyát.

Igaz ugyan, hogy vasárnap késő este úgy gondoltam, hogy soha többé nem teszem a lábam az Erzsébet tér környékére, ahol a cipőm talpa immáron minden járdaszegélynek előre köszön - annyiszor jártam be a Gödör-Merlin-Örkény-Ericsson-Sátor-Pavilon-Vista Cafe hétszöget -, mégis hálával tartozom a sorsnak, amiért gyakorlatilag észre sem vettem egész hétvégén, hogy kampányfinis van, nagygyűlésekkel itt meg ott.

Buzurg ibn Sahrijár több mint ezer évvel ezelőtt élt valamelyik perzsa-öbölbeli kikötővárosban, és amikor épp nem áruval megrakott hajói útnak indításával és érkezésével foglalatoskodott, olyankor vállalkozótársai, valamint hajóskapitányok és matrózok történeteit gyűjtögette Allah nagyobb dicsőségére. Ezek a hajdani Onassisok, Drake-ek és Dékány Andrások a világ keleti felének mediterráneumán, az Indiai-óceánon voltak otthon, ahol télen és tavasszal az északkeleti passzátszelek engedélyével kínai porcelánt, szumátrai kámfort, indiai tikfát szállítottak nyugatra, nyáron és ősszel pedig, amikor a délnyugati monszun az úr, afrikai arannyal és fekete rabszolgákkal zsúfolták tele hajóikat, hoztak elefántcsontot Abesszíniából, Jemenből tömjént, mirrhát.

Nyolc kis kritika