Kultúra

Vigyázat! A drámán már túl vagyunk, de a gép még forog. A lámpákat sem kapcsolták le...

Kiugró tehetség volt. Egy nemzedék meghatározó prózaírójának indult, s lett belőle akadémikus irodalomtudós, félve utált közéleti hatalmasság. Jellemszilárdsága kétségbe vonható, ám franciás kultúrája és rendkívüli műveltsége vitathatatlan, szépirodalmi életműve pedig elegyességében is figyelmet érdemel.

Kicsit zavarban vagyunk. Háromfős társaságunk kábé az anyatejjel szívta magába azt a zenét, ami a kaliforniai sivatagban született és stoner rockként híresült el, a velünk szemben ülő egykori Kyuss/Fu Manchu-dobos, a manapság szólózenekarában gitáros-énekesként funkcionáló Brant Björk pedig ott bábáskodott a műfaj megszületésénél, sőt a szakirodalom szerint maga a stoner rock kifejezés is tőle ered.

Az utóbbi idők egyik legnagyobb, s főként osztatlan - bírta a közönség és a kritika is - hazai filmsikere, a Kontroll rendezőjének új és itthon nagyon várt amerikai filmje, Az elhagyott szoba (Vacancy) a múlt héten került a magyarországi mozikba. A Los Angelesben élő filmest otthonában sikerült telefonon elérnünk.

Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor először találkoztam Damon Albarnnal: a kilencvenes évek közepe táján egy karizmatikus, oldalra fésült hajú brit későkamasz csíkos melegítőfelsőben ismertette nézeteit a párkapcsolatokban betöltött nemi szerepekről a Girls and Boys refrénjében. A Blur énekese igazán sokszínű zenei pályát futott be azóta - augusztus 9-én a kortárs popzene kulcsfontosságú individuuma érkezik a Nagyszínpadra.

Ha azt mondom, hogy ebből tizenkettő egy tucat, esetleg azt, hogy bemegyek a videotékába és van kétpolcnyi ilyen film - leszólom a dolgot, pedig nem áll különösebben szándékomban. Ugyanakkor nem elkerülhető valamennyire kijelölni a játékteret, ahol mozgunk.

Tudom, hogy azzal kellene kezdenem: ízlés dolga, kinek tetszik ez a zsámbéki Libiomfi, és kinek nem. Folytatni meg azzal, hogy nekem speciel nem - és mindjárt be is fejezhetném. És akkor pont úgy tennék, mint az igazi, civil néző - miközben az igazi, civil néző nem ír színikritikát, ha csak nem ment el az esze egészen.

Az intermédia-művész Szegedy-Maszák Zoltán és az informatikus Fernezelyi Márton 1995 óta több közös, a számítógéppel készült digitális, tehát anyagtalan kép és a virtuális, térbeli valóság kapcsolatán alapuló művet alkotott. Művészek és kutatók szoros együttműködése nem egyedülálló jelenség; 1970-ben az oszakai világkiállítás egyik pavilonjának központi terét, egy kollektív műalkotást, amely hatalmas, belülről tükröződő gömbtükör épület volt padlóba rejtett hangszórókkal és egy negyvenöt méter átmérőjű mesterséges ködszoborral, 75 résztvevő építette fel - és közülük csak 12 volt művész, a többi mérnök és tudományos kutató.

Kettős, elektronikus irányítású üvegajtóval ellátott zsilipelő be- és kijárat, kamerák, masszív üvegtárlók, gondosan tervezett, tárgyankénti világítás - rögtön érezzük, hogy kiemelkedő értékeket bemutató kiállításon vagyunk. Minden felirat mellett ott az angol nyelvű párja, bőséges magyarázó szövegek, ráadásul a látáskárosultak számára készült, Braille-írással kommentált, kézbe vehető, tapintható darabok és felületek sem csak látványos gesztusok, hanem végigkísérik a hosszú látogatási útvonalat. Szóval európai a színvonal.

Az irodalomtörténészek megosztottak abban a kérdésben, hogy mennyire volt fontos Ady Endre életében a nagyváradi időszak, az a majdnem négy év, amelyet 1900-tól 1903-ig, előbb a Szabadság, majd a Nagyváradi Napló szerkesztőjeként a városban töltött. Gyakran az 1904-es első párizsi utazáshoz vagy a Léda-szerelemhez kötik "az igazi Ady" születését, mások szerint már előbb is magán hordozta a kétségtelen zseni bélyegét.

Nyolc kis kritika

Négy New York-i, fekete öltönyös, kifogástalan megjelenésű titkos ügynök erősen borult zenei atmoszférával és a nyolcvanas évek megszólalását a jelenbe átültető hangzással - ők azok, akik mintaszerű nyomozásuk során a legmarkánsabban nyúltak hozzá a Joy Division örökségéhez.

Lássuk, kivel nyaralnak a sztárok! Öt óra. Itt a végső pillanat. Héjjasfalva felé szaladva szalad ki lovon, ki az apostolokén - mint e huszonhat és fél éves legény.

Kis túlzással a Börzsöny fővárosának nevezhetjük Királyrétet. Ide fut be az erdei kisvasút, itt ér véget az aszfaltozott út, a turista számára ez az utolsó lehetőség, hogy enni- és innivalót vegyen magához.