Kultúra

Az Amber Smith új lemezéről és a magyar zenekarok külföldi áttörésének esélyéről ültünk le beszélgetni.

A fásult Richard Burton – mint Wagner – kényszeredetten elhúzza a száját, miközben egy katonazenekar éppen a Rienzi nyitányát játssza a tiszteletére: a hajdan annyit szapult Wagner-tévésorozat egyik telitalálata volt ez a történeti-biográfiai szempontból oly hitelesen exponált pillanat.

Milyen egy magyar utcazenész élete Japánban és Amerikában? A szaxofonos Damján Gyula Floridában és Nagaszakiban tölti az év nagy részét, de időnként hazajár, és ha hagyják, itthon is játszik. Japánban ő honosította meg a Tavaszi szél vizet árasztot, de Michael Jacksonnal még a magyar népdal sem vetekedhet.

Tudják, mi az a pacuha? Vagy a választási malac? Krumpligánicát biztosan ettek, legfeljebb dödöllének hívták. Efféle, eltűnőben lévő szavakat gyűjt össze a Mit jelent? diákszótár.

Mihez kezdjen az ember egy vitathatatlan zseni elkallódott, elfelejtett, kiadatlan kéziratával, sok-sok évvel a szerző halála után, egy másik kultúrában, egy másik történeti korszakban?

Kilenc napja halt meg Chester Bennington.

Abban a megnyerhetetlen versenyben, hogy ki is az elmúlt 10–15 év legjobb amerikai sorozatszínésze, Michael K. Williams jó eséllyel pályázik az első helyre. A Drót Omarja meg sem akarja hallani a kérdést, amely az arcát kettészelő pengevágást firtatja, de lelkesen beszél a Hap és Leonard című sorozatban alakított figurájáról, a fekete, meleg, texasi és republikánus Leonardról.

Dollármilliókat ér a raktári kincs.

Van képetek ármánykodó politikai elfogultságnak minősíteni a jajszót, ami a politikai manipulációtok nyomán felhangzik.

A 2015. február 6-i G-nap köztudomásúlag sok mindent megváltoztatott Magyarhonban, ékes jelenkori bizonyságául annak, hogy a kimondott szó, az Ige (még ha éppenséggel négybetűs főnév is az istenadta) történelemformáló erővel bír.

Drámát irodalomként manapság nemigen olvasunk, kivéve, ha régi (úgy értem, nagyjából 1850 előtti), és ennek megfelelően jellemzően verses; így a nagyjából kortárs dráma nem annyira az irodalom része, mint a színházé.

Out című filmje a cannes-i fesztivál Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű szekciójában versenyzett. A tipikusan kelet-európai ihletésű film magyar–cseh–szlovák–lett koprodukció, és a szlovákiai magyar rendező is élt már Kassán, Miskolcon, Budapesten, Prágában és Rigában is. Most épp a Toldi Moziban beszélgettünk.

Vannak olyan zenekarok, amelyeknek a közönsége együtt öregszik a zenészekkel, és vannak olyanok, amelyek mindig újabb generá­ciókat tudnak megszólítani.