Kultúra

Az utóbbi időben számos cikk, vita és workshop foglalkozott itthon a költészetfordítás problémájával, közelebbről azzal, hogy a fordított líra kiveszni látszik a hazai irodalmi és könyves piacról; a kiadók irtóznak tőle, a fordítók egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy versekkel szöszöljenek napokig, hetekig, a sporadikus folyóirat-publikációkból meg nem áll össze egységes kép a nemzetközi líra trendjeiről.

Új filmjében a Good Bye, Lenin! rendezője egy törtető újságíró és egy legendás festőművész keser­édes történetét tálalja fel, mind a művészvilágnak, mind az újságírásnak görbe tükröt állítva. Az Én és Kaminskit már játsszák a mozik. A német rendezőt Berlinben értük el telefonon.

Ez legfeljebb a KDNP-szavazóknak felháborító. Ők pedig nincsenek sokan.

Idén Németország Giulio Ricciarelli A hallgatás labirintusában c. filmjét jelölte az Oscar-díjra, mely az 1963 decembere és 1965 augusztusa közötti frankfurti Auschwitz-per történetét dolgozza fel.

Garmann szőke norvég kisfiú. Vékony, szeplős és félszeg. Egy katica van az orrán, a pöttyeit számolja.

Rég váltott ki annyi – a szigorúan filmes szakmán kívülről, sokszor a tudomány területéről érkező – reflexiót egy sci-fi, mint a Csillagok között (eredetileg: Interstellar).

Milyen ideológiát szolgál Superman, Dredd bíró vagy Tintin? És mi köze a képregénynek a menekültekhez vagy a török sajtószabadsághoz? A legutóbbi, 2015-ös Comics Forum erre is választ adott.

Évek óta sejthető a folyóirat-megjelenések alapján, hogy a regénysorozat mellett új versanyag is készül Oravecz Imre szajlai műhelyében.

Népszerű tudományos ismeretterjesztés – a múlt század közepén és második felében kiváló tudósok, ókortörténészek és klasszika-filológusok egész sora művelte ezt az egyszerre hálás és hálátlan műfajt.