Kultúra

A már negyvenes évei elején is szinte klasszikusként tisztelt, színpadi szerzőként is sikeres Térey Jánossal beszélgettünk a hazafias költészet XXI. századi lehetőségeiről, a magyar történelmi emlékezetről és hárításról, nemsokára megjelenő új kötetéről és a Nemzeti Színházról.

Eszelősen béna magyar filmcímfordításokat mindenki tud mondani, de olykor megesik, hogy a magyar verzió köröket ver az eredetire. 10 kedvencünket gyűjtöttük egybe ebből a kategóriából.

A nemrég megjelent Nincs, és ne is legyen legalább annyira magával viszi az olvasót, mint az első könyv - a már ismert, sötét és nyomasztó világba. A Pertu hangos szakmai sikere után sem lett főállású író, ugyanúgy zenét és szolfézst tanít. De már nem irtózik - annyira - saját szövegeitől.

Amikor Sztupa és Troché útjai keresztezték egymást, épp a Frankfurti Keresztnél jártak, Sztupa menekült, Troché kergetett valakit, Sztupa Hanau felé iszkolt, Troché rongyolt Darmstadtnak.

"Ekkor a lány karját hozzá esedezve emelte:/ ámde sötét serték kezdtek meredezni a karján,/ és keze meggörbült, horgas nagy karmai nőttek,/ lábbá lett; s az a száj, mit még nemrég maga dicsért / nagy Jupiter, torzzá lett, széles medvepofává."

A Bozsik Yvette Társulat Orfeusz és Euridiké című nyolcvanperces, kétrészes és mindezek ellenére cseppet sem unalmas előadása a radikális eklektika jegyében készült.

Ez itt ifjúsági színházi előadás, ifjaknak és véneknek. Baromi fontos, bocsátom előre - és igen jó is; jósága az erejében rejlik. Egy folyamatot látunk - mintha-laboratórium.

A premierközönség kifütyülte és a német kritikusok sem kímélték a Krétakör vezetőjének bemutatóját. Pedig a kamaradarab sajátosságai és a tradicionális női szerepek újragondolása egyaránt figyelemreméltó.

A belváros közepén elhelyezkedő, kortárs képzőművészettel foglalkozó, a for- és a nonprofit profil közé pozicionált, kis méretű kiállítóhelyek (Kisterem, Vintage, Labor) sorába decemberben egy újabb galéria lépett.

A LuMúban kiállított anyag elsősorban nem a zenetörténet szempontjából érdekes.