Könyv

Zápor, zivatar

Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

  • Urfi Péter
  • 2013.02.11 05:00

Könyv

 


A boldogtalan családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldog ember a maga módján az. Boldog a kislány, mert megtudta, szívbeteg; boldog a nő a szerelme puha kezétől; a másik a kulcsmásoló kezén a barna portól. Boldog az őrület felé induló feleség, mert végre a saját akaratát követi; boldog az asszony, amiért otthagyta férjét, azt a roncsot; és boldog a lány, mert elveszi szüzességét az apja sógora, a roncs.

 

"Édesanyám, egyetlenem, nincs boldogság a Földön, de ne is legyen." Ezzel búcsúzik a szívbeteg lány, a bűntudat megszállottja. De ebben a kötetben ez azt is jelenti: nem kell a boldogság, kösz, megvagyok én nélküle. Van helyette más. Nem működik a szó, hogy boldogság, tehát az sem létezhet, amit jelent. Valami más kell. "Zápor, írom a naplómba, zivatar, javítom át." Csupa ilyen javítgatás az élet a novellák borús ege alatt. Az édesanya nem jó szó, túl sok benne a magánhangzó, a fiú azt mondja helyette, Desnya. A feleség meg azt: "Mi hangtalanok vagyunk, épp csak sóhajt a férjem, ha úgy alakul. Tiszta rajta minden, miért undorodnék a kézimunkázástól - a szótól undorodom." Igen, attól, amit a szó jelent számára.

Akik megszólalnak és életre kelnek, szinte mindig küzdenek a szavakkal és a családdal, és szinte mindig alulmaradnának, ha a küzdelem maga nem volna győzelem. Akármilyen hétköznapi is minden, rendszerint már az első bekezdésben nyilvánvaló, tragédia lesz a vége. A kislány begyógyszerezi magát; a férfiak olyanok lesznek, mint az apjuk; a családi nyaralás ugyanolyan, mint három éve és öt éve. Ha meg nem történik semmi, abban sincs köszönet.

Szvoren első kötetének szélsőséges reménytelensége, a beszélők extremitása és a Pertut meghatározó, fékezhetetlen elbeszélői játékosság nem tűnt el, de az új könyv szelídebb és szomorúbb lett. Letisztultabb, még tudatosabb - és egy kicsit unalmasabb. Izgalmas hibái voltak a Pertunak, például az üres formai játékok és a borzalmakkal túltelített történetek. Két évvel később már csak a kiérlelt hang unalma fenyeget - már ha egymás után olvassuk a tizenkét szöveget. Külön talán csak a Fél óra rövidebb, mint egy haszid ének esik áldozatul az egyébként lenyűgöző hangulatteremtő erőnek, mert a történet kifelejtődik belőle.

Ezenkívül mindegyik novella megáll magában, a csattanóra játszott végkifejletek után is olvasnánk tovább, és a nyitva hagyott befejezések sem keltenek hiányérzetet. Ugyanakkor nemcsak a rezignált hangulat, az apróságokból építkező történetmesélés, az egy-két jelenetbe sűrített életek és a beszédmódjuk által is egyénített elbeszélők kötik össze az elbeszéléseket, hanem a többször felbukkanó szereplők és motívumok is. (A letérdelés aktusa például talán túl sokszor is előkerül, bár végül kétségkívül összetett szimbólummá válik.) Az egyes elbeszélők mondatszövése és szóhasználata látványosan egyedi, közös azonban a mondatok élessége és részletgazdagsága. A kötetnek tehát úgy van sajátos hangja, hogy mindig más és más szólal meg.

Alig találunk gyenge mondatot, az meg egyenesen megdöbbentő, hogy az erős képek halmozása nem érződik erőltetettnek. Szelíd nyelvi örömök, finom humor, másfél mázsa boldogtalanság alól kiráncigálható feloldozás - nem az eladási listák élén fogunk találkozni Szvoren Edinával. Ugyanakkor egyes szövegei - például a parádés és brutális Egy elbeszélés hét fejezete - a későbbi közönségsiker ígéretét is magukban hordozzák.

Palatinus, 2012, 158 oldal, 2800 Ft


Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.