Kultúra

Micsoda változások zajlanak hazánkban! Sőt, rendeződések, át és vissza, majd megint át. Mondhatnánk, hogy szinte követni sem lehet, hiszen lépten-nyomon megszűnik egy-egy tévé, rádió, újság, online hírportál, irodalmi kánon, és a helyén rögtön, mint a pitypang, kinyílik egy újabb, vagy ugyanaz, csak másként, másokkal, máshogy ugyanúgy.

Párizs, Franciaország, helyi idő szerint valamikor délután. Egyik járókelő a másikhoz: Ne haragudjon, möszjő, hogyan jutok el az operába? Gyakorolni, sokat gyakorolni!

rezes, másképp tangó, másképp klezmer, és ilyet még nem pipált Kína sem… Világzenei körkép a zavaros legjavából.

Az angol úriember igazán figyelemre méltó történeti típus volt. Hajdanán egy egész világbirodalmat eligazgatott, következetesen tartózkodott a szélsőséges érzelemnyilvánításoktól, és hitelesen viselte a szmokingot éppúgy, mint a tweedzakót.

Van egy régi vicc, miszerint Kohn és Grün utazik a vonaton, a szerelvény megáll Lembergnél, Kohn kihajol az ablakon, mire valaki megszólítja: – Jó napot, Weiss, rég láttam! Hogy van? – Köszönöm, jól, és maga? – Én is. Család rendben? – Persze. – Az üzlet megy? – Megy bizony! – Örömmel hallom. További szép napot! – Önnek is! Kohn visszaül, mire Grün felé fordul: – Te csak úgy hagyod, hogy egy idegen összetévesszen a Weiss-szel? – Mondd csak, mennyit áll a vonat Lembergnél? – Öt percet. – Na, hát fogok én itt öt percért vitatkozni?!

Vannak olyan emlékeink, hogy egy könyv épp jókor, jó helyen talált meg minket, segített valamit megválaszolni, megoldani, átélni, továbblépni, felnőni vagy épp gyereknek maradni? Pont ez az élmény a lényege a biblioterápia elméletének és módszertanának.