Kultúra

Kurtág György felesége és alkotótársa 92 éves volt.

Feltartott kezű szelfiről, kivándorlókról, Judi Denchről és visszamondott felkérésekről is beszélgettünk.

Lucy Strange azoknak az egzaltált, bogaras és szellemes angol írónőknek a sorát gazdagítja, ahová Sarah Perry (Az essexi kígyó) és Frances Hardinge (A hazugságok fája) is tartozik: a maguk sajátos stílusában mind olyan lányokat és nőket mutatnak be, akiket környezetük legjobb esetben csak szelíd bolondnak, rosszabb esetben ártalmas, őrült fruskának tart.

A zsűri mindent megpróbált, de egyszerűen képtelen volt dönteni a két írónő között.

„…az irodalom mindazzal együtt, amit magas kultúrának neveztek, a rendszerváltás után Magyarországon is folyamatos legitimációs kényszerrel szembesült, és erre a kényszerre mindmáig nem tudott eleven válaszokat adni. Mire jó az irodalom, és mire jók az írók? – kérdezte nemrég Schein Gábor. (Egy kritikusi eszmény eltűnése – A 100 éve született Lengyel Balázsról, ÉS, 2018./34.) Új regénye alkalmat teremt, hogy a posztfasiszta kódolású autoriter kapitalizmusban, amelyben élünk, körvonalazni kezdjünk egy eljövendő irodalmat. Egyet a sok közül.

Nem mindig felhőtlen szórakozás komplex zenét hallgatni, de jó befektetés – vallja a Modern Art Orchestra művészeti vezetője, aki Magyarország legjobb jazznagyzenekarával olyan sztárokat kísért, mint Ennio Morricone vagy Rhoda Scott. Fekete-Kovács Kornéllal értő zenehallgatásról, magyar jazztörténetről és a támogatás hiányáról is beszélgettünk.

„A majré jiddis szó, jelentése félelem. Szóval félelem, majré nélkül beszélgetünk arról, hogy milyen ma a közös életünk itt, vannak-e tabuk, elhallgatások, ki nem beszélt s így bizalmatlanságot, félelmet okozó ügyek.” Így magyarázza a Klubrádió viszonylag új műsorának, a Csak semmi majrénak a címét.