Megnyitások könyve, Nyerni vezéráldozattal, Gyalogszerkezetek a középjátékban - jó áron kapni szakirodalmat a józsefvárosi Losonci téri általános iskola aulájában, de van sakkfigurás kulcstartó, toll, gombolyag helyett sakkal játszó macskák. A nyolc év alattiak bajnoksága megfelelő célközönségnek tűnik.
Épp szünetet tartanak. A függönnyel elválasztott tornaterem egyik felében vagy harminc asztal áll sakktáblákkal, másik felében fociznak, bordásfalra másznak, kergetőznek a versenyzők. A kilenc fordulóból álló verseny harmadánál vagyunk, negyvennégy fiú és tizenhat lány (5-8 évesek) küzd a "2010. év magyar bajnoka" címért, ami egyúttal belépő a világ- és az Európa-bajnokságra is.
Nagy Zsolt kifüttyenti a játszadozók közül fiát, a nyolcéves Lorenzót, és egy üresen álló táblához ülteti: "Na, figyelj, itt volt ez a 'királyindiai-szerű' állás! Itt állt a bástyája. A felfedést végrehajtó huszár támadta a védő vezért, igaz?
A vezérrel nem lett volna szabad ide állni!
Na, ezen ment el a meccs." "Ja, látom... innen már tudom a partit!" - mondja a gyerek.
"Oké, ez nemzetközi nagymesteri szinten is elnézhető hiba - fordul hozzám az édesapa, majd helyesbít - vagyis mesteri szinten; legyünk szolidabbak."
Lorenzó két partit nyert, egyet vesztett, két pontjával ő az egyik a három esélyes közül. Négy és fél éve sakkozik, eddig megyei és országos kategóriaversenyeket nyert, még a tízévesek között is dobogós volt. Edzéseken gyakorta legyőz felnőtteket.
"Szeretnénk az első háromban végezni" - fogalmaz a papa többes számban, hiszen ő, a maga részéről mindent megtesz a jó eredményért. "Heti három-négy edzés, hétvégenként gyakorlás a neten és apa ellen - sorolja. - Fele-fele arányban ver meg, úgyhogy én is edzek, de hát én csak egy amatőr sakkapuka vagyok. Itt sokaknak versenyző az apjuk."
"Nagyon picikét elkeserít a vereség, de végül még első is lehetek. Igaz, ahhoz meg kéne vernem a Kelement, a Kelemennek meg a Kozákot" - ábrándozik Lorenzó. De azért hozzáteszi: "Nem mindig az a lényeg, hogy nyerj, hanem, hogy jól érezd magad, és barátságokat köss - magyarázza. - A győzelemre is lehet menni, de ha mindig arra mész, akkor túlságosan el fog kapni a versengés, és az nem lesz jó."
Lorenzó úgy látja, van esély rá, hogy valaha "nagy sakkozóvá váljon". Egyelőre nem fárasztják az edzések. "Apukám szerint meg magam szerint is én pörgő vagyok, ilyen hiper. Suli után van a sakk, aztán még foci, van, amikor elfáradok ténylegesen, de legtöbbször inkább bírom."
Nagy Zsolt azt mondja, meg kell találni az optimális edzésidőt, mert ha túlhajszolják a gyereket, káros lehet. ' is ismer olyat, aki emiatt egy évre abbahagyta a játékot. "Ebben a korban a munka, a gyors felfogóképesség és a kombinatív gondolkodás a siker záloga. A humán beállítódás nem igazán szerencsés."
Összetrombitálják a mezőnyt, kezdődik a negyedik forduló. A lányok két nagy esélyese kerül össze: "Két hárompontos van, közöttük fog eldőlni" - hallom. "Fekete indítja az órát" - adja meg a jelet a bíró, a terem elcsendesül.
A korosztály játékstílusa miatt ez a leggyorsabb magyar bajnokság. Egy-egy parti összideje játékosonként akár 45 perc is lehet, de a gyerekeknél a gyakorlottságtól függ, milyen hosszan játszanak. A kisebbek,
a kezdők türelme hamarabb elfogy,
a "profik" nem adják fel. A szülők a kordonon túlról lesik a táblát, a nyugodtabbja hátrébb húzódik. "Az első versenyeken nehéz volt megállni, hogy akaratlanul is ne tegyek gesztust, úgyhogy mindig Zsófi mögé álltam - súgja Szabó Anita, a tavalyi győztes, világbajnokságot is megjárt kislány, Molnár-Sáska Zsófia édesanyja. - A nagyobb versenyeken nem lehetnek jelen a szülők, mert ha semmit nem jeleznek, a gyerek akkor is odafigyel." Zsófi nyolcéves múlt, mamája szerint ilyenkor még egy-két év előny is számít. "Az a kislány ott még csak ötéves, ügyesen játszik, de kevés a rutinja. Tízéves kor után behozzák egymást."
A lányok mezőnyében kevésbé erős játékosokat is indítanak, hogy legyen elegendő ellenfél. A fiúknál sokkal nehezebb érmet szerezni, közülük többen magántanulók, ahogy egy néző mondja: "főállásban sakkoznak". A lányok többségéhez hasonlóan Zsófi is bátyját követve kezdett sakkozni három és fél évesen, de úgy tűnik, máshoz is van tehetsége: "Két hangszeren játszik, most volt országos furulyaversenyen, mellette zongorázik, pingpongozik, táncol - sorolja Anita. - Bármibe kezd, mindig a jók között van. A furulya országos döntőn is ott lett volna, de az egybeesett az országos zongoraverseny válogatójával. Nehéz megmondani, hogy azért zongorázik jól, mert jól sakkozik, vagy fordítva. A sakk azért jó, mert megtanít rá, hogy van egy cél, de rengeteg a hozzá vezető út, és dönteni kell. Sok gyerek nem tud veszteni, de megtanulják, hogy ez is hozzátartozik az élethez. És ha valaki korrekt, szabálykövető és tudatos, az itt megtérül."
Az asztalhoz pillantunk, az édesanya aggódik: az ellenfél gyors stílusban játszik, Zsófi pedig máshoz szokott.
A Magyar Sakkszövetségben korábban élénk vita dúlt: szabad-e ovisokat 18 évesekkel azonos ritmusban versenyeztetni. "Az a célunk, hogy megtanítsuk őket gondolkodni, ehhez pedig az kell, hogy nyugodtan üljenek a fenekükön - szögezi le Ádám György, az ifjúsági bizottság tagja. - Ha már világszerte 12 éves nagymesterek is vannak, muszáj korán rendezni a válogatókat. Ellenzők persze mindig akadnak, és bár hihetetlen, hogy egy kicsi gyerek megveri a felnőtteket, nem látszik az alsó korhatár." Ádám György szerint ebben a korban, aki sokat gyakorol, néhány hónap alatt nagyon messzire juthat. "De csak komoly állóképességgel és testsúllyal lehet valaki bajnok, ezért a reménységeknek más sporttal is kell foglalkozniuk" - figyelmeztet az oktató.
Átnézek a fiúkhoz, Lorenzó és vetélytársa között sem dőlt még el a küzdelem, az édesapa egészen közelről bűvöli az állást, egy-egy szülő mellé szegődik, halk szóval kommentálnak. Közben egyre több versenyző áll fel, egy fiúcska odabújik az apjához: "El fogom veszíteni." Az apa nyugtatni próbálja, és a pozitív gondolkodást emlegeti. Arrébb egy kislány panaszkodik, hogy nem is akart eljönni. Mellette szülőkből álló csapat tanakodik. Erős a gyanú, hogy az egyik asztalnál csalás történt. "Jó, hát tudjuk, hogy ez a kisfiú nem szabályosan játszik" - csóválja a fejét egy anyuka. "Nincsenek még alapvető ismereteik játékkultúrából" - mondja a másik. Majd hozzáteszi: "Na mindegy, nem óvunk, nincs értelme óvni."
"Az egy dolog, hogy nem tudják elolvasni a Micimackót. Itt elég, ha ismerik a betűket
A-tól H-ig,
és a számokat meg 1-től 8-ig - magyarázza Korpics Zsolt versenyigazgató, a Magyar Sakkszövetség főtitkára. - Az internet is felgyorsítja a dolgokat, régen könyvből jegyzeteltük ki a játszmákat, ma már a tegnapi szuperversenyek is rögtön láthatók. A gyerekek a weben akár új-zélandi vagy vietnami partnerrel játszhatnak. Aki kicsit is tehetséges, arra ragad a sakk, sokan közülük már egy játszmát írni is tudnak. Erőltetni persze nincs értelme. Sok családot láttam, ahol a szülő lelkesedése tízszer nagyobb volt, mint a gyereké, de ha a gyerek nem akarja, úgysem megy semmire."
"Mi az a három dolog, amikor sakkot kapsz? Mi, mi, mi? Mit mondtam neked?!" - korhol az edzője egy megszeppent, apró szőke kislányt. "Hogy nem mindig a királyt fogom meg" - motyogja a lány maga elé. "Nyert, de rosszul játszott - magyarázza már nekünk Gergácz Balázs oktató. - Különben óvodásbajnok lett idén. Képes utólag fejből visszajátszani a partit! A bátyja is versenyez." A hat és fél éves Gömböcz Zsófia ezt már nem hallja, anyját nyúzza: "Kimehetünk az udvarra?"
Gergácz viszont még mindig a fejét csóválja: "Felfedett lépést nem venni észre... Ilyet nem lehet csinálni. Szigorúnak kell lenni velük, ha eredményt akarnak. Persze kicsik, nagyon kicsik, de ha itt nem tanulják meg..."
