A nemek esélyegyenlősége Bécsben: Copfok a KRESZ-táblán

  • Sisso
  • 2007. február 22.

Lélek

Irigylésre méltó város Bécs, táncolhatunk a múzeumban, élhetünk újjáépített gázgyári lakótelepen, a városi információs szolgálat éjjel-nappal üzemel. Sőt. A nálunk még mindig démonizált "feminizmus" szempontjait is sikerült városi szintre emelniük.
Irigylésre méltó város Bécs, táncolhatunk a múzeumban, élhetünk újjáépített gázgyári lakótelepen, a városi információs szolgálat éjjel-nappal üzemel. Sőt. A nálunk még mindig démonizált "feminizmus" szempontjait is sikerült városi szintre emelniük.

Tudjuk persze, az osztrákoknak több év előnyük és így nagyobb gyakorlatuk van, hogy döntéshozói szinten is beemeljék az uniós irányelveket, ráadásul az új, nagykoalíciós (néppárti és szociáldemokrata) kormány tagjainak 40 százaléka nő, a parlamentben az arányuk 31,1 százalék.

Az 57-es ügyosztály (MA-57) a nők jóllétéért felelős iroda a bécsi városházán. Immár tíz éve a gender mainstreaminggel (gm) foglalkozik, ami a férfiak és nők esélyegyenlőségének megvalósítását és politikai főáramba helyezését jelenti világszerte. Ahogy magyarul, németül sincs rá megfelelő kifejezés.

Ursula Bauer is itt dolgozott, de 2005 óta a város felső vezetésében, kiemelt gm-projektvezetőként tevékenykedik. Munkája eredményeképp ma már például az összes bécsi állami építkezésnél kötelező figyelembe venni a nők, öregek, gyermekesek szempontjait. (A gyermekgondozás, az ápolás hagyományosan női feladat, így az öregek és kiskorúak ügye átszövi a gm-projekteket.) Egy új külvárosi lakótelep esetében például fontosak a közlekedési kapcsolódások, a bevásárlási lehetőségek, vagy olyan "apróságok", hogy például a mosókonyhák ne a lakástól messze, az alagsorban legyenek. Bécs Európa legnagyobb, nők által tervezett lakáskomplexumát építtette fel ilyen elvek mentén Frauen-Werk-Stadt néven, a XXI. kerületben. (Később épült egy a X. kerületben is.) Most épp a férfiakat házimunkára biztató plakátok kerültek az utcákra, de említhetnénk a nagy sikert aratott KRESZ-tábla-kampányt, amelyben például az útépítést jelző táblák piros háromszögében copfos, szoknyás női alak ás. Ez ugyanis amellett, hogy vicces, felhívja a figyelmet, hogy másképpen is lehet gondolkodni. A tömegközlekedési eszközökön az eddig megszokott, idős embereket bottal ábrázoló piktogramok mellé hamarosan az idős asszonyok képét is kiteszik, és a férfivécék ajtaján is lesznek pelenkázójelek, hogy a "kispapák" is viszontláthassák magukat gyerekkel az ölükben. Apró dolgok ezek, mégis hatásosak.

Az egyenlőség elvéről a MA-57 oktatási csomagot fejlesztett ki. "Módszertani útmutatók vannak benne, amelyek alapján óvodásokat és általános iskolásokat próbálunk elszakítani a nemi szerepekről alkotott sztereotip elképzelésektől. A módszert alkalmazó kísérleti óvodákban például nincsen külön babasarok, hanem reggel kis konténerekből válogathatják szét a játékokat a gyerekek. A fiúk tanulhatnak mackót pelenkázni, a lányok barkácsolhatnak, ha akarnak, mindezt úgy, hogy ne legyen ciki a többiek előtt. Ennek eredményeképp máris változtak a kicsik pályaválasztási elképzelései" - mondta Karin Spacek, a MA-57 vezetője. Az ügyosztály munkatársai nem átallják átírni a berögzült viselkedésmintákat sulykoló gyerekdalokat és meséket, vagy felkutatják a "kevésbé kártékonyakat". Az iskolában híres nők történetein keresztül is tanulhatják Bécs helytörténetét a gyerekek.

A munkaerő-piaci szegregáció csökkentése érdekében jött létre a "Töchtertag" intézménye, ahol a jelenleg férfiasnak tartott foglalkozásokat népszerűsítik, az interneten pedig tanácsadói oldaluk van "jobs4girls" címmel, mely a pályaválasztással és munkakereséssel foglalkozik. Mivel az esélyegyen-lőségi politika lényeges eleme a munka és a magánélet harmonizálása, a családosok, kismamák igényeire vonatkozóan a munkáltatók megoldási javaslatokat kapnak az ügyosztálytól.

A családon belüli erőszak

témájával Bécsben sem szívesen szembesülnek. Ott is civilek kezdeményezték az áldozatvédelmet, de a problémát ma már városi szinten kezelik. A médiát "használják", hogy az elkövetőkre társadalmi nyomást gyakoroljanak, és természetesen komolyan veszik az Európai Bizottság ajánlását, mely szerint ideális, ha minden 10 000 lakosra jut egy olyan hely, ahol az áldozat és gyermeke biztonságban tudhatja magát. A fővárosban négy menedékotthon működik, 170 férőhellyel, amit a Wiener Frauenhäuser (bécsi nőotthonok szövetsége) koordinál. Noha a szövetség tagjai közül is néhányan "feminokratákká" (elbürokratizálódott feministákká) váltak, ma is úgy vélik: a radikális és gender szemléletű áldozatsegítésnek köszönhetik eredményeiket. A szociális munkásokból, jogászokból és pszichológusokból álló csapat segíti patronáltjaikat a normális életbe való visszatérésben, de közben egy másik intézményben a bántalmazónak is van lehetősége a változtatásra.

Az 57-es ügyosztály a szövetség munkatársainak segítségével működteti ezzel kapcsolatos telefonos szolgálatait. Az ifjabb korosztály számára például ott a "lányvonal", ahová a pályaválasztási gondoktól kezdve a szerelmi bánaton át a fenyegetéssel kapcsolatos panaszokig bármivel fordulhatnak és fordulnak is hozzájuk a fiatalok, évente mintegy ötezer alkalommal.

Az MA-57 természetesen kulturális eseményeket is szervez, könyveket ad ki. A

"Tegyük láthatóvá a nőket!"

projekt részeként például híres művészeket, politikusokat, aktivistákat kiállításon, nyomtatásban mutatnak be. A gm a kultúrában rázós terep, hiszen a művészet megfogalmazza a maga igényeit, és amúgy is befolyásolják a társadalmi változások, tehát nem érdemes irányelveket szabni neki. Carin Ricknek, az országszerte ismert írónőnek, aki gm-koordinátorként is dolgozik a MA-57-nél, például az a feladata, hogy a női alkotókat felvilágosítsa a támogatási lehetőségekről, a nekik megfelelő képzési formákról, ösztöndíjakról.

Igaz, Bécsnek is vannak betörhetetlen, hagyományosan patriarchális intézményei, például a Bécsi Filharmonikusok (kritikánkat lásd a Visszhang rovatban), ahová a hárfást leszámítva nem vesznek fel nőket. Nem erőszakoskodnak velük, Bauer asszony szerint majd rájönnek, hogy eljárt felettük az idő.

Ha csak ezt néznénk, a budapesti Rudas fürdő projekt, hogy a nők is kaptak heti egy napot a "férfifürdőben", nem kis eredmény. Csakhogy Bécsben ilyen probléma fel sem merülhet. Az efféle, fővárosi kasszát érintő akciót pedig kötelező volna reklámozni, nem pedig "csak" letudni az esélyegyenlőségi programot. De amíg nálunk nincs olyan magas szintű politikai vezetés, amely azonosul a témával, örülni kell az ilyen sikereknek. Mint ahogy az olyan "népi kezdeményezésű", alkalmazott feminizmusnak is, mint a vasárnapi bicajszerelő tanfolyam a Király utcai Sirályban, ahová nőket várnak.

Sisso

(Köszönet a fordításokért Soós Viktóriának, akinek a bécsi nőpolitikáról szóló részletesebb cikkei a www.tusarok.org oldalon olvashatók.)

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.