"Ana vagy mia vagy?" - így kezdődik egy szokványos ismerkedés a pro ana honlapokon. Az "ana" az anorexia nervosa, a "mia" a bulimia nervosa (lásd keretes írásunkat), a két alapvető evészavar rövidítése. Pontosabban ezek becézett alakja, mert az oldalak látogatói számára
ana és mia két jó barát
Az ilyen jellegű honlapok az utóbbi években tűntek fel és terjedtek el a világhálón, a rendszeresen idelátogatók sokszor valóban éhen halnak, miközben a tökéletesnek tartott soványságot próbálják elérni. Ehhez merítenek erőt, támogatást hasonszőrű, virtuális társaiktól, mert csak itt tudják szabadon megbeszélni az analéttel kapcsolatos kérdéseket. Úgy érzik, a világ nem érti meg őket.
Az anorexia súlyos, életveszélyes betegség, amely általában fiatal nőknél, leggyakrabban a 13-16 év közötti serdülőknél jelentkezik. Számukra különösen fontos a mintakövetés, a minta pedig a nádszálvékony szépségideál. A pro ana honlapokon főként tizenévesekből alakul ki online közösség, de az "ana" ma már több ennél: társadalmi jelenség, mozgalom, egyesek szerint igazi szekta.
A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a site-ok olvasóközönsége számára az anorexia nem betegség, hanem - többek között éppen ezeknek a honlapoknak köszönhetően - tudatosan választott életstílus. Ezért mi sem természetesebb, mint a közös témáról fórumokban eszmét cserélni, blogot írni, képeket feltölteni. A honlapok az Egyesült Államokban tűntek fel, de a többnyire angol nyelvű gyűjtőoldalakra több ezer tizenéves látogat el a világ minden tájáról, így Magyarországról is.
Dóra 15 éves, 170 cm magas. Testsúlya: 34 kg, kilenc hónap alatt 21 kilót fogyott. Közvetlenül a kórházba kerülése előtt már csak vizet ivott, és naponta egy almát evett. Jól szituált, teljes családban élő tizenéves, az osztály legjobb tanulója volt, aki sportolt és nyelveket tanult. Egészen addig, míg rátalált a pro ana oldalakra, ahol találkozhatott "sorstársaival". Az elmúlt egy évben naponta két-három órát lógott a neten. Dóra
már túl van az életveszélyen,
a súlya nagyon lassan, de emelkedik. Kezelőorvosa az I. Számú Gyermekgyógyászati Klinikán Pászthy Bea, aki a gyakorlatban tapasztalja, hogy az internet mint információforrás egyre többször jelenik meg a hozzájuk kerülő anorexiás serdülők kórtörténetében. "Az anorexia a középosztály betegsége, amely számára az internet az átlagnál jóval nagyobb arányban elérhető - mondja a gyermekpszichiáter főorvos, akinek kutatásai szerint a klinikára kerülő evészavaros tizenévesek csaknem 90 százaléka használja a világhálót, 50 százalékuk pedig kisebb-nagyobb rendszerességgel látogatja a pro ana oldalakat. - Ezek a közösségek főleg a kezdődő evészavarban szenvedőkre jelentenek óriási veszélyt, akik hisznek az őket megértő és 'segítő' internetes barátnőknek, miközben a családjuktól egyre inkább elszigetelődnek." Pászthy Bea szerint a terápiát nagyban megnehezíti, hogy abból a virtuális közösségből érkeznek, ahol az egészséggel szemben a soványság a fő érték.
Könnyű rábukkanni az oldalakra, amelyek közül néhánynál naponta visszalátogató, regisztrált felhasználóvá váltunk, hogy megismerjük azokat, akik számára minden a csont és bőr ideál körül forog. Valószínűleg az őket ért kritikák miatt különböző érvekkel igyekeznek legitimálni működésüket: a "gyakorló" anák támogatására törekszenek, nem pedig újak toborzására, hogy a lányoknak "legyen kivel beszélniük". Az egyik angol nyelvű oldal előbb határozottan leszögezi, hogy a gyógyulás pártján áll, majd így folytatja: "nem fogsz kigyógyulni az anorexiából, legalábbis nem mostanában".
A tagok nem csak megerősítést nyernek virtuális társaiktól, de buzdítást és dicséretet is, például együtt szurkolnak egy 40 kilós, elkeseredett lánynak: "Tarts ki, lemennek azok az utolsó kilók is." A kívülálló számára végtelenül visszatetsző fórumok a soványság megszállottjai számára praktikus tanácsokkal szolgálnak, kitárgyalják, hogyan lehet csak "látszólag" enni, melyek a legjobb étvágycsökkentő tabletták, de "tuti tipp"-ként olvashatjuk: ha iskolában, orvosnál testsúlyt mérnek, akkor előtte több liter vizet kell inni, és nehéz tárgyakat kell a ruhazsebbe rejteni. Megtudhatjuk azt is, hogy ha valaki bűnözik (értsd: eszik), vagy részben mia, akkor hol a legjobb hányni. A többség a zuhanyozóra esküszik, a második a mosdó, míg a vécé csak végszükségben jöhet számításba, nem kényelmes, és szünetet kell tartani, míg megtisztítják arcukat, orrukat. Találtunk egy listát is a 100 kalória alatti ételekről, sokan egész nap összesen ennyit esznek, miközben az ideális napi táplálékbevitel 1200-1400 kalória. Csak a példa kedvéért: a megengedett 100 kalóriába belefér 10 szem mandula, 1 darab kisebb narancs, alma, esetleg egy bögre tej - ezt kell gondosan beosztani egy napra.
A koplalók ikonjai
azok a közismert nők, akiknek már sikerült: bőrüket szinte átszúrják a csontjaik. Főként modellek, színésznők az "Ana Nation" példaképei, akiknek a fotóit minden honlapon Thinspiration ("Fogyihlet") címszó alatt gyűjtik össze. A legnépszerűbbek közt megtalálhatjuk az amerikai színész ikerpár egyik tagját, Mary-Kate Olsent, Lionel Richie énekes lányát, Nichole-t, és David Beckham feleségét, Victoriát. Inspirálóak persze azok a modellek is, akik abnormális vékonyságukkal még kolléganőik közül is kitűnnek, és leginkább egy élő vállfához hasonlítanak. Ami a kívülálló számára ijesztő, az anáknak "csontváz szépségű". Imádják és irigylik őket; hogy az egyik lelkes rajongót idézzük: "Ölni tudnék a testükért."
Persze köztük is vannak, akik elbizonytalanodnak, kiborulnak, amikor rádöbbennek állapotuk elfogadhatatlanságára, de gyógyulási vágyuk általában nem tart sokáig. Betegségük lényege éppen az a torz látásmód, alapvető testképzavar, amit külső segítség nélkül szinte lehetetlen kiirtani magukból. "Még nem vagyok elég sovány ahhoz, hogy abbahagyjam" - indokolta visszaesését egyikük.
Túry Ferenc pszichiáter szerint egyáltalán nincsenek tudatában, hogy álidentitással rendelkeznek, a közösségükből pedig valóságos szubkultúra képződik, amelyben kedvükre dédelgethetik deviáns magatartásformájukat. "Az anorexiás betegek elszigetelődnek, elzárkóznak azoktól, akiknek feltűnhetne az evészavaruk, ezért válik számukra ideális eszközzé az internet, ahol arctalanul találhatnak magukhoz hasonló társaságot" - mondta.
A pszichiáter úgy véli, hogy azoknál, akiket az online pro ana jelenség beszippant, csak külső segítség jöhet szóba, hiszen virtuális közösségeikben jól érzik magukat, egyesült erővel rejtegetik a külvilág elől az állapotukat. "Ezeket a honlapokat nem lehet eltüntetni az internetről, ezért a szakembereknek, az orvosoknak kellene, szintén az online csatornákat felhasználva, megfelelő információkkal ellensúlyozni az oldalak hatását." Túry szerint a család felelőssége óriási, mert ha nem veszik észre időben, hogy kislányuk órákat tölt a számítógép előtt, s közben egyre soványabb lesz, az könnyen tragédiához vezethet.
Ha az anorexiás beteg még időben eljut az orvoshoz, az első és legfontosabb helyreállítani a testsúlyát, ami általában kórházban történik. Sokszor előfordul, hogy a táplálás kezdetben csak orron át a gyomorba vezetett szondával vagy intravénásan lehetséges. Mivel az evészavarok pszichoszomatikus eredetűek, nem a gyógyszeres kezelés, hanem a hosszú távú pszichoterápia vezethet eredményre, és mivel kamaszokról van szó, a szakemberek szerint sokkal eredményesebb lehet a csoport- és a családterápia.
Nem véletlen, hogy nagyon sok múlik azon, mennyire motivált az anorexiás a gyógyulásban, és a családja mennyire együttműködő. Az evészavarok hátterében ugyanis gyakran családi problémák állnak, ezek felderítése és megoldása nélkül előbb-utóbb ismét lesz miért koplalni. Fokozatosan orvosolni kell a rendszerint már csontvázszerűvé fogyott ana testképzavarát is, hiszen ő még ekkor - akár szondával a testében - is kövérnek látja magát, akinek fogynia kell, miközben mások testsúlyát teljesen reálisan ítéli meg. A kezelések ellenére azoknak, akik túlélik, alig a fele gyógyul meg.
A statisztikák szerint akik Dórához hasonlóan 15 évesen lesznek anorexiások, azok 8-10 százaléka tíz éven belül meghal, minden ötödik lány pedig már nem fogja megérni a 35. születésnapját. Végez velük az alultápláltság, a szívmegállás, valamilyen fertőzés, és sokan öngyilkosok lesznek. Õk azonban nem számolnak ezzel, mintha egy másik valóságban élnének. "Angyallá válok, akit nem köt többé az evés a földhöz" - ahogy az egyik honlap mottója fogalmaz.
Anorexia, bulimia
Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa az evészavarok két alapvető típusa, előbbi általában 12-18 éves korban, utóbbi jellemzően 17-25 éves korban alakul ki, amiben biológiai, pszichés és érzelmi tényezők is szerepet játszanak. Az anorexia szó szerint étvágytalanságot jelent, pedig a betegek nem veszítik el az étvágyukat, de annyira rettegnek a meghízástól, hogy megtagadják maguktól az ételt. Testképzavaruk miatt akkor is túlsúlyosnak látják magukat, amikor már kórosan alultápláltak, szervezetük legyengül, szervi károsodásokat szenvednek. A bulimiásoknak viszont ismétlődő falásrohamaik vannak, ilyenkor nagy mennyiségű ételt tömnek magukba rövid idő alatt. Ezt utána önhánytatással, hashajtózással, koplalással igyekeznek ellensúlyozni.
