A koronavírus-járvány és a demenciával élők

Érintés nélkül

Lélek

A járvány miatti látogatási tilalom következtében kapcsolatok szakadtak meg, a szociális ellátások ideiglenes bezárása borította a napirendet, az otthongondozás miatt megnövekedtek a terhek. Hogyan élték meg mindezt a demenciával élők és az őket gondozók? És ki segít nekik?

„Amikor 2020 tavaszán bezárták az intézményeket a járvány miatt, csak ablakon keresztül láthattuk egymást anyuval. Ő már súlyos demens, így abban sem voltam biztos, hogy az üvegen keresztül rám néz-e majd. Végül volt egy rövid szemkontaktus és láttam, hogy elmosolyodik. Már rég nem tudja, hogy a fia vagyok, de az arcom ismerős neki” – meséli Tatai Tamás, aki Angliában lakik, és demenciával élőkkel foglalkozik. Amikor tud, hazautazik Magyarországra meglátogatni az édesanyját, aki évek óta intézményben él. „A súlyos demenseknek rettenetesen hiányzik, ha elmaradnak a személyes találkozók a számukra még ismerős emberekkel. Az érintés a fontos, az ölelés, a kedvelt ízek, vagy például a zene. Ezektől jó hangulatba kerülnek, akár napokra is. Amikor találkozom anyuval, mindenről beszámolok neki, közben fogom a kezét, megetetem a főztömmel, vagy viszek neki olyan zenét, amit szeret, és felrakom a fülére, hogy hallgassa. Ezt most hosszú ideig nem lehetett, több hónapig nem is láttam.” Amikor a járványhelyzet csillapodott, Tamás az intézmény udvarán tudott találkozni az édesanyjával, de az érintés továbbra sem volt engedélyezett: nem lehetett megölelni, megérinteni egymást, távolságot kellett tartani, és csupán 15 percre korlátozták a látogatás idejét. Aztán lassan visszarendeződtek a dolgok – ám jött a negyedik hullám, és ismét csak 15 percnyi látogatás engedélyezett az udvaron, ráadásul a téli hidegben, és még mindig érintés nélkül.

A 2021-es World Alzheimer Report egyik tanulmánya szerint a demenciával élőknek a járványhelyzetben a legnagyobb problémát a napi rutin megváltozása, a fizikai aktivitások beszűkülése és a bezártság, az egyedüllét, illetve az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátozása okozza. Számos hozzátartozóval, gondozóval, intézményvezetővel beszélgetve hasonlók a tapasztalataink, ahogyan azt is mindenki elmondta, hogy a demenciával élőknél a koronavírus-járvány hatására komoly állapotromlás következett be.

Kevesebb a látogató

A demens emberek nyugtalanabbak lettek, és a velük foglalkozók többször figyeltek meg kihívó viselkedést is: kiabálást, túlmozgást, agressziót. Somorjai Ildikó szociológus szerint a demenciával élők gondolkodásában nem jelennek meg a járvány miatti kihívások, de a félelmet, a feszültséget és főként a bizonytalanságot mindannyian érzik. Ráadásul nagyon nehéz megmagyarázni nekik a betartandó szabályokat: csak a higgadt, megnyugtató kommunikáció és a biztonságérzet növelése segít, ami a gondozók számára is nehéz helyzetben nem egyszerű feladat.

„Az intézményekben jellemzően középsúlyos és súlyos demencia stádiumban lévő, teljes ellátást és 24 órás felügyeletet igénylő idősek élnek. Számukra kiemelten fontos az állandóság és az érzelmi biztonság, amit a mindennapokban az intézmények gondozói biztosítanak. Ehhez hozzájárulnak a látogató családtagok, ha a látogatásaik rendszeresek, kiszámíthatók és szeretetteljesek” – mondja Kázár Ágnes, aki Miskolcon dolgozik háziorvosként és egy több mint 400 fős szociális intézmény orvosaként. „Az érzelmi biztonság elvesztése a lelki tünetek megjelenését vagy fokozódását idézi elő. A látogatási tilalom miatt a családi kapcsolatok fellazultak, emiatt állandósult a szorongás, az elhagyatottság depressziót idézett elő, indulatzavarok, evés­zavar, alvászavar jelentek meg, a lelki bajok testi tünetek formájában jelentkeztek, megnőtt a balesetek száma. Mindezek kimerüléshez és az ellenálló képesség romlásához vezettek, fokozva a kitettséget a fertőzéssel szemben.” Hasonlókról számol be Goldmann Tamás is, a pécsi zsidó hitközség fenntartásában lévő Dr. Szántó László Szeretetotthon intézményvezetője. Azt mondja, néhány hetes zárlatok máskor is előfordulnak egy olyan intézményben, ahol idősek élnek, például, ha influenzajárvány van, de a pandémia alatt más a helyzet: sosem tudják, hogy egy-egy lezárás meddig tart. A pécsi intézmény 58 lakója közül 20–23-an demenciával élők. „A házban mindenhol van wifi, digitális kapcsolattartásra eddig is volt példa, ez azonban a demenciával élőknél nem működik.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.