Már a neve sem áll jól. A fogcsikorgatást a szakirodalom bruxizmusnak, sőt bruxomániának nevezi, ami úgy hangzik, mint valami villámtréfa - képzeljük el Balázs Pétert, amint fehér köpenyben azt mondja a lógó orrú Tahi Tóth Lászlónak: "Uram, az ön neje egy bruxomán." "Tényleg? Eddig azt hittem, nimfomán!"
Titkok az éjszakában
Az alvajáráshoz vagy az éjszakai beszédhez hasonlóan a fogcsikorgatás is a paraszomniának nevezett alvási rendellenességek közé tartozik. Ezek a zavarok a legtitokzatosabb éjjeli jelenségeknek, ijesztő, megmagyarázhatatlan cselekményeknek tűnnek. Annál is inkább, mert sok esetben az illető a felébredés után egyáltalán nem emlékszik arra, mi történt vele álmában. A paraszomniák kialakulásáról az orvostudománynak sincs egységes álláspontja, a zavarok eredete többnyire nem ismert. Egyesek szerint központi idegrendszeri biokémiai változás állhat az egyébként meglehetősen gyakori rendellenességek hátterében. A paraszomniák többsége "önmagában" nem is tekinthető betegségnek, de mivel befolyásolják az alvást, jelentős életminőség-romláshoz vezethetnek.
A fogcsikorgatás e tekintetben tulajdonképpen ártalmatlan paraszomnia, és csak legfeljebb azért tekinthető komoly problémának, mert roppant hangos, és ezzel zavarja a környezetet. Megfigyelték, hogy az éjszakai csikorgatásos epizódok általában 1-5 másodpercig tartanak, az alvás folyamán körülbelül huszonöt alkalommal ismétlődnek, és csak nagyon ritkán járnak felriadással, ébredéssel. Mivel szinte senki nem fordul ezzel a problémával orvoshoz, nem ismert a gyakorisága sem. Az ötvenes években akadt olyan becslés, mely szerint a felnőttek kilencven százaléka (!) csikorgat, de a mai álláspont szerint legfeljebb húszszázalékos lehet ez az arány.
Dr. Szűcs Anna, az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézet ideggyógyásza szerint a rendellenesség kialakulását közvetlenül nem befolyásolják különféle pszichés tényezők, azt viszont igen - és ez általában minden paraszomniára vonatkozik -, hogy a rendszertelen alvás, a nyugtalanság, a stressz vagy például az alkohol és az éjszakai evés hajlamosíthat a meglévő rendellenesség aktiválására.
"Amikor az alvajárást vizsgálták, kimutatták, hogy alvásmegvonáskor háromszor gyakrabban fordul elő, mint kielégítő alvási körülmények között. A paraszomniák kezelésének első lépéseként tehát azt szoktuk javasolni, hogy az illető rendezze alváshigiénéjét, a bruxizmus aktiválódását is így akadályozhatjuk meg a leghatékonyabban. A gyógyszeres kezelést viszont nem tartom szerencsésnek, mert jelenleg nem ismerek hatékony gyógyszert a csikorgatás megakadályozására."
Foggal, körömmel
Noha kóros idegrendszeri elváltozás nem mutatható ki, a bruxizmus mégis nagyon komoly következményekkel járhat, de ez már fogászati probléma. Ahogy a testrészeink többsége, a rágószervünk mozgása is összetett izomtevékenység, ami részben akaratlagos, részben reflexes. Vannak azonban olyan rágószervi mozgások, amelyek teljesen fölöslegesek, például a körömrágás vagy a gyerekek ujjszopása. Az ilyen jellegű, "haszontalan" műveletek sorában, amelyeket a fogorvosok rágószervi parafunkcióknak neveznek, kétségkívül a fogcsikorgatás a legdurvább és a legkárosabb, ugyanis súlyos esetekben abnormális fogálláshoz, a fogak kopásához vezethet. Feljegyeztek olyan extrém eseteket is, hogy a csikorgatás nyomán kitörtek a beteg fogai, vagy éppen megváltozott az arcberendezése. Ráadásul a csikorgató mit sem sejt arról, hogy éjszakánként intenzíven koptatja fogait, mivel a probléma kezdetben egyáltalán nem okoz fájdalmat. A fogak felszínén olyan elváltozások alakulnak ki, amelyek a laikus számára észrevétlenek maradnak, vagyis a külső jeleket legfeljebb a fogorvos veszi észre, ugyanis ilyen jellegű kopások normális táplálkozás mellett nem alakulhatnak ki. Vagyis, ha az illetőnek nem a nyers hús, a vasszög és a kőleves a kedvenc étele, akkor minden bizonnyal rendszeresen csikorgat.
Fóliát a szájba
Mivel az így kialakuló fogkopásokat már nem lehet "visszacsinálni", csupán egy megoldás marad, megakadályozni, hogy a folyamat viszszafordíthatatlanná váljon, ez pedig százszázalékosan csak az úgynevezett harapásemelő sín használatával érhető el, amit lefekvéskor kell a fogsorra húzni, hogy elkerüljük a fogak további kopását, valamint a hangos megnyilvánulásokat. A találmány nem tekinthető újdonságnak, csak éppen az akrilból készült korábbi modellek amellett, hogy kényelmetlenek voltak, még ínygyulladást is okozhattak használójuknak. Ennek ellenére még készítenek akril fogvédőket, mivel jóval olcsóbbak, mint az olyan, személyre szabott, fogsoronként 10- 18 000 forintba kerülő, vékony fóliából készült harapásemelő sínek - súlyosságtól függően 0,3, 1,2 milliméteres változatban -, amelyektől ha nem is lesz nyugodalmasabb és jobb az éjszaka, azért fokozatos hozzászoktatás után mégis könnyebben elviselhetők.
- legát -
