Hahotaklub: Ki nevet a végén?

szerző
- legát -
publikálva
2004/4. (01. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

(Köszönet Dus Polettnek)

Téli reggeleken minden bizonnyal a másik oldalra fordulás és a vekker falhoz csapása a legnépszerűbb sport. Vannak persze megszállottak, sötétben bujkáló kocogók, uszodabérletesek, kényszeres reggelizők, láncdohányosok és persze mind közül a legesendőbbek, a tévénézők. Azt azonban elképzelni is nehéz, hogy akadnak néhányan, akik hétfőnként reggel 7-kor a gellérthegyi víztározónál (!) gyűlnek össze, hogy fél órán keresztül nevessenek.

n Csípős hidegben, majdnem sötétben mászom a lépcsőket, csak varjakat látok. Se Sas József, se Galambos Szilveszter, de még egy kacagó gerle sem. Minden szürke és álmos, és amikor távolban meghallom a viharos röhögést, el sem tudom képzelni, mi lehet annyira vicces. A tisztáson négyen tapsolnak, körben állva, és a taps ütemére teli torokból azt kiáltják:

Hi-hi-hahaha!!! Hi-hi-hahaha!!!

Utána különböző helyzetgyakorlatokba kezdenek. Eljátsszák, hogy hógolyóznak, beindítanak egy motoros fűrészt, úgy tesznek, mintha korholnák vagy éppen megdicsérnék a másikat. De sem a pantomimes tudás, sem a harmonikus mozgás nem számít, csupán egy lényeges elem akad: a feladatot kacagva kell elvégezni. Mozgás közben azt kell ordítani: bruhahahaha. Minél hangosabban, annál jobb, mert - mint mondják - előbb-utóbb úgyis maguktól kezdenek működni a rekeszizmok. Ha a másik szemébe nézünk, hamarabb. "Mikor nevetünk az élő dolgokon? Akkor, ha egy pillanatra elfelejtenek élni, gépies szokások szerint cselekszenek, mechanizmusokká válnak, nem alkalmazkodnak a körülményekhez, különböző helyzetben egyformán cselekszenek" - írja Babits. Mindaz, amit látok, erre utal, és természetesen a Röhög az egész osztály koreográfiája jár a fejemben - azért röhögök, mert te is röhögsz -, de a kis csoport hangadója, Domján Ferenc hozzáteszi: szerinte a nevetés a lehető legtermészetesebb orvosság és a legjobb gyógyszer is. "Selye János óta tudjuk, hogy stresszhelyzet esetén alapvetően két válasz lehetséges: fuss vagy üss. Ha egyik sem lehetséges, magunkba fojtjuk a mérgünket, ami előbb-utóbb valóban megmérgez. De akad egy harmadik válasz is a stresszre: a nevetés, hiszen már eleve megelőzhető így a stressz kialakulása. Sőt a stressz semlegesítésére is alkalmas, ha a konkrét problémát nem is tudjuk nevetéssel megoldani, annyit azért elérhetünk, hogy könnyebben ugorjuk át az akadályokat" - állítja Domján, aki Koppenhágában végzett "hahota-vezetőképző tanfolyamot", névjegykártyáján pedig az áll: okleveles kacagáskarvezető.

Talán már ebből is sejthető, hogy a nevetés mint egészségvédő foglalatosság az utóbbi években egyre komolyabbra fordult. A kacagómozgalmat egy bombayi orvos, Madan Kataria indította el nyolc évvel ezelőtt, miután tanulmányai során egyre több információt szerzett a nevetés pozitív hatásáról. Úgy döntött, tapasztalatait gyakorlati útra tereli, ezért kiállt a rendelője elé, és arra buzdította az embereket, hogy nevessenek vele. Eleinte nem volt gond, mindenki mondott egy viccet, volt is nagy röhögés, ám egy idő után elfogytak a poénok. Katariának ekkor az a mentő ötlete támadt, hogy jógalégzést alkalmazva kezdjenek hahotázni. A módszer bevált, sőt még hatékonyabban működött, mint az eredeti viccmesélős. A kacagó orvosból sztár lett, tevékenysége nyomán előbb Indiában, majd világszerte sorra alakultak a hahotaklubok, sőt néhány éve május első vasárnapja - az anyák napja mellett - a Nevetés Világnapja is. Tavaly Koppenhágában például nyolcezren gyűltek össze a város főterén, hogy megünnepeljék a jeles napot, Floridában pedig megrendezték az Első Hahotaügyi Világkongresszust. "Az eseményen az volt a legmeglepőbb, hogy nemcsak orvosok, de a Pentagon egyik tábornoka is megjelent azzal a céllal, hogy az ott szerzett tapasztalatokat a hadsereg is kamatoztassa mint olcsó és hatékony stresszoldó módszert" - emlékszik vissza Domján, aki hazánkat képviselte a kongresszuson.

A magyar kacaj

ma még jóval halkabb, mint az indiai vagy a skandináv - úgy tűnik, nálunk mostanában inkább sípolással és fütyüléssel vezetik le sokan a feszültséget -, de az első lépéseket megtettük. "Jobb időben azért többen jövünk össze így hétfő reggelenként - mondja a kacagáskarvezető -, ezenkívül szerda esténként Hahotaklub-foglalkozásokat is tartunk, tánccal összekapcsolva. Ma már országszerte negyven hazai kacagáskarnagy működik, sőt a Nevetés Világnapján maga Kataria doktor lesz a vendégünk, aki nevetésvezető kurzust is tart. De nemcsak szabadidős tevékenységként igyekszünk a hahotát megszerettetni az emberekkel. Nemrégen egy pszichiátriai osztályon tartottunk foglalkozásokat, aminek eredményeként néhány ápoló jelentkezett kacagáskarnagynak. Emellett próbálkozunk cégeknél is, bár még egyetlen humánerőforrás-vezetőt sem sikerült meggyőzni a munkahelyi kacagófoglalkozások hatékonyságáról."

Engem annál inkább. Miután két választásom van, vagy a hidegben lecövekelve nézek hülyén, vagy bekapcsolódom a csapatmunkába, az utóbbi mellett döntök. A félórás intenzív röhögés után lefagy ugyan a kezem, és sűrű nyomást érzek a fejemben, mégis úgy érzem, már régen voltam ennyire kipihent.

- legát -

szerző
- legát -
publikálva
2004/4. (01. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...