„Hol van a határ?”

Gyurkó Szilvia gyermekjogi tanácsadó

rés a présen: November 25. és 29. között lesz a Jurányiban a mindenGyerek Fesztivál. Hogyan és miért szállt be a Hintalovon Alapítvány?

Gyurkó Szilvia: Hivatalosan ez az első közös projektünk, miközben évek óta tartunk a Jurányiban kisebb-nagyobb rendezvényeket, programokat, képzéseket, és az alapítvány székhelye is ide van bejegyezve. Bízom benne, hogy ebből az összefogásból hagyomány lesz, mert a Jurányi fantasztikus partner, és az itt folyó szakmai munkát nagyon tiszteljük.

rap: Hogyan épül a fesztivál az előző két hasonlóra?

GYSZ: Azokat nézőként követtem végig, de a tavalyi után már elkezdtünk beszélni arról Kulcsár Vikivel, hogy a következőt megcsinálhatnánk közösen, mert a gyereknézőpont persze az anya és a család kapcsán is megjelent, de jó lenne, ha önálló figyelmet is kapna. Igazából magától értetődő volt, hogy a gyerek szemével nézzenek rá az idei darabok a felnőtt világra. Ez még csak nem is a Hintalovon ötlete volt. A Jurányi eleve ezzel a fókusszal tervezte a fesztiválsorozat folytatását.

rap: Szerinted a színháznak milyen szerepe van a társadalmi problémák kezelésében?

GYSZ: Gyermekjogi alapítványként sokat küzdünk azzal, hogyan tudunk egy-egy bonyolult gyermekvédelmi vagy jogi helyzetet úgy elmagyarázni, hogy az érthető legyen, és felkeltse az emberek érdeklődését az érintett gyerekek helyzete iránt. A színház, és különösen az egyéni történetekből dolgozó, nagyon személyes darabok csodálatos eszközei annak, hogy azok is megértsék, megérezzék a gyerekjogok lényegét, akik egyébként nem foglalkoznak a témával. Ezért örültünk neki, hogy a Jurányival összekapcsolódhattunk ebben a fesztiválban. Számunkra fantasztikus lehetőség a témáinkat bevinni egy olyan térbe, ahol a nézők nem félnek a szívüket, lelküket, fejüket is használni a darabok befogadásakor.