rés a présen

„Hol van a határ?”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. november 13.

Lélek

Gyurkó Szilvia gyermekjogi tanácsadó

rés a présen: November 25. és 29. között lesz a Jurányiban a mindenGyerek Fesztivál. Hogyan és miért szállt be a Hintalovon Alapítvány?

Gyurkó Szilvia: Hivatalosan ez az első közös projektünk, miközben évek óta tartunk a Jurányiban kisebb-nagyobb rendezvényeket, programokat, képzéseket, és az alapítvány székhelye is ide van bejegyezve. Bízom benne, hogy ebből az összefogásból hagyomány lesz, mert a Jurányi fantasztikus partner, és az itt folyó szakmai munkát nagyon tiszteljük.

rap: Hogyan épül a fesztivál az előző két hasonlóra?

GYSZ: Azokat nézőként követtem végig, de a tavalyi után már elkezdtünk beszélni arról Kulcsár Vikivel, hogy a következőt megcsinálhatnánk közösen, mert a gyereknézőpont persze az anya és a család kapcsán is megjelent, de jó lenne, ha önálló figyelmet is kapna. Igazából magától értetődő volt, hogy a gyerek szemével nézzenek rá az idei darabok a felnőtt világra. Ez még csak nem is a Hintalovon ötlete volt. A Jurányi eleve ezzel a fókusszal tervezte a fesztiválsorozat folytatását.

rap: Szerinted a színháznak milyen szerepe van a társadalmi problémák kezelésében?

GYSZ: Gyermekjogi alapítványként sokat küzdünk azzal, hogyan tudunk egy-egy bonyolult gyermekvédelmi vagy jogi helyzetet úgy elmagyarázni, hogy az érthető legyen, és felkeltse az emberek érdeklődését az érintett gyerekek helyzete iránt. A színház, és különösen az egyéni történetekből dolgozó, nagyon személyes darabok csodálatos eszközei annak, hogy azok is megértsék, megérezzék a gyerekjogok lényegét, akik egyébként nem foglalkoznak a témával. Ezért örültünk neki, hogy a Jurányival összekapcsolódhattunk ebben a fesztiválban. Számunkra fantasztikus lehetőség a témáinkat bevinni egy olyan térbe, ahol a nézők nem félnek a szívüket, lelküket, fejüket is használni a darabok befogadásakor.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.