Mit tudnak a vakvezető kutyák?

Keresd a kólát!

Lélek

Tízszer annyi vakvezető kutyára lenne szükség Magyarországon, mint amennyi dolgozik, pedig ma már nem egyetlen iskola foglalkozik a képzésükkel. Azt nem tudhatják, melyik közlekedési lámpát kell figyelniük, de tényleg vannak rendkívüli képességeik.

Valaki beszél a kutyájához – erre figyelt fel Kurucsai Szabolcs Szegeden, a trolibuszon. Kiderült, az utastárs azt feltételezi, hogy Elvis, a labrador sejti, hol járnak. Csalódott volt, amikor megtudta, nem így van, sőt a kutya még csak nem is számolja a megállókat. Máskor Szabolcs a szegedi Mars tér sarkán lévő gyalogátkelőhelynél szeretett volna átmenni, és megkérte a mellette állókat, szóljanak, mikor vált zöldre a lámpa. Nem szóltak neki, csak elindultak. Ahogy meghallotta, hogy távolodnak, ment utánuk, és megkérdezte, miért nem szóltak. „Azt hittük, a kutya is szól.”

„Jó, hogy azt hiszik, a vakvezető kutya őrző-védő is, úgyhogy nem érdemes velem ujjat húzni, pedig ez sem igaz. Véd, csak nem úgy” – mondja Szabolcs, aki 2009-ben, 35 évesen veszítette el a látását (lásd: A buszok oly csöndesek, Magyar Narancs, 2021. június 17.). „Amikor együtt vizsgáztunk, az úgy zajlott, mint amikor autóvezetésből vizsgáztam. »Fiatalember, húzzon egy útvonalat!« A feladatban volt tömegközlekedés, gyalogos séta. Jöttek utánunk kamerával, rögzítették, hogyan reagálunk. Egy szárazkapu-bejárónál annyit hallottam, hogy az udvarban valaki elindított egy robogót, és nagy gázzal elindult kifelé. Megállt, megálltunk. Utóbb mondták, hogy Elvis beállt a motorkerék és a lábam közé.”

Magyarországon több mint 80 ezer látássérült ember él, nagy a különbség az érintettek között abban, hogyan élik meg a helyzetüket. Először Rithnovszky János foglalkozott az ötvenes évektől vakvezető kutyák kiképzésével, miután egy balesetben elveszítette az egyik karját és a látását. Ez a civil kezdeményezés a hetvenes évektől a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségén belül fejlődött tovább, egyedül e szervezet csepeli iskolája képzett vakvezető kutyákat 2006-ig. Akkor kezdett működni a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány, egy évvel később indult a Hajdúsági Vakvezető- és Segítőkutya Képzésért Alapítvány, majd még néhány további iskola. Egy 2009-ben született rendelet részletesen szabályozta ezt a munkát, magasra téve a mércét. A következménye az lett, hogy az évente kibocsátott vakvezető kutyák száma visszaesett. A csepeli és a Baráthegyi kutyaiskola nagyjából együtt bocsát ki 30 kutyát évente, korábban a csepeli egymaga képes volt ennyire. Sokkal többen vállalkoznának arra, hogy kutyával éljenek, mint amennyien hozzá is jutnak. „Tízszer ennyi vakvezető kutyára lenne szükség” – írta a 24.hu 2018-ban, ám ezen a téren a hetvenes évek óta jórészt változatlan a helyzet, annak ellenére, hogy több lett a szolgáltató.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.