Lélek

A 90-es évek közepén került a mozikba a Hull a pelyhes című családi film, melyben A. Schwarzenegger osztrák tájszólásban karattyolva kereste filmbéli gyermekének "a játékot", egy Turboman nevű figurát, amelynek utolsó példányáért meg kellett küzdenie egy másik apukával. A film jól példázza azt a vásárlási hisztériát, ami az Egyesült Államok üzleteiben minden év novemberének utolsó napjaiban lejátszódik.

Két srác felmászik a fenyőfa tetejére, majd egy társuk motoros fűrésszel kivágja alattuk a fát. Alsónadrágra vetkőzött férfiak botokkal ütnek egy vadméhekkel teli kast. A méhek dühödten kirajzanak, és másodpercek alatt összevissza csípik az embereket. Ilyen jelenetekkel van tele a Jackass három évadon át sikerrel futó szériája és a társaság azóta készült több mozifilmje. De miért vállalkoznak a sorozat készítői ilyen eszement és fájdalmas kalandokra? És ez miért akkora siker a nézők körében?

A szenvedélybetegek többsége családban vagy legalábbis párkapcsolatban él, de a hozzátartozókról legfeljebb csak mint áldozatokról esik szó. Pedig az addiktológusok szerint a szerepük igen fontos lehet abban, hogy egy függőből újra józan ember legyen.

A féltékenység nem jó, hanem pocsék. Lelkünkbe alapfelszerelésként épített kínzókamra, ahol mindannyian eltöltünk több-kevesebb időt. Érdemes tehát elgondolkodni, hogy egy ennyire rémes érzés miért nőtt hozzánk. Lehet, hogy valamiképpen hasznát látjuk?

Az ember, mint zsákmányállat.

Az elmúlt hetek heves vitáiban a bántalmazott nők helyzete került előtérbe. Néhány politikus kifejezetten elutasította a "családon belüli erőszak" fogalmának használatát, helyette "párkapcsolaton belüli erőszakról" vagy "együtt élők közötti erőszakról" beszélt. A gyerekekről mintha megfeledkeztek volna.

Elenyésző visszatartó ereje lesz annak a kormánydöntésnek, amely múlt szerdától három helyszín kivételével megtiltotta a nyerőgépek üzemeltetését az országban – véli a korábbi, jelenleg szenvedélybeteg-segítőként dolgozó játékfüggő. Interjú.

A daganatos megbetegedések kapcsán az élettani lefolyásról szokás beszélni, például arról a fontos tényről, hogy a rák gyógyítható. De hogy milyen lelki jelenségekkel jár együtt rákbetegnek lenni, az háttérbe szorul a témáról való nyilvános gondolkodásban. Pedig a beteg számára fontos élményekről van szó, amelyeknek ráadásul szerepük van a gyógyulásban. Beszélgetés Muszbek Katalinnal, a Magyar Hospice Alapítvány elnökével.

Rácz Zsuzsa író, az Aranyanyu Díj és a Terézanyu-pályázat alapítója sok női sorssal találkozik a pályázatok révén. Úgy látja, hogy nemcsak a társadalom végtelenül konzervatív a férfi-nő szerepfelfogást illetően, hanem maguk a magyar nők is.

Az öngyilkosság megelőzhető – mondják a szakemberek. Az öngyilkosság kiszámíthatatlan, mondja a MÁV minden nemzetközi kutatással dacolva, és semmit nem tesz annak érdekében, hogy kevesebben ugorjanak a vonat elé. Pedig még olcsóbb is volna a megelőzés, mint amivel a tragikus balesetek járnak.

Gyermekelhelyezési perekben a bíró legtöbbször az igazságügyi pszichológus szakértő véleménye alapján hozza meg döntését. Jó lenne azt hinni, hogy a szakértők mindannyian felkészült, lelkiismeretes emberek - de a valóság az, hogy egyáltalán nem mindegy, kit rendel ki a bíró az adott perben.

Tisztában van vele a ketrecében épp csak megfordulni tudó tyúk, hogy most "rossz" neki?

Apák, akik milliós összegeket dobnak be. Anyák, akik elsőre még ellenkeznek. Ügyvédek, akik az "adásvételi" szerződést megkötik. És a válóperes bíró, aki szerint soha nem derül ki a gyerekvásár.

A Franciaországban húsz, nálunk 15 éve nagy sikert aratott - és idén újra kiadott - Peter Pan, avagy a szomorú gyermek című könyv Párizsban élő szerzőjét többek között arról kérdeztük, miként változtatta meg életét az "elveszett gyermekkor" felfedezése, s a kötet megírása hogyan segítette pszichoanalitikusi munkáját.