Interjú

„Visszafordíthatatlan folyamatokat indít el”

Kerezsi Klára kriminológus és Vaskuti András, a Kúria Büntető Kollégiumának bírája a Btk. szigorításáról

Lélek

Júniusban egy hét különbséggel nyújtott be Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes két törvénymódosító csomagot, mindkettő szigorítaná a Büntető törvénykönyvet (Btk.).

A győri késelés és a világhálóra kikerült nagykátai inzultus után a tanárok elleni erőszak visszaszorítását célzó csomag tovább kriminalizálja a 12–14 éves korosztályt, a győri családgyilkosságot övező társadalmi sokkot követően a „kapcsolati erőszak” megakadályozását célzó változtatás jelentősen szűkíti a feltételes szabadlábra bocsátás intézményét. A volt diplomata, Kaleta Gábor pedofilügye miatt is újabb szigorítást készítenek elő. Ahogyan Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető megjegyezte: a világ durvul, nincs más választás, mint folyamatosan szigorítani. Kerezsi Klára kriminológust és Vaskuti András, a Kúria Büntető Kollégiumának bíráját kérdeztük a Btk. szigorításáról.

Magyar Narancs: Az iskolai erőszak megszüntetése és megelőzése érdekében benyújtott, nemrég megszavazott törvénycsomag az iskolaőrség létrehozása mellett a hivatalos személy és a közfeladatot ellátó személy, illetve e személyek támogatója elleni erőszak esetén a büntethetőségi korhatárt leszállítja 14-ről 12 évre. További szankció, hogy az elítélt gyerek családjától egy évre megvonják a családtámogatást.

Vaskuti András: Az ENSZ gyermekjogi egyezménye nem ír elő konkrét büntethetőségi alsó korhatárt, de azt igen, hogy a már kijelölt alsó határt ne csökkentsék a jogalkotók. A 2012-es új Büntető törvénykönyv leszállította a büntethetőségi korhatárt bizonyos bűncselekmények esetében, ilyen az emberölés, életveszélyt vagy halált okozó testi sértés, kifosztás egyes esetei, rablás, majd később a terrorcselekmény is ebbe a körbe került. A 14 év alatti gyermekek büntethetőségének lehetőségét a szakmai szervezetek jelentős része is vitatta, ennek ellenére a jogalkotó ezt a megoldást választotta. Én már akkor attól tartottam, hogy ez a kör szélesedni fog. A most elfogadott törvénycsomaggal nemcsak az a probléma, hogy a kényszerítőeszközök használatával felruházott iskolaőr jelenléte és a gyerekek kriminalizálása olyan bánásmód, ami sérti a gyerekek méltóságát, hanem az is, hogy rendészeti dimenzióba helyezi a pedagógiai fegyelmezési kultúrát, holott a büntetőjog ultima ratio, végső eszköz. A gyerekek bűnelkövetővé válásának megakadályozása nem rendvédelmi és nem büntetőjogi feladat, ezt fogalmaztuk meg több szakmai szervezettel együtt a Gyermekjogi Civil Koalíció állásfoglalásában a törvény elfogadása előtt.

Kerezsi Klára: A 12 évnél meghúzott büntethetőségi korhatár nem példa nélküli a magyar jogalkotásban, a Csemegi-féle első magyar Büntető törvénykönyvben 1961-ig szerepelt, tehát a mostani tendencia értékelhető egyfajta visszalépésként. A század első felében a gyorsan fejlődő büntetőjog-elméletnek és kriminológiai eredményeknek köszönhetően a jog már nem kis felnőttként, hanem önálló csoportként, fiatalkorúként, gyerekként kezdett tekinteni a 18 év alattiakra. Mostanában egy fordított folyamat zajlik, holott a szakma már lényegesen többet tud az emberről, fiatalokról, a társadalomról és arról, milyen életkorban alakul ki a felelős döntés képessége. Mennyire tud vajon egy 12 éves önálló döntést hozni arról, hogyan reagál egy környezetében tapasztalt problémára? Ilyen korban általában nem tudják felmérni a fiatalok, hogyan vezet egy szituáció vagy konfliktus bűncselekményhez. A szakma ezt tudja, és egy időben a szakpolitika is tudta, ezért születtek meg a vonatkozó nemzetközi egyezmények. Elképzelhető, hogy manapság hamarabb serdülnek a fiatalok, ahogy az a 2012-es leszállítás indoklásában is szerepel, de ettől még nem biztos, hogy mentálisan is hamarabb érnek. Egyébként vannak olyan jogrendszerek Európában, ahol ennél alacsonyabb korhatárok is előfordulnak, csakhogy a fiatal ott nem a formális büntető igazságszolgáltatásban vesz részt, hanem az életkorához igazított, külön bíróság elé kerül és külön eljárásrend vonatkozik rá; a rendszer része a pártfogó, szociális munkás, szakképesített bíró jelenléte.

Vaskuti András: A fiatalkorúak bírósága Magyarországon is létezett, a fiatalkorúak ügyeit csak olyan ügyész és bíró tárgyalhatta, aki e területen megfelelő gyakorlattal és ennek során megszerzett speciális ismeretekkel rendelkezett. Én 1981-ben kezdtem bíráskodni, akkor még minden megyeszékhelyen volt ilyen. Ezt a rendszert számolták fel 2012-ben, ma a fiatalkorú elkövető olyan bíró és ügyész elé is kerülhet, akinek semmilyen szakirányú jellegű végzettsége nincs. Holott egy ilyen fiatal korosztálynál nem a szigorú büntetőjogi szankciók vezetnek eredményre – fontos, hogy a kirívó, ártalmas cselekményeknek legyen következménye, de nem feltétlen büntetőjogi.

Vaskuti András és Kerezsi Klára

Vaskuti András és Kerezsi Klára

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Alapvetően nem a felnőtt-társadalomnak kell megvédenie a gyereket attól, hogy áldozattá vagy bűnelkövetővé váljon? Borzasztó nehéz kérdés, vajon kinek a felelőssége, ha egy 12 éves, mondjuk, belekeveredik egy utcai bandák közötti konfliktusba. Minél inkább büntetjük a gyerekeket, annál inkább felelőssé tesszük őket, holott lehet, hogy senki sem tudta megtanítani – mert nem volt felnőtt a közelben – őket arra, hogy a fizikai konfliktusrendezés nem elfogadható.

Kerezsi Klára: A büntető igazságszolgáltatás arra épül, hogy ha már nem sikerült megelőzni a bűnt, akkor legalább nyúljunk az elkövető után – ezért végső eszköz. A szigorítások sokszor valójában azt mutatják, hogy nem működik maga a megelőzés. És ez nem csak elméleti kérdés. Kanadai kriminológusok kiszámolták, hogy a korai megelőzésbe fektetett pénz hétszeres megtakarítást hoz a büntetés-végrehajtási rendszerben, tehát racionálisabb döntés ugyanazt a pénzt az iskolarendszerre, pártfogói hálózatra, gyermekvédelemre, szociális intézményrendszerre költeni. Az iskolapszichológus, szociális munkás például képes lenne még a bűnelkövetés előtt észrevenni a feszültséget vagy a magára hagyott gyerekeket.

Vaskuti András: Sokféle gyakorlat van a sodródó fiatalok kezelésére, a kriminalizálás nincs közöttük. A már említett gyermekjogi állásfoglalás is tünetként értékeli a gyermek erőszakos viselkedését. Viszont a Btk. ad lehetőséget a büntethetőség elhagyására: ha az elkövető ugyan már elmúlt 12 éves, de nem rendelkezik „belátási képességgel”, onnantól nem büntethető. Ezt megállapíthatják a nyomozás során vagy a bíróságon, és a hiánya azt jelenti, hogy az elkövető erkölcsileg és értelmileg nem képes belátni tette jogellenességét. Ezt kötelező vizsgálni 12 és 14 éves kor között, de 14–18 között is vizsgálható, viszont akkor csak enyhítő körülmény lehet az ítéletnél. A Btk. ismételt szigorításai helyett elképzelhető lenne a belátási képesség vizsgálatának kiszélesítése is, akár 21 éves korig. Németországban hasonló rendszer működik, és a belátási képességet a következő kritériumrendszer szerint vizsgálják: van-e reális életterve, tud-e jövőre orientáltan gondolkozni, képes-e az érzelmeket alárendelni az értelemnek, bizonyos fokig önálló-e a személyisége a szüleivel, kortársaival szemben, képes-e a napi feladatok intézésére. Ha nem a válasz, akkor a fiatalkorú nem is büntethető.

MN: A másik, még megszavazás előtt álló törvénymódosítás a „hozzátartozók sérelmére elkövetett súlyos személy elleni erőszakos bűncselekmények áldozatainak fokozottabb védelme érdekében” módosítja a Btk.-t. Ennek előzménye a győri kettős gyerekgyilkosságként elhíresült eset, amikor egy feltételes szabadlábon lévő férfi megölte két gyermekét és önmagát. Varga Judit igazságügy-miniszter azt mondta, a hasonló tragédiák megelőzése miatt szigorítanak a feltételes szabadságra bocsátás szabályain, és a javaslat szerint lényegében nem bocsátható majd feltételes szabadlábra az, aki embert ölt vagy emberölésben előkészítőként vett részt. Alapból az sem, akit hozzátartozója sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmény miatt ítéltek nyolcévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztésre, de ez esetben megmarad a bíró mérlegelési joga, és ha a feltételes szabadlábra bocsátás mellett dönt, akkor kötelező a pártfogói kapcsolattartás és távoltartás.

Vaskuti András: Ellentmondásos egyes esetek mentén módosítani a büntetőtörvényt. A 2012-es korhatár-leszállításnál az egyébként általam tárgyalt Kocsis Franciska-ügyre hivatkoztak – egy 13 és egy 14 éves gyerek egy erdőben különösen kegyetlenül megölte az osztálytársát –, most egy sokkoló, nagy médiavisszhangot generáló tragikus eset miatt szűkítik jelentősen a feltételes szabadlábra bocsátást. Ami ugyanakkor egy fontos kriminálpedagógiai lehetőség, és az elítéltet arra ösztönzi, hogy a büntetés-végrehajtás ideje alatt kifogástalan magatartást tanúsítson, ezzel segíti a büntetés-végrehajtási szervek munkáját, segíti az elítélt nevelését és reszocializálását, perspektívát nyújt és átmenetet teremt a börtön és a börtönön kívüli élet között. Minél kevésbé motivált a fogvatartott a börtönszabályok betartására, annál veszélyesebb lesz bent az élet, ami senkinek sem jó, a fogvatartottaknak sem, az ott dolgozóknak sem. Arról nem beszélve, hogy előbb-utóbb ki fog jönni a börtönből. Ha nem feltételes szabadlábra bocsátják, akkor majd két évvel később, feltételek nélkül. Ráadásul már most túlzsúfoltak a börtönök, ami további feszültségeket generál.

Kerezsi Klára: Nagy kérdés, hogy mikor és mennyire veheti el a rendszer a reményt bárkitől, akár a bűnelkövetőktől is? De önmagában probléma az is, hogy hatalmas a fluktuáció a büntetés-végrehajtásban: tulajdonképpen az őrök is be vannak zárva, miközben a társadalmi közhangulat kirívóan negatív a börtönnel szemben. Olyan, mintha a börtön nem lenne a társadalom része, pedig nagyon is az. A helyén kell kezelni, de nem lehet teljesen megbélyegezni és kizárni.

MN: Számomra nem egyértelmű az összefüggés a győri kettős gyerekgyilkosság és a feltételes szabadlábra bocsátás között. Honnan tudjuk, hogy a teljes szabadságvesztés letöltése után kisebb valószínűséggel követnek el újra bűncselekményt a korábbi tettesek?

Vaskuti András. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a tényleges életfogytiglanosokon kívül előbb-utóbb mindenki szabadul a börtönből. Mindenesetre, ha a győri eset után a kormány számára készített jelentésben szó is esik erről a kérdésről, erről nem tudhatunk: bár hivatkozik rá a törvénymódosítás indoklása, a jelentés nem ismert. Az biztos, hogy a bírói szakmát, büntetőjogot tanító egyetemi oktatókat nem kérdezték meg a módosításról – ami persze nem meglepő, mert ez évek óta kikopott a gyakorlatból, miközben a Btk.-n több mint negyvenszer módosítottak 2012 óta. Hozzáteszem a mostani javaslathoz: a pártfogásra kötelezés és a távoltartás elrendelését jó büntetőjogi eszköznek tartom, s azt is, hogy ezentúl gyerekre is lehet kérni távoltartást.

Kerezsi Klára: A pártfogói hálózatban én is sok lehetőséget látok, éppen ezért volt szomorú végignézni, ahogy Európa egyik legjobb pártfogói rendszere, a brit szisztéma leépült az elmúlt két évtizedben. A távoltartás kiszélesítése számomra viszont ellentmondásos, de ez azért van, mert kriminológusként a még korábbi megelőző rendszerekben gondolkozom, és a volt bűnelkövetők digitális követésének, távoltartásának nehéz meghúzni az elfogadható, racionális határait. Mindentől nem lehet távol tartani, ezért nem tartom igazi megoldásnak. Sokat kutattam az igazságszolgáltatás alternatív szankcióit, és bár abban sincs egyetértés, hogy például egy digitális követőrendszer mennyire alternatív szankció, úgy gondolom, fontosabb az emberi dimenziót előtérbe helyezni: kevesebb bűnelkövetéshez és alacsonyabb visszaeséshez valódi jelentéssel bíró emberi, civil kapcsolódások vezetnek, ezt kellene ösztönöznie a rendszernek. A váci börtönön belül működik az APAC részleg, ahova bizonyos feltételekkel be lehet kerülni – rendkívüli emberi kötelékek keletkeznek, és elképesztően alacsony a visszaesési arány azok között, akik tagok lesznek.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

MN: Mintha a folyamatos kriminalizácó bekebelezné a szociális politikát, és a jogalkotó abban a hitben élne, hogy a Btk. szigorítása megold összetett társadalmi problémákat. Ezen kívül milyen problémákhoz vezethet a gyakori szigorítás?

Kerezsi Klára: A törvények szigorítása gyors és egyszerű, csak politikai szándék kell hozzá. A baj az vele, hogy visszafordíthatatlan folyamatokat indít el: ha egyszer elindul, akkor csak egyre több kell belőle, szigorúbb és szigorúbb törvények, több és több kontroll. Ez eltolja az arányérzéket, amihez pedig idomul a közvélekedés, és az igény is egyre nagyobb lesz a szigorra. Így a társadalom egyre nagyobb része kerül börtönbe.

Vaskuti András: Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, ahogy nyugatról kelet felé megyünk, egyre szigorodnak a büntető törvénykönyvek, egyre kevesebb az alternatív szankció, a pénzbüntetés, a felfüggesztett börtönbüntetés. A százezer lakosra vetített fogvatartottak számában Magyarország az elsők között van Európában, nagyjából egy szinten Fehérorosz­országgal, Ukrajnával. Tehát ez a történelmi adottságokon és a közösségi együttélés hagyományan is múlik.

Kerezsi Klára: Ugyanakkor Finnország példája azt mutatja, hogy tudatos jogalkotói szándékkal is el lehet dönteni a kérdést: ott azt mondták, inkább Skandináviához akarnak tartozni ebből a szempontból, és előírták a bíróknak, hogy a 8 hónap alatti letöltendő börtönbüntetést ki kell váltani közösségi munkával.

(A cikk eredetileg a Magyar Narancs 2020 július 23-i számában jelent meg.)

Neked ajánljuk