helyrajzi szám

A Batthyány téri aluljáró

Lokál

A Batthyány tér kiváló adottságait állítólag már a rómaiak is felismerték, de évszázados sikerét annak köszönheti, hogy a budai várhoz kapcsolódva olyan „városközpontot” lehetett itt létrehozni, amely piacként és kikötőként is működött, de a 18. század közepén még két nagy barokk templomot is építettek ide. 

Ekkor a tér neve az volt, hogy Felsővásártér, a Bomba tér nevet a 19. században kapta, feltehetően azért, mert a hadsereg itt tárolta az ágyúgolyóit. Batthyány Lajosról 1905-ben nevezték el, de a vásárcsarnokot már három évvel korábban átadták. Ezzel együtt a 20. század első felében a térnek inkább a jó fekvése volt lényeges, közlekedési csomóponttá csak a 2. világháború után vált, mivel itt építették meg az ideiglenes Kossuth híd budai hídfőjét.

Amikor 1950-ben megkezdődött a metróépítés, már megszületett az elképzelés, hogy ne csak a metrót, hanem az ekkor még a Margit híd budai hídfőjéig közlekedő szent­endrei HÉV-et is a térre hozzák. „Minden Észak-Buda felől érkező forgalmat a Batthyány térre vezessünk rá, lehetőség szerint oly módon, hogy már a Margit hídtól, de még inkább a fürdőterület északi végétől kezdve az utastömeget legalábbis burkolat alatti vasút formájában hozzuk el a Batthyány-téri megállóhelyig” – írta 1951-ben a Közlekedéstudományi Szemle még abban a hiszemben, hogy 1955-ben átadják metrót, nem pedig majd’ húsz évvel később. A HÉV-szerelvények végállomását is magába foglaló Batthyány téri aluljárót csak 1972. december 22-én avathatták fel.

Akkortájt a metróállomás forgalma nem volt túlságosan nagy, a Déli pályaudvar irányába napi 3 ezer utas, az Örs vezér tere felé pedig úgy 48 ezer utas mozgólépcsőzött Budapest mélyére. Mivel 1972-ben a békásmegyeri sok tízezer lakásos lakótelep legfeljebb csak a tervezőasztalon létezett, a szentendrei HÉV-et is inkább kirándulójáratként tartották számon. Ám hiába volt a Batthyány tér a Moszkva térnél, a Blaha Lujza térnél vagy Keleti pályaudvarnál kevésbé jelentősnek kikiáltva, a karácsony előtti átadás idején egyértelműen úgy tűnt, hogy a metró építői a Batthyány téri aluljáróra fordították a legnagyobb gondot. Amikor megnyílt, a hatvanas évek aluljáróihoz (Astoria, Blaha Lujza tér) szokott utasok alig hittek a szemüknek. Kisebb csodának számított, hogy nemcsak a metróállomásról, hanem a „sima” aluljárótól a felszínig mozgólépcsők működtek, de az építmény egységes arculata, sci-fi­be illő bútorai, étel- és italautomatái láttán sokan azt gondolhatták, hogy „utolértük a Nyugatot”. Ilyet addig csak olyan nyugati városokban láthattak honfitársaink, ahová kék útlevelet kértek belépőként. „A Batthyány téri állomást Murányi Sándor tervezte, azt a részét pedig, ahol a szentendrei HÉV csatlakozik: Nagy Zsolt. Itt egészen egyszerű üvegkalitkából lehet a térre jutni, igen helyesen, hiszen itt állnak a múlt reprezentatív alkotásai, az Anna-templommal az élen” – írta 1973. január 10-én az Élet és Irodalom, a cikk szerzője a dekorációt külön is kiemelte. „A Metrónak ezen az állomásán, kivételesen, ha nem is képzőművészeti alkotások, de remek, színes, budapesti városkép-fotográfiák – köztük néhány részletreprodukció Buda régi városképmetszeteiből – vannak üvegre transzponálva, hátulról megvilágítva, eléggé nagy méretekben. Ez feltétlenül, és méltán, vonzza a vonatra várókat egy kis nézelődésre” – jegyezte meg Major Máté, aki sajnálatos módon az automatákról nem emlékezett meg, pedig biztosan ő is vételezett egy körözöttes zsemlét 2 forint ellenében. Aki ennél többre vágyott, az 3×2 forintért vehetett téliszalámis (!) zsemlét. A luxus csimborasszója az Utasellátó-csoki volt 6×2 forintért. A kávé kijött egyetlen bélásból.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.