Interjú

„A csapadékra erőforrásként tekintünk”

Ámon Ada, Barsi Orsolya klímapolitikai szakértők a főváros klímastratégiájáról

Lokál

Mit tehetünk azért, hogy fővárosunk lakói kibírják az egyre forróbb nyarakat és az alkalmi özönvizeket? Vajon mennyire készült fel a főváros az elkerülhetetlen kibocsátáscsökkentésre? Pár hónapja elkészült Budapest fenntartható energia- és klímaakcióterve. Erről faggattuk a Főpolgármesteri Hivatal klíma- és környezetügyi főosztályának vezetőjét és helyettesét. Ámon Ada fő feladata a kibocsátáscsökkentés, Barsi Orsolya pedig a klímaváltozás városi hatásainak tompításán dolgozik.

Magyar Narancs: A maguk akciótervéből úgy tűnik, hogy Budapest legnagyobb szén-dioxid-kibocsátói azok, akik földgázzal fűtenek. Vegyük rá őket, hogy fűtsenek mással?

Ámon Ada: Az emberek a fővárosban elsősorban földgázzal fűtenek, és ez így van az irodaházak többségében is. Országosan is a fűtési energia 60 százalékát a földgáz adja. Nem is azt kell nézni, hogy milyen energiahordozóval állunk szemben, hanem az a fontos, hogy a felhasználás szempontjából hol történik ez a szén-dioxid-kibocsátó tevékenység. Ebből a szempontból a vezető kibocsátók országosan is a háztartások. Ráadásul a városi kibocsátás több mint 60 százaléka valahogy az épületekhez kötődik. Aki a városban mozog, azt is hihetné, hogy a legsúlyosabb szennyezők a gépjárművek. Valóban töretlenül nő az autóflotta az országban, s még hangsúlyosabban a budapesti agglomerációban. Ezzel együtt az autók üzemideje is folyamatosan nő: most 16 éves átlagéletkorral számolhatunk, ami például Németországban elképzelhetetlen. De a személyautók és haszongépjárművek mindezzel együtt is csak 22 százalékkal járulnak hozzá a teljes kibocsátáshoz. A BKV hozzájárulása a városi szén-dioxid-kibocsátáshoz pedig csak 2 százalék! Sajnos, a buszok szennyezése rendre látványosabbnak tűnik, mint egy 25 éves Volvóé, amely előttünk pöfögött biciklizés közben.

MN: Ezek szerint a saját szemünkben mindig más a nagy szennyező, csak mi vagyunk ártatlanok a gázkonvektorunkkal?

Barsi Orsolya: A járműveknek, az autóforgalomnak van más környezeti hatásuk is: a szén-dioxidon túl a károsanyag-kibocsátás, a zaj vagy a területfoglalás, az általuk okozott zsúfoltság. Ezt a percepciót tehát jól magyarázza a járműhasználat számos más hatása.

MN: A háztartások közvetlen fűtési célú kibocsátását vagy a közlekedését egyszerűbb visszavágni?

Ámon Ada: Egyrészt számításba lehet venni, hogy melyiket egyszerűbb csökkenteni, illetve azt, hogy melyik képvisel olyan nagyságrendet, amelyet már érdemes megfogni. A háztartások, magánlakások és az egyéb épületek kibocsátása e téren megkerülhetetlen. Ezért is van az, hogy a legnagyobb költségtétel az épületek energiaigényének drasztikus csökkentése. Ennek része az is, hogy csökkentjük a fűtési igényt jobb szigeteléssel, ez egy erősen low-tech megoldás, egy ismert technológia segítségével. Kevés kockázattal jár, ha ilyen dologra adunk pénzt, mivel jól ismerjük a megtérülését. A másik fontos lépés a városban szükséges villamos energia lehetőleg szén-dioxid-semleges előállítása lenne, mondjuk, napelemek segítségével. Ezt szerintünk sokkal könnyebb végrehajtani, mint azokat a mély beavatkozásokat, amelyeket mondjuk a XII., XVIII. és IV. kerületi családi házakban, a VI. és VII. kerületi gangos bérházakban meg lehet és meg kell csinálni ahhoz, hogy érzékelhetően csökkenjen a városban a kibocsátás. E nélkül ez a város nem lesz fenntartható.

MN: Van egy készen kapott, sok évtizedes, néha évszázados ingatlanállományunk – ezen épületekből sosem lesz okosház, és nem is fogják tudni érvényesíteni azokat a fűtési, épületgépészeti eljárásokat, amelyek egy új modern ház kivitelezésénél már elvárhatók. Maradnak tehát a tűzoltójellegű technológiai beavatkozások, az új nyílászárók beépítése, meg a falak szigetelése?

Ámon Ada: Ez az energetikai átalakítás ilyen méretekben és léptékekben csak akkor elképzelhető, ha komoly, kiszámítható állami támogatás van hozzá. E nélkül a családi házak, társasházak tulajdonosai nem fognak beszállni a kibocsátáscsökkentési programokba, és ez nem is nagyon várható el tőlük. Már csak a szabályozásból adódó bonyolultság és a beruházás koordinálási feladatai miatt sem.

 
Ámon Ada és Barsi Orsolya. Fotók: Németh Dániel

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.