Interjú

„A csapadékra erőforrásként tekintünk”

Ámon Ada, Barsi Orsolya klímapolitikai szakértők a főváros klímastratégiájáról

Lokál

Mit tehetünk azért, hogy fővárosunk lakói kibírják az egyre forróbb nyarakat és az alkalmi özönvizeket? Vajon mennyire készült fel a főváros az elkerülhetetlen kibocsátáscsökkentésre? Pár hónapja elkészült Budapest fenntartható energia- és klímaakcióterve. Erről faggattuk a Főpolgármesteri Hivatal klíma- és környezetügyi főosztályának vezetőjét és helyettesét. Ámon Ada fő feladata a kibocsátáscsökkentés, Barsi Orsolya pedig a klímaváltozás városi hatásainak tompításán dolgozik.

Magyar Narancs: A maguk akciótervéből úgy tűnik, hogy Budapest legnagyobb szén-dioxid-kibocsátói azok, akik földgázzal fűtenek. Vegyük rá őket, hogy fűtsenek mással?

Ámon Ada: Az emberek a fővárosban elsősorban földgázzal fűtenek, és ez így van az irodaházak többségében is. Országosan is a fűtési energia 60 százalékát a földgáz adja. Nem is azt kell nézni, hogy milyen energiahordozóval állunk szemben, hanem az a fontos, hogy a felhasználás szempontjából hol történik ez a szén-dioxid-kibocsátó tevékenység. Ebből a szempontból a vezető kibocsátók országosan is a háztartások. Ráadásul a városi kibocsátás több mint 60 százaléka valahogy az épületekhez kötődik. Aki a városban mozog, azt is hihetné, hogy a legsúlyosabb szennyezők a gépjárművek. Valóban töretlenül nő az autóflotta az országban, s még hangsúlyosabban a budapesti agglomerációban. Ezzel együtt az autók üzemideje is folyamatosan nő: most 16 éves átlagéletkorral számolhatunk, ami például Németországban elképzelhetetlen. De a személyautók és haszongépjárművek mindezzel együtt is csak 22 százalékkal járulnak hozzá a teljes kibocsátáshoz. A BKV hozzájárulása a városi szén-dioxid-kibocsátáshoz pedig csak 2 százalék! Sajnos, a buszok szennyezése rendre látványosabbnak tűnik, mint egy 25 éves Volvóé, amely előttünk pöfögött biciklizés közben.

MN: Ezek szerint a saját szemünkben mindig más a nagy szennyező, csak mi vagyunk ártatlanok a gázkonvektorunkkal?

Barsi Orsolya: A járműveknek, az autóforgalomnak van más környezeti hatásuk is: a szén-dioxidon túl a károsanyag-kibocsátás, a zaj vagy a területfoglalás, az általuk okozott zsúfoltság. Ezt a percepciót tehát jól magyarázza a járműhasználat számos más hatása.

MN: A háztartások közvetlen fűtési célú kibocsátását vagy a közlekedését egyszerűbb visszavágni?

Ámon Ada: Egyrészt számításba lehet venni, hogy melyiket egyszerűbb csökkenteni, illetve azt, hogy melyik képvisel olyan nagyságrendet, amelyet már érdemes megfogni. A háztartások, magánlakások és az egyéb épületek kibocsátása e téren megkerülhetetlen. Ezért is van az, hogy a legnagyobb költségtétel az épületek energiaigényének drasztikus csökkentése. Ennek része az is, hogy csökkentjük a fűtési igényt jobb szigeteléssel, ez egy erősen low-tech megoldás, egy ismert technológia segítségével. Kevés kockázattal jár, ha ilyen dologra adunk pénzt, mivel jól ismerjük a megtérülését. A másik fontos lépés a városban szükséges villamos energia lehetőleg szén-dioxid-semleges előállítása lenne, mondjuk, napelemek segítségével. Ezt szerintünk sokkal könnyebb végrehajtani, mint azokat a mély beavatkozásokat, amelyeket mondjuk a XII., XVIII. és IV. kerületi családi házakban, a VI. és VII. kerületi gangos bérházakban meg lehet és meg kell csinálni ahhoz, hogy érzékelhetően csökkenjen a városban a kibocsátás. E nélkül ez a város nem lesz fenntartható.

MN: Van egy készen kapott, sok évtizedes, néha évszázados ingatlanállományunk – ezen épületekből sosem lesz okosház, és nem is fogják tudni érvényesíteni azokat a fűtési, épületgépészeti eljárásokat, amelyek egy új modern ház kivitelezésénél már elvárhatók. Maradnak tehát a tűzoltójellegű technológiai beavatkozások, az új nyílászárók beépítése, meg a falak szigetelése?

Ámon Ada: Ez az energetikai átalakítás ilyen méretekben és léptékekben csak akkor elképzelhető, ha komoly, kiszámítható állami támogatás van hozzá. E nélkül a családi házak, társasházak tulajdonosai nem fognak beszállni a kibocsátáscsökkentési programokba, és ez nem is nagyon várható el tőlük. Már csak a szabályozásból adódó bonyolultság és a beruházás koordinálási feladatai miatt sem.

 
Ámon Ada és Barsi Orsolya. Fotók: Németh Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.