Őszművészet – Budapest100

Medence és úttörőcsapat

Lokál

Tavasz helyett szeptember 11–12-én rendezik meg a Budapest100 ez évi hétvégéjét. A civil kezdeményezés tizenegy évvel ezelőtt indult. A vezetett épületbejárások ezúttal az 1921–1930, illetve az 1945–1957 között épült házakra fókuszálnak, a tervek szerint mintegy ötvenet nyitnak meg. Ezek közé tartozik a Villányi úti mini lakótelep is, amelyet 1954–1955-ben adtak át.

A pontos cím: Villányi út 55–65., de ez ne tévesszen meg senkit. Nem öt egymást követő házról, hanem sokkal nagyobb területről van szó, amit északról a Köbölkút utca határol, szomszédai pedig egy villa és egy társasház, illetve a Pető Intézet. A terület korábban a Gellért-hegy oldalában feljebb álló villákhoz tartozott, gyümölcsöskertek, főleg barackosok voltak itt az 1950-es évek elejéig, amikor az Építésügyi Minisztérium kisajátította – és megtartotta a magának.

A szocialista építőipar elmélete

A lakáskérdés már a 20. század elejétől a leg­égetőbb szociális problémájává vált Budapestnek, a II. világháború után különösen. Az ostrom alatt a lakások 20 százaléka pusztult el, az államosítást követő társbérletek kialakítása pedig legfeljebb megalázó szükségmegoldásnak volt mondható. De a tömegkommunikációban hetven évvel ezelőtt a kommunista párt valóságként kezelt lelkes tervpropagandája elkendőzte az egész problémát. A katasztrofális helyzetet tetézte, hogy 1949-től az építészetben is irányadóvá vált a szovjet modell, amely a lakóépületek esetén az ún. típusházakban öltött testet. A negyvenes évek végétől Budapesten egymásnak adták a kilincset a szovjet építészek és/vagy pártkomisszárok, hogy az egyébként kiváló hazai szakembergárdával megismertessék a szocialista realista építészet műhelytitkait, elsősorban az „éberség mindenekfelett” sztálini tanítására építve. Így válhatott a Magyar Építőművészek I. Országos Kongresszusa, ez az 1951 novemberében megtartott háromnapos rendezvény a magyar hagyományokat tagadó kozmopolita és formalista építészeti irányzat elleni harc nagy seregszemléjévé. Ugyanakkor alig épült új lakás, és nem is nagyon keresték a hatékony megoldásokat. Jellemző, hogy a Kis Katalin házassága című 1950-ben készült filmben az új lakásba költözők első dolga az, hogy Sztálin és Rákosi képét kiszögeljék a falra; a film készítői mintha a lakáshoz jutás lehetetlenségét, illetve abszurditását jelezték volna ezzel.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában az utóbbi hónapokban, hogy immár komolyan felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os általános választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.