Őszművészet – Budapest100

Medence és úttörőcsapat

Lokál

Tavasz helyett szeptember 11–12-én rendezik meg a Budapest100 ez évi hétvégéjét. A civil kezdeményezés tizenegy évvel ezelőtt indult. A vezetett épületbejárások ezúttal az 1921–1930, illetve az 1945–1957 között épült házakra fókuszálnak, a tervek szerint mintegy ötvenet nyitnak meg. Ezek közé tartozik a Villányi úti mini lakótelep is, amelyet 1954–1955-ben adtak át.

A pontos cím: Villányi út 55–65., de ez ne tévesszen meg senkit. Nem öt egymást követő házról, hanem sokkal nagyobb területről van szó, amit északról a Köbölkút utca határol, szomszédai pedig egy villa és egy társasház, illetve a Pető Intézet. A terület korábban a Gellért-hegy oldalában feljebb álló villákhoz tartozott, gyümölcsöskertek, főleg barackosok voltak itt az 1950-es évek elejéig, amikor az Építésügyi Minisztérium kisajátította – és megtartotta a magának.

A szocialista építőipar elmélete

A lakáskérdés már a 20. század elejétől a leg­égetőbb szociális problémájává vált Budapestnek, a II. világháború után különösen. Az ostrom alatt a lakások 20 százaléka pusztult el, az államosítást követő társbérletek kialakítása pedig legfeljebb megalázó szükségmegoldásnak volt mondható. De a tömegkommunikációban hetven évvel ezelőtt a kommunista párt valóságként kezelt lelkes tervpropagandája elkendőzte az egész problémát. A katasztrofális helyzetet tetézte, hogy 1949-től az építészetben is irányadóvá vált a szovjet modell, amely a lakóépületek esetén az ún. típusházakban öltött testet. A negyvenes évek végétől Budapesten egymásnak adták a kilincset a szovjet építészek és/vagy pártkomisszárok, hogy az egyébként kiváló hazai szakembergárdával megismertessék a szocialista realista építészet műhelytitkait, elsősorban az „éberség mindenekfelett” sztálini tanítására építve. Így válhatott a Magyar Építőművészek I. Országos Kongresszusa, ez az 1951 novemberében megtartott háromnapos rendezvény a magyar hagyományokat tagadó kozmopolita és formalista építészeti irányzat elleni harc nagy seregszemléjévé. Ugyanakkor alig épült új lakás, és nem is nagyon keresték a hatékony megoldásokat. Jellemző, hogy a Kis Katalin házassága című 1950-ben készült filmben az új lakásba költözők első dolga az, hogy Sztálin és Rákosi képét kiszögeljék a falra; a film készítői mintha a lakáshoz jutás lehetetlenségét, illetve abszurditását jelezték volna ezzel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.