Egy fiatal sportriportert kért fel a The Nation magazin szerkesztője 1965-ben, hogy írjon cikket a Hells Angelsről. Az újságíró az akkor mindössze 28 éves Hunter S. Thompson volt, a Félelem és reszketés Las Vegasban később világhírűvé váló szerzője, aki a cikke után egyből ajánlatot kapott, hogy egy egész könyvet szenteljen a témának. Az amerikai média akkoriban sokat foglalkozott a motorosbandákkal, amelyeket a társadalomra leselkedő legnagyobb veszélyek között tartottak számon, főleg az 1964-es monterey-i nemierőszak-ügy után, amikor egy csoport motorost azzal gyanúsítottak, hogy a Labor Day fesztiválon elraboltak és megerőszakoltak két fiatal lányt. Thompson riporterként csatlakozott a bandához, és hónapokon át követte és figyelte őket; Birney Jarvis egykori motoros, a San Francisco Chronicle riportere mutatta be őt a csapat vezetőjének, Sonny Bargernek. Thompson egy évet töltött az Angyalokkal, míg végül azok úgy összeverték, hogy ez pontot is tett kapcsolatuk végére. A róluk szóló könyve 1966-ban jelent meg (itthon 2003-ban Hell’s Angels. Vad rege az Angyalokról címmel) – ez nemcsak Thompson írói pályáját és a gonzó stílusát indította el, de betekintést engedett a motorosklubok titkos és veszélyes világába is, nagyban hozzájárulva azok kultuszához.
Felvarrónk az életünk
Thompson könyvének megjelenésekor Sonny Barger már csaknem tíz éve állt a banda élén. Gyerekkorában balhés életet élt, anyja elhagyta a családot, őt nagymamája és alkoholista édesapja nevelte fel. Iskolai pályafutását a sorozatos verekedések és kicsapások után tizedikes korában fejezte be. Alkalmi munkák után bevonult, de 14 hónappal később leszerelték, mert kiderült, hogy meghamisította születési anyakönyvi kivonatát, hogy katonának állhasson. Első bandáját még középiskolásként alapította, 1956-ban pedig csatlakozott az Oakland Panthers motorosklubhoz. Hamar otthagyta őket: „Buliznak, de amikor beüt valami szar, nem tartanak össze. Nem éreztem a testvériséget.” Egy évvel később Don „Boots” Reevesszel Oaklandben megalakították a Hells Angelst, amelynek szárnyaskoponya-logóját Boots egy korábbi klubjának felvarrója inspirálta. A klub nevéről pedig ezt írja a honlapján a szervezet: tudják, hogy hiányzik a birtokos viszonyt jelző aposztróf, de ezen csak mi, kívülállók vagyunk fennakadva, ők nem.
Bargeréknek állításuk szerint eredetileg fogalmuk sem volt róla, hogy több, egymással laza kapcsolatban álló banda is Pokol Angyalainak hívta magát. De egyikhez sem csatlakoztak, inkább beutazták Kaliforniát, és egyesítették a csapatokat. „Eldöntöttük, hogy ha ugyanazt a felvarrót viseljük, akkor ugyanazok a szabályok vonatkoznak ránk” – emlékezett vissza. Kiűzték az államból legnagyobb riválisukat, a Gypsy Jokerst, majd lefektették a szabályokat, és leosztották a területeket. Felvarrójuk mai napig nagy megbecsülésnek örvend motoroskörökben, ezt ugyanis csak hosszú procedúra végén érdemelhetik ki a kiválasztottak.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
