Nekrológ

A szelídítetlen motoros

Sonny Barger (1938–2022)

Lokál

A Hells Angels vezetőjét és ikonikus arcát 83 éves korában vitte el a rák. 1957 óta állt a motorosklub élén, amely hol drogügyletekben és prostitúcióban érdekelt bűnbandaként, hol az országutakon száguldozó férfiak testvéri szövetségeként jelent meg a nyilvánosság előtt. A bőrdzsekis, kemény motoros imázs kútfője 13 évet ült börtönben, könyveket írt, filmekben tűnt fel.

Egy fiatal sportriportert kért fel a The Nation magazin szerkesztője 1965-ben, hogy írjon cikket a Hells Angelsről. Az újságíró az akkor mindössze 28 éves Hunter S. Thompson volt, a Félelem és reszketés Las Vegasban később világhírűvé váló szerzője, aki a cikke után egyből ajánlatot kapott, hogy egy egész könyvet szenteljen a témának. Az amerikai média akkoriban sokat foglalkozott a motorosbandákkal, amelyeket a társadalomra leselkedő legnagyobb veszélyek között tartottak számon, főleg az 1964-es monterey-i nemierőszak-ügy után, amikor egy csoport motorost azzal gyanúsítottak, hogy a Labor Day fesztiválon elraboltak és megerőszakoltak két fiatal lányt. Thompson riporterként csatlakozott a bandához, és hónapokon át követte és figyelte őket; Birney Jarvis egykori motoros, a San Francisco Chronicle riportere mutatta be őt a csapat vezetőjének, Sonny Bargernek. Thompson egy évet töltött az Angyalokkal, míg végül azok úgy összeverték, hogy ez pontot is tett kapcsolatuk végére. A róluk szóló könyve 1966-ban jelent meg (itthon 2003-ban Hell’s Angels. Vad rege az Angyalokról címmel) – ez nemcsak Thompson írói pályáját és a gonzó stílusát indította el, de betekintést engedett a motorosklubok titkos és veszélyes világába is, nagyban hozzájárulva azok kultuszához.

Felvarrónk az életünk

Thompson könyvének megjelenésekor Sonny Barger már csaknem tíz éve állt a banda élén. Gyerekkorában balhés életet élt, anyja elhagyta a családot, őt nagymamája és alkoholista édesapja nevelte fel. Iskolai pályafutását a sorozatos verekedések és kicsapások után tizedikes korában fejezte be. Alkalmi munkák után bevonult, de 14 hónappal később leszerelték, mert kiderült, hogy meghamisította születési anyakönyvi kivonatát, hogy katonának állhasson. Első bandáját még középiskolásként alapította, 1956-ban pedig csatlakozott az Oakland Panthers motorosklubhoz. Hamar otthagyta őket: „Buliznak, de amikor beüt valami szar, nem tartanak össze. Nem éreztem a testvériséget.” Egy évvel később Don „Boots” Reevesszel Oaklandben megalakították a Hells Angelst, amelynek szárnyaskoponya-logóját Boots egy korábbi klubjának felvarrója inspirálta. A klub nevéről pedig ezt írja a honlapján a szervezet: tudják, hogy hiányzik a birtokos viszonyt jelző aposztróf, de ezen csak mi, kívülállók vagyunk fennakadva, ők nem.

Bargeréknek állításuk szerint eredetileg fogalmuk sem volt róla, hogy több, egymással laza kapcsolatban álló banda is Pokol Angyalainak hívta magát. De egyikhez sem csatlakoztak, inkább beutazták Kaliforniát, és egyesítették a csapatokat. „Eldöntöttük, hogy ha ugyanazt a felvarrót viseljük, akkor ugyanazok a szabályok vonatkoznak ránk” – emlékezett vissza. Kiűzték az államból legnagyobb riválisukat, a Gypsy Jokerst, majd lefektették a szabályokat, és leosztották a területeket. Felvarrójuk mai napig nagy megbecsülésnek örvend motoroskörökben, ezt ugyanis csak hosszú procedúra végén érdemelhetik ki a kiválasztottak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.