Lokál

A kulturális főváros dömpingjében méltatlanul szorult háttérbe a Pécs belvárosa alatt több száz méter hosszan kanyargó, egyedülálló bányászati gyűjtemény.

Cipőt a cipőboltból, Audrey Hepburnt ábrázoló pop-art képet a dizájnszaküzletből - ez is egyike a Király utcában őshonos kiskereskedelmi egyszeregynek, a zsidó negyedet éltető Negyed6 Negyed7 fesztivál két napján azonban helytörténet is kapható a Sirállyal szemközti dizájnboltban. A pillanatnyi profilbővítés elsősorban Szegő Dóri szociológusnak köszönhető: a Király utcai szaküzlet annak a sétának az első állomása, amely - viszonylag rendhagyó módon a városrészek hobbiszintű bejárásai sorában - nem elsősorban a múltat, hanem az olyan, nagyon is mai kezdeményezéseket hivatott bemutatni, amelyek valamilyen módon hozzájárulnak a zsidó negyed spontán rehabilitációjához. Vagy azért, mert jól felfogott üzleti érdekük, vagy azért, mert elhivatottságuk, vagy azért, mert a kettő keveréke úgy kívánja.

Itt dolgoznak, saját lakrészük van, és többé-kevésbé önálló életet élnek; kulturális programokat látogatnak, és ha úgy alakul, összeköltözhetnek a szerelmükkel, akivel gyereket is vállalhatnak. Leélhetik itt az életüket. Ha a kormány is úgy akarja.

A Fővárosi Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Kft. - egykor Szolgáltató Vállalat: emiatt viseli a Főkétüsz nevet, ami majdnem olyan jó, mint a baromfi-forgalmazó Barneválé - hideg fejű, szerény építészeti megfontolások jegyében fogant irodaházának bejáratánál márványtábla örökíti meg a tiszteletbeli kéményseprők nevét. A vélhetőleg magasabb vállalatvezetési régiókban, sőt netán kívülük tevékenykedő tiszteletbeli kéményseprők között egy-egy német nevű is található, amiből azt hihetnénk, hogy a szakma gyökerei is Németországban keresendők, mint annyi más kézművesszakmáé, amelyek teljes szókészlete is erről tanúskodik. Nos igaz, hogy a kéményseprők is kapnit és mundstüklit viselnek, de ez igencsak félrevezető, minthogy furcsa módon Észak-Olaszországból, de még inkább az olaszok lakta svájci kantonokból - újabb kutatások szerint elsősorban Tessinből vagyis Ticinóból - érkeztek, sőt a nálunk letelepült mesterek a XIX. században még ugyanonnan toborozták az utánpótlást is. Svájc a XIX. században amúgy is nagy iparoskibocsátó volt (vö.: Ganz Ábrahám), de hogy a kéményseprésben mit tudtak a ticinóiak, amit mások nem, az ma már kibogozhatatlan.

A pár héttel ezelőtti tragikus, afganisztáni incidens után tán még meglepőbb az igazság: a házilagos robbanóeszköz-készítés egyik (szándéktalan) előfutára éppenséggel maga is magyar volt.

Több százezer éven át voltak Eurázsia csúcsragadozói, élenjáró ősemberek - azután megérkeztek közvetlen eleink, s nekik hirtelen annyi lett. De vajon tényleg nyom nélkül tűntek el a Neander-völgyiek?

A Sziget mintha mindig ugyanolyan lenne. Rögtön a mínusznapokon őrültekbe botlok, akik úgy viselkednek, mintha már egy hete kint lennének, én magam kizárólag a megszokott helyeket keresem fel. Most viszont nem tudom kikerülni az újdonságokat.

A hétvégi turista Bécsnek inkább a k.u.k.-karakterét érzékeli, és persze irigy elismeréssel nyugtázza - például az új múzeumi negyedben - sikeres, nagyvilágias megújulását. Ezen a nyáron két kiállítás is látható a városban, amely a huszadik század világviszonylatban is különleges képződményét, a Vörös Bécset mutatja be. Persze a "boldog Ausztriának" szerencséje volt: 1955-ben kivonult az országból a Vörös Hadsereg, ami sok egyéb előny mellett azzal is járt, hogy a baloldal, a baloldaliság nem kapcsolódott össze egy mindenki által gyűlölt rendszerrel, és Bécs oldottan, görcsök nélkül tekinthet viszsza szociáldemokrata múltjára.

Az adag csökkentését, illetve a teljes leállást célzó online önsegítő programot indított útjára június elsején a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia.

"Ez a második esély iskolája, de korántsem biztos, hogy volt egyáltalán első" - mondja a sajókazai cigánytelep gimnáziumának igazgatója. A borsodi iskolában egyhetes tábort tartottak, ennek apropóján próbáltuk felmérni a nyomortelepen élők kilátásait.

A csillagtól a kaptárig, Rózsa Sándortól Magda Marinkóig sok minden eszünkbe jut, ha a legszigorúbb magyar büntetés-végrehajtási (bv) létesítmény, a Szegedi Fegyház és Börtön kerül szóba, ám a terápia szó legfeljebb viccesnek szánt megjegyzésnek tűnik. Pedig az elítélteknek már lassan harminc éve lehetőségük van, hogy pszichológushoz forduljanak, sőt létezik úgynevezett gyógyító-nevelő részleg is a rácsok mögött.

Soha ne bízz a labancban! Amint teheti, felmondja a semlegességét, ráadásul csakis hajnalban jön rá az ilyesmi, pirkadat előtt. Felriad álmából, s felkiált: Ich kündige ab sofort meine Neutralität!, és egy percet sem tétovázik.

"Bátorság, birtok, szabadság" - sorolja a polgári lét kellékeit a Békeházi Innocent néven az 1830-40-es években publikáló vörösberényi plébános, akinek Pesthez csak annyi köze van, hogy itt látogatta a papneveldét. Ha a bátorság fogalmát kiterjesztjük a vállalkozó szellemre is, máig érvényes meghatározást kapunk, amely ugyanakkor a kor viszonyainak megfelelően le is szűkíti a polgárok körét. Jól elkülönítette őket a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokain állóktól, hogy hivatalosan, okirattal igazoltan is el kellett nyerniük a városi polgárjogot.