Emléktáblát avatnak Puczi Béla emlékére a Nyugatinál

  • narancs.hu
  • 2017. december 9.

Lokál

Vasárnap, Nyugati pályaudvar, két óra. És miért fontos ember Puczi Béla? Biztosan ismerik ezt a mondatot: „Ne féljetek, magyarok, mert itt vannak a cigányok!”

„Ne féljetek, magyarok, mert itt vannak a cigányok!” – ezt kiáltották az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején a magyarok védelmére kelő cigányok. Puczi Béla volt az egyik vezetője a magyarokat védő roma csapatnak, megtorlásul börtönbe zárták és megkínozták. „Amikor a börtönbüntetés elől Magyarországra menekült, nem hősként, hanem román cigányként tekintettek rá. Sok hányattatás után 2009-ben, 61 évesen hajléktalanként halt meg Budapesten” – olvasható Puczi Béla emléktáblájának avatására létrehozott Facebook-oldalon. Az avatás vasárnap lesz délután két órakor, a Nyugati pályaudvar melletti taxiparkolónál.

false

 

Fotó: Forrás: Facebook

A szervezők szerint Puczi Béla emlékének ápolása az évek során etnikai hovatartozástól és világnézettől függetlenül közüggyé vált. „Nagyon sokan gondoljuk úgy, hogy Puczi Béla és társainak hőstette üzenet minden cigány és nem cigány magyarnak, határon innen és túl, hogy minden nehézség ellenére összetartozunk. Idén nyáron Puczi emlékének tisztelői – többek között a Roma Sajtóközpont és az Idetartozunk Egyesület – közadakozást kezdeményeztek egy emléktábla felállítása céljából, ami sikeresen zárult. Az emléktáblát Kállai András szobrászművész készítette társadalmi munkában, melyet a szükséges engedélyek beszerzése és a MÁV nagyvonalú hozzájárulása után a Nyugati pályaudvar falán fogunk elhelyezni.”

Puczi Béláról és az emléktábláról a marosvásárhelyi rádióban beszélt hosszabban Setét Jenő aktivista.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.