Lokál

Megjelent Térey János Átkelés Budapesten című könyve. A "verses novellák" a város ismert és ismeretlen tereiben történnek, és alkalmat adnak, hogy olvasóink figyelmébe ajánljuk a szerző nekünk írt, nagyszabású esszéjét az elveszett házakról.

A zene basszusára reszkető, áttetsző, felfújt burokból, a susogó, zörgő, fojtogató zacskóbábjából kibontakozó Eke Angéla nejlonvariációival az esztétika tárgyává emeli a banálisat. A levegő lassú kiáramlásával fokozatosan leeresztő műanyag az ember nagyságú kocka szoborból habos szoknyává, fürdővé, köpönyeggé, tömör testté lényegül.

Nemcsak kaviár nem kell mindig, de a jól bevált turistalátványosságok sem. Egy patkányirtó szaküzlet, egy babamúzeum, egy könyvkereskedés és egy kitömött állatoktól roskadozó szalon – ez a mi párizsi, városnéző ajánlatunk.

Bortnyik Sándor műve, a Magyar Szivarkapapír- és Szivarkahüvelygyár Rt. egy hajdani plakátja, annak is egy kissé megfakult, a Központi Antikvárium bejáratára kiragasztott fénymásolata indított arra minket, hogy saját szemünkkel is meggyőződjünk róla, milyen az, amikor gazdát cserél egy félmillióért meghirdetett poszter.

A Nyugati aluljáró falánál, kartonokon ül egy világoszöld kabátos lány, egyik kezében telefon, másikban póráz, a végén egy Boci névre hallgató vizsla riadtan nézi a hömpölygő embertömeget – kedden, délután ötkor, csúcsforgalomban. Jógaóra lett belőle.

A leggyakrabban a bébiszitter vagy a színes műanyag labdatengeres játszóház várja a gyereket, miközben anyu és apu művelődik. De ezúttal a kisebbek is velük egyenrangú programon vehetnek részt: amíg a felnőttek Beleznay Éva volt budapesti főépítésszel indulnak sorra venni a hatodik és a hetedik kerület elszabott és remekbe szabott jelenségeit, addig a gyerekeket Szolga Zsófia, A pesti zsidónegyed gyerekeknek című könyv (lásd: Ifjú marslakóknak, Magyar Narancs, 2013. szeptember 5.) szerzője kalauzolja végig a csalóka nevű területen.

Az épülő stadionnal kapcsolatban a legsúlyosabb tévhit, hogy Makovecz Imre tervezte. A stadion ugyanis minden gyakorlati szempont alapján egy másik elme műve.

Karácsonyi számunkban jelent meg Térey János Budapest mínusz című írása a főváros "legjobb elpusztult épületeiről". Az alábbiakban a cikkből kimaradt epizódokat közöljük.

Híre sem volt a Nagykörútnak, de már innen indultak a vonatok. Híre sincs a Nagykörút egykori pompájának, de most is innen indulnak a vonatok.

Az idén ünnepelték - ünnepelték? - a budapesti taxizás megindulásának 100. évfordulóját. Maradjunk annyiban, hogy nem egy sikertörténet, viszont elég érdekes.

Miért farolt a 22-es busz a kerítésnek? A BKV megmagyarázza.

Ő a búcsújáró helyek alfája és ómegája. Az egyik legrégebbi egyházi kellékkereskedőként mindenkit ismer, mindenkihez van egy jó szava. Sok évtizedes szakmai működését - egyedül Magyarországon - pápai áldással ismerte el a Vatikán.

Újpest történetének első, tragédiába torkolló randalírozása tizenegy évvel a lila-fehér sportegyesület megalakulása és majdnem ötven évvel a Megyeri úti stadion átadása előtt, 1873-ban történt. De még így is egy bíró miatt.

Bár olyan asztal Pesten nincs, aminek az aljába lehetne az élő majmot szerelni, és a koponyaműtét után kikanalazni az agyvelejét, mint ahogy arról a Tang kori csemegéről sem hallottam még, hogy az újszülött - még vak - bambuszpatkánybébiket eleresztenék az asztalon, és némi evőpálcával taszigálós adrenalin- és vércukorszint-emelés után felkapnák, majd megmártanák mézben, és hamm, egy falat, de a tény tény marad: nagyon sok helyen lehet már Budapesten kínai ételt enni.