„Néhány nap óta a körtéren serény munka folyik: a régi végállomás mögött elterült gyermekjátszóteret és parkot eltüntették. Kivágták a fákat és a helyenként másfél méter mélyen fekvő teret teljesen feltöltötték. Amint az odahordott földmennyiség lesüppedt már, a Beszkárt azonnal megkezdi az új pályaudvar építkezését” – írta 1941. december 19-én a Nemzeti Ujság. A cikk hangvétele egyértelműen arra utalt, hogy olyasmi készül Budán, ami büszkeségre adhat okot; a Beszkárt, azaz a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság a villamosközlekedés egyszerűsödését és felgyorsítását remélte az új végállomástól.
Az ekkor még Horthy Miklós nevét viselő körtér több pontján voltak villamos-végállomások, de az új forgalmi építmény kialakításának igénye nemcsak az egységesítés miatt fogalmazódott meg. Az új „pályaudvar” elsősorban az 1899-től közlekedő budafoki (nagytétényi, törökbálinti) HÉV-eknek épült, amelyeknek eredetileg a Gellért téren volt a végállomásuk, és mivel a körtérig tartó szakaszon ugyanazt a pályát használták, mint a villamosok, mindennaposak voltak a torlódások, fennakadások. Nem beszélve arról, hogy voltak olyan hangok is, hogy a Gellért téri HÉV-végállomás zavarja a szálló és fürdő vendégeinek nyugalmát.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
