Közkinccsé vált Budapest hajnala – Klösz György képei a Fortepanon

  • L.T.
  • 2015. június 20.

Lokál

Immár a 19. század végének leghíresebb fővárosi képei is láthatók a Fortepanon, Budapest Főváros Levéltára ugyanis 1500 olyan képet bocsátott a portál rendelkezésére, amelyek a német származású, ám Magyarországon élő és alkotó Klösz György hagyatékából valók.

Klösz György képeit az is ismeri, aki életében nem hallotta e nevet. A darmstadti születésű, ám pályáját Bécsben kezdő, majd 1866-ban Pestre költöző fotográfus (vegyész és gyógyszerész) valóban a legjobbkor volt a legjobb helyen, hiszen néhány évtized alatt a szeme láttára vált a középkorias kisváros igazi metropolisszá. Klösz nagysága azzal mérhető le, hogy tökéletes szaktudásával és az akkoriban nálunk szinte egyedülálló korszerű technikai apparátus birtokában sem váltotta tehetségét aprópénzre. Kezdettől fogva tisztában volt vele, hogy neki mint a „nagy idők” tanújának sokkal komolyabb feladata van annál, mint hogy egy műteremben, az úri közönséget kiszolgálva keressen nagyon sok pénzt.

A pesti alsó rakpart a Petőfi térnél a Lánchid és a Dunakorzó felé nézve. A felvétel 1890 után készült

A pesti alsó rakpart a Petőfi térnél, a Lánchíd és a Dunakorzó felé nézve. A felvétel 1890 után készült

Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára

Így hát 1913-ban bekövetkezett haláláig, vagyis majd fél évszázadon át felbecsülhetetlen dokumentumokat készített nemcsak az épülő Budapestről, hanem a Monarchia különböző kastélyairól, azok enteriőrjeiről is. Végigfotózta az 1895-ös nagy budapesti árvizet és az egy évvel későbbi millenniumi ünnepségeket is. (A teljességhez tartozik, hogy mindezt nem pusztán hobbifotósként, hanem egy jól prosperáló vállalkozás élén végezte, és sokszor épp a főváros látta el munkával.)

A gödöllői Királyi Kastély és udvara. A felvétel 1895-1899 között készült

A gödöllői királyi kastély és udvara. A felvétel 1895–1899 között készült

Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára

Klösz képeivel (sokszor alkotója nevének lehagyásával) számtalan helytörténeti kiadványban találkozhatunk, műveit egyebek mellett a Budapesti Történeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye és Budapest Főváros Levéltára (BFL) őrzi, ám arra eddig csak keveseknek volt lehetősége, hogy kedvükre böngésszenek a Klősz-képek között.

Bajcsy-Zsilinszky út (Váci körút) - Andrássy út sarok, balra a Foncière-palota. A felvétel 1890 után készült

Bajcsy-Zsilinszky út (Váci körút) – Andrássy út sarok, balra a Foncière-palota. A felvétel 1890 után készült

Fotó: Fortepan

Nos, a BFL-nek köszönhetően most 1500 Klösz-kép felkerült a Fortepan oldalára, bárki megnézheti, letöltheti, s a forrás feltüntetésével felhasználhatja.

Ahogy azt Tamási Miklós, a Fortepan egyik alapítója, az OSA munkatársa kérdésünkre elmondta, már-már a szerencsének köszönhető, hogy ezek a képek ily módon váltak közkinccsé. A levéltárat ugyanis azzal keresték meg, hogy kipróbálnának egy új szkennert, amihez nagyon jó lenne referenciaként a Klösz-anyag. Állományvédelmi szempontból azonban a hagyaték újradigitalizálására nem volt lehetőség. “Már éppen távozni készültünk, amikor a BFL igazgatója, Kenyeres István megjegyezte, hogy vannak jó minőségű, tíz évvel ezelőtti szkennjeik, azokat szívesen megosztják velünk. Végül ezeket kaptuk meg, nagy örömünkre” – mondta Tamási, hozzátéve, hogy ráadásként a szomorú sorsú UVATERV-anyagban is találtak Klösz-képeket, azokat, amelyek sokáig a Ferenciek (Felszabadulás) terén, az aluljáróban voltak kiállítva.

Oktogon a Teréz körút és az Andrássy út találkozásánál. A felvétel 1890 után készült

Oktogon a Teréz körút és az Andrássy út találkozásánál. A felvétel 1890 után készült

Fotó: Fortepan

Annyi biztos, hogy ez az 1500 kép igen tág keresztmetszete Klösz munkásságának, ám csupán töredéke a teljes hagyatéknak, ami százezres nagyságrendű is lehet. Noha a Fortepan igyekszik a többi gyűjteményt is meggyőzni arról, hogy tegye a portálon keresztül közkinccsé a képeket, egyelőre nem sok sikerrel jártak. De mivel a már látható levéltári anyagban sokszor hiányosak, illetve helyenként tévesek a képekhez tartozó információk (nagyon ritkán találhatunk például pontos évszámot), Tamási szerint most ennél sokkal fontosabb az BFL-től kapott képek precíz feldolgozása – természetesen a felhasználók bevonásával.

Millenniumi kiállítás: Ős Budavári Kolbászgyár – Würsten Fabrik pavilon. A felvétel 1896-ban készült

Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.