helyrajzi szám

Meditáció

Lokál

A Mézeskalács tér Rákospalota és Pest­újhely határán található, és egyáltalán nem illik rá neve.

Három kis lakótelep határolja, három különböző korból: a rákospalotai vasutas telep az 1910-es években épült, a szocreál ház­soros 1954–1958 között, a paneles a hetvenes évek elején. Ez utóbbit Mézeskalács téri lakótelepnek is szokták mondani, bár aki tudja, hogy az összesen öt tízszintes és három négyszintes épületből álló egység valaha a Belügyminisztérium tulajdonában állott, véletlenül sem nevezné így. Korábban a környékbeliek csak Gumibot térnek nevezték a Mézeskalács teret. A Magyar Rendőr című lap 1989-ben közölt különös interjút Gáspár Attila alezredessel, a Budapesti Katonai Ügyészség helyettes vezetőjével. „Több mint tíz évig éltem a Mézeskalács téri lakótelepen, amely köztudottan elsősorban belügyi dolgozóknak épült. Ott alkalmam volt nap mint nap tapasztalni, milyenek is a testület tagjai. Magam is felháborodtam azokon a szülői értekezleteken, amelyeken az óvó néni arról panaszkodott, hány kisgyermek testén fedezi fel rendszeresen a gumibot nyomait. Láttam, amikor a lépcsőházban részegen összeverekedtek a kollégák, s még jó, ha nem egyenruhában voltak” – mesélte az alezredes…

Korábban a Magyar Rendőr arról írt, hogy vandálok járják a környéket. „Egy bánatos, guggoló kisleány látható a XV. kerületi Mézeskalács téren. Talán könnycseppek is legördülnének ártatlan arcán, ha ez a lányka nem lenne »csak« egy szobor. Mi felnőttek is szomorúak vagyunk. Pedig mennyire örültünk, amikor néhány hónappal ezelőtt elhelyezték ezt a kedves szobrot lakótelepünkön” – írta a lap 1981-ben, a telep ABC-áruháza mögött felállított kőszoborról, amelyet a Művészet című folyóiratban is csak Guggolóként emlegettek, és az egyetlen, nem különösebben feltűnő kortárs műalkotás volt a telepen. De a Magyar Rendőr szerzőjének már azon kellett keseregnie, hogy a művet összefirkálták, „bajuszt, szemüveget, nyakláncot, és még ki tudja, mi mindent rajzoltak a védtelen szobrocskára”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.