Meditáció

A Mézeskalács tér Rákospalota és Pest­újhely határán található, és egyáltalán nem illik rá neve.

Három kis lakótelep határolja, három különböző korból: a rákospalotai vasutas telep az 1910-es években épült, a szocreál ház­soros 1954–1958 között, a paneles a hetvenes évek elején. Ez utóbbit Mézeskalács téri lakótelepnek is szokták mondani, bár aki tudja, hogy az összesen öt tízszintes és három négyszintes épületből álló egység valaha a Belügyminisztérium tulajdonában állott, véletlenül sem nevezné így. Korábban a környékbeliek csak Gumibot térnek nevezték a Mézeskalács teret. A Magyar Rendőr című lap 1989-ben közölt különös interjút Gáspár Attila alezredessel, a Budapesti Katonai Ügyészség helyettes vezetőjével. „Több mint tíz évig éltem a Mézeskalács téri lakótelepen, amely köztudottan elsősorban belügyi dolgozóknak épült. Ott alkalmam volt nap mint nap tapasztalni, milyenek is a testület tagjai. Magam is felháborodtam azokon a szülői értekezleteken, amelyeken az óvó néni arról panaszkodott, hány kisgyermek testén fedezi fel rendszeresen a gumibot nyomait. Láttam, amikor a lépcsőházban részegen összeverekedtek a kollégák, s még jó, ha nem egyenruhában voltak” – mesélte az alezredes…

Korábban a Magyar Rendőr arról írt, hogy vandálok járják a környéket. „Egy bánatos, guggoló kisleány látható a XV. kerületi Mézeskalács téren. Talán könnycseppek is legördülnének ártatlan arcán, ha ez a lányka nem lenne »csak« egy szobor. Mi felnőttek is szomorúak vagyunk. Pedig mennyire örültünk, amikor néhány hónappal ezelőtt elhelyezték ezt a kedves szobrot lakótelepünkön” – írta a lap 1981-ben, a telep ABC-áruháza mögött felállított kőszoborról, amelyet a Művészet című folyóiratban is csak Guggolóként emlegettek, és az egyetlen, nem különösebben feltűnő kortárs műalkotás volt a telepen. De a Magyar Rendőr szerzőjének már azon kellett keseregnie, hogy a művet összefirkálták, „bajuszt, szemüveget, nyakláncot, és még ki tudja, mi mindent rajzoltak a védtelen szobrocskára”.