Lokál

Megnyílt Zelnik István egykori délkelet-ázsiai magyar diplomata hatalmas és rejtélyes gyűjteményének nyilvános kiállítóhelye, és a látogató csak ámul és bámul a hasonló magyar intézmények esetében kevéssé szokásos eleganciát, a burkolatok, a fémvasalások vagy akár az üvegtárlók minőségét, nem utolsósorban pedig a Sövény Aladár Teaház és Wunderkammer szinte fülledten koloniális hangulatát látva. Sövény Aladár, az 1956 után mellőzötté vált orientalista családi ismerősként adta az első ösztönzéseket a gyűjtőnek, aki a hetvenes években diplomataként járt Vietnamban, Kambodzsában és Laoszban, s ekkor alapozta meg azóta hatalmasra duzzadt gyűjteményét.

Múlt kedden melegjogi aktivisták demonstráltak a Parlament előtt. Az eseményt az első hazai Coming Out Daynek hirdették, a résztvevők alacsony számából azonban arra következtettünk, hogy az érintettek többsége nem gondolja, hogy most jött volna el a látványos előbújás ideje. Vajon meddig lehet titkolózni?

Ma már akár meg is mosolyoghatnánk a rendszerváltás előtti állambiztonsági apparátusok munkatársai által készített fényképeket a megfigyelt személyekről, ha a kor viszolyogtató lenyomatai láttán nem venne rajtunk erőt évtizedek múltán is az émelygés és a mélységes kedvetlenség.

A múlt héten a szegedi börtönfoglalkoztatás múltját idéztük fel. De mi a helyzet most? Az egykori Alföldi Bútorgyár helyén kft. működik, amely szerződött vállalkozásoknak biztosít infrastruktúrát és munkaerőt. Az egykori szocialista üzem ipari parkká változott, bár barátságosnak nem mondanánk a környezetet.

Koszorúzással, kiállítással, emlékkönyvvel ünnepelték júliusban a Szegedi Fegyház és Börtön üzemének, az egykori Alföldi Bútorgyár alapításának hatvanadik évfordulóját. Ám Szegeden hat évtizede is több mint 150 éves hagyománya volt az elítéltek foglalkoztatásának.

1991. augusztus 21-én a rendszerváltás lendületével indult mint kalózadó, s ma már jól felépített nonprofit vállalkozás. Az elmúlt húsz év tapasztalatairól beszélgettünk a rádió ügyvezetőjével.

Tizenhetedik alkalommal rendezték meg Sümegen a Végvári Napokat. A lódobogás, a csatazaj és a magyar virtus itt garantált, de idén mélyebben kellett érte a zsebbe nyúlni.

Egy genderkonform fiúgyermek mellett új, ismeretlen világok nyílnak meg egy anya számára - ha mégoly sikerrel sajátította is el anno technikaórán a ráspoly és a reszelő fogalmi, használatbeli különbségét. Ezt a lányos anyák előtt örökre rejtve maradó világot flexek, finisherek, láncos buzogányok és Nohabok népesítik be. Kisfiúk nyaraltatásakor - a minden gyerek számára az élmények netovábbját jelentő játszótér-szökőkút-fagylalt hármassága mellé - feltétlenül be kell iktatnunk néhányat a következő témák közül: lovagi torna, kőbánya, vízerőmű, atombunker.

Voltak az ötvenes években ezek a léggömbakciók: a Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország irányába föleregetett léggömbökhöz röpcédulakötegeket rögzítettek, a zsinórra egy billenő szerkezetet szereltek, egyik oldalán szárazjéggel, a másikon ellensúllyal. Amikor a szárazjég elolvadt, a lebillenő ellensúly kioldotta a röpcédulák rögzítését, a propagandaanyag pedig szétszóródott - szerencsés esetben a célországban. Józanul meggondolva az efféle akcióktól nem lehetett komoly változásokat remélni, és a Szabad Európa Rádió (SZER) le is hátrált az információtovábbításnak erről a ma már meghatóan gyermetegnek tűnő módszeréről.

Valóban többet és másképp isznak a tizenévesek, vagy csak a média és a szülők percepciója torzít? De lehet, hogy nem is ez a dilemma: az új, könnyen beszerezhető és legális drogok megállíthatatlannak tűnő terjedése kiszoríthatja az ipari szeszből készült rövideket és kannás borokat a bulizó tinédzserek szerhasználatából.

A szerelem és a piaci lehetőség együttállásából született meg az ország egyetlen magánüzemeltetésű fodrászmúzeuma.

Nem igazán érthető, mitől nemzeti egy nemzeti lókiállítás, és mi tagadás, ebben a kérdésben a kiállításról távozóban sem lettünk okosabbak.

Kinek a Budapestje? Néhány hete bukkantak fel a földalattiban az új tablók a harmincas évek felnövekedett metropolisát bemutató fényképekkel: a Lloyd-palota a Lánchídnál, a Károly körúti Orczy-ház, választási (Magyar Nemzeti Közérdek Párt) és filmplakátok (Kínai arany - Gary Cooperrel), lámpagyújtó, pékinas triciklivel, "A Zeppelin a bolgárföldek felett", és további képek az akkor még városszéli Zuglóról. Csak első pillantásra tűnik úgy, hogy idegenforgalmi retró, amit látunk. Rögtön szemünkbe ötlik ugyanis a képek ereje, amely valahogy a közvetlen tárgyuk fölé emeli őket. Izgalmas geometria, mozgalmasan szabálytalan felülnézeti képkivágások, lüktető fény- és árnyékrajzolatok: a kor legjobbjainak a színvonala. Miért nem tudtunk róla eddig? Jelentkezzen, aki egy hónappal ezelőtt már ismerte Kinszki Imre nevét!

Az egyre népszerűbbé váló magyar pankrációt néhány, ma is épp hogy huszonéves srác indította el néhány évvel ezelőtt, bár stadionok helyett még most is elhagyatott építési telkeken rendezik a gáláikat.