1973-ban annyi új beruházás valósult meg, mint az első világháború óta még soha. Teljesen felújították a kisföldalattit és a fogaskerekűt, a külvárosokban alul- és felüljárók épültek, ezresével adták át a panellakásokat, és valószínűleg annyi szobor nem került a közterületekre, mint abban az évben. A centenárium idején az összes kerület megkapta a maga újdonságát, a IX. kerületben a József Attila-lakótelepiek jártak a legjobban, akiknek egy 480 férőhelyes mozit építettek.
Az akkori áron 21 millió forintból felhúzott egyszintes, modern vonalú mozi másfél év alatt épült fel Lang János tervei alapján. A jelek szerint a Győri Tervező Iroda építésze csak kihúzta az asztalfiókot: a Pest-Buda névre keresztelt mozi ugyanis teljesen úgy nézett ki, mint a tatabányai Turul mozi, amelyet nyolc évvel korábban avattak fel. „Belső tere szép, kényelmes. Technikai felszerelése korszerű. A nézőtér fűthető-hűthető. Az akusztika jó. Az óriás vászonra hetven milliméteres panoráma-szélesvásznú filmek is vetíthetők. A büfében ifjúsági klub, közönségtalálkozó számára is van hely” – lelkesedett a Magyar Nemzet tudósítója, mielőtt 1973. augusztus 18-án felavatták a Pest-Budát, az első budapesti mozit, amelyet légkondicionálóval szereltek fel. Akkoriban az is újdonságnak számított, hogy a nézőtéren világító számok jelezték a sorokat. A mozi avatóján Horváth Sándor, a Fővárosi Moziüzemi Vállalat igazgatója mondott ünnepi beszédet, Keszei Pálné tanácselnök vette át a létesítményt, majd levetítették a Szülővárosunk, Budapest című dokumentumfilmet. Másnap a közönség – premier előtt – Várkonyi Zoltán Ártatlan gyilkosok című filmjére válhatott jegyet, augusztus 20-án pedig még a Locomotiv GT is fellépett az új moziban.
De hamar kiderült, hogy a Pest-Buda nem alkalmas arra, hogy premiermozi legyen. Nem a technikai körülmények, hanem a nézőszám miatt. A lakótelepen élők kevesen voltak ahhoz, hogy napról napra megtöltsék, messzebbről viszont elég macerás volt a tömegközlekedés, a metró pedig csak 1980-ban jutott el a József Attila-lakótelepig, így még az Ecseri úttól is buszozni kellett. A Pest-Buda szimpla utánjátszó moziként végezte, amely a hétköznapokon kongott az ürességtől. Nem véletlen, hogy 1990-ben a bezárásáról döntöttek. Az ezt követő huszonöt évben számtalan elképzelés született az épület hasznosítására, ám egyet sem sikerült megvalósítani. Jellemző, hogy a jegypénztáraknál elhelyezett 3×4 méteres mozaikfalat, Gera Éva Pest és Buda egyesítése című művét végül egy vihar döntötte le, szerencsére az alkotás egy részletét sikerült a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény munkatársainak megmenteniük. A mozi épülete viszont kizárólag a csodának köszönheti megmaradását.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
