helyrajzi szám

Rädda Barnen utca 20.

Lokál

Az első években a tanítás különféle helyszíneken, általában bérlakásokban zajlott, a növekvő érdeklődést látva azonban a közgyűlés hamarosan saját iskola megépítésére szánta el magát. 

„Községi iskola szerveztetett: Gödöllő 2 tanerővel, Rákospalota 2 tanerővel.” Mindössze ennyit közölt 1905. október 5-én a Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja, de a rövidke fél sor sokat jelentett Rákospalota számára. Addig a nagyközségnek csak felekezeti és magániskolái voltak, az Eötvös József nevéhez fűződő 1868-as népiskolai törvényt, amely a 6–12 évesek számára tankötelezettséget írt elő, nem vették komolyan. Olyannyira nem, hogy a jókora késéssel induló népiskola alapítását is csak azért szavazta meg a közgyűlés, mert ellenkező esetben megbüntették volna őket.

Az első években a tanítás különféle helyszíneken, általában bérlakásokban zajlott, a növekvő érdeklődést látva azonban a közgyűlés hamarosan saját iskola megépítésére szánta el magát. Az egyszintes, hat tantermes elemi épületét az Eötvös és a Károlyi utcák sarkán emelték 1908-ban, és már két évvel később bővíteni kellett. Az iskolának 1911-ben 24 pedagógus alkalmazottja volt.

A rákospalotaiak lokálpatriotizmusa azután kezdett éledezni, hogy a település 1923-ban városi rangot kapott. A következő években szinte egymásba értek a helyi rendezvények, ezek közül néhányat az elemi iskolában tartottak – vakáció idején. A legnagyobbat, az ún. Rákospalotai Kiállítást, 1927-ben személyesen József főherceg nyitotta meg, és a helyi képző- és iparművészek mutatkozhattak be az osztálytermekből kialakított kiállítóhelyeken. „A községi elemi iskola I. emeletének 19. számú termébe belépve (…) az ajtótól jobbra Melfelber Gedeon, ny. m. kir. áll. ipariskolai oktató amerikai diófából faragott 3-as komoly aktja (…), az egy-egy darab fából faragott bivalypár, a félig kész, juharfából kidolgozott kutya- s egyéb műhelyfaragványai és rajzai nyitják meg a kiállított műtárgyak sorát” – írta lelkesen a Palota-Ujpest című lap, és ennyiből is kiviláglik, hogy az esemény elsősorban a kiállító művészek számára lehetett emlékezetes. Vélhetően ekkoriban került az iskola homlokzatára afféle különös ismertetőjelként a magyar zászlót lobogtató, paraszti öltözékben menetelő gyerekeket ábrázoló színes sgraffito is. Egy korabeli fotón jól kivehető a mű. Alkotóját nem ismerjük, mivel jelenleg szignóként egy kivehetetlen nevű bt. és az 1993-as évszám szerepel a képen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.