„Községi iskola szerveztetett: Gödöllő 2 tanerővel, Rákospalota 2 tanerővel.” Mindössze ennyit közölt 1905. október 5-én a Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja, de a rövidke fél sor sokat jelentett Rákospalota számára. Addig a nagyközségnek csak felekezeti és magániskolái voltak, az Eötvös József nevéhez fűződő 1868-as népiskolai törvényt, amely a 6–12 évesek számára tankötelezettséget írt elő, nem vették komolyan. Olyannyira nem, hogy a jókora késéssel induló népiskola alapítását is csak azért szavazta meg a közgyűlés, mert ellenkező esetben megbüntették volna őket.
Az első években a tanítás különféle helyszíneken, általában bérlakásokban zajlott, a növekvő érdeklődést látva azonban a közgyűlés hamarosan saját iskola megépítésére szánta el magát. Az egyszintes, hat tantermes elemi épületét az Eötvös és a Károlyi utcák sarkán emelték 1908-ban, és már két évvel később bővíteni kellett. Az iskolának 1911-ben 24 pedagógus alkalmazottja volt.
A rákospalotaiak lokálpatriotizmusa azután kezdett éledezni, hogy a település 1923-ban városi rangot kapott. A következő években szinte egymásba értek a helyi rendezvények, ezek közül néhányat az elemi iskolában tartottak – vakáció idején. A legnagyobbat, az ún. Rákospalotai Kiállítást, 1927-ben személyesen József főherceg nyitotta meg, és a helyi képző- és iparművészek mutatkozhattak be az osztálytermekből kialakított kiállítóhelyeken. „A községi elemi iskola I. emeletének 19. számú termébe belépve (…) az ajtótól jobbra Melfelber Gedeon, ny. m. kir. áll. ipariskolai oktató amerikai diófából faragott 3-as komoly aktja (…), az egy-egy darab fából faragott bivalypár, a félig kész, juharfából kidolgozott kutya- s egyéb műhelyfaragványai és rajzai nyitják meg a kiállított műtárgyak sorát” – írta lelkesen a Palota-Ujpest című lap, és ennyiből is kiviláglik, hogy az esemény elsősorban a kiállító művészek számára lehetett emlékezetes. Vélhetően ekkoriban került az iskola homlokzatára afféle különös ismertetőjelként a magyar zászlót lobogtató, paraszti öltözékben menetelő gyerekeket ábrázoló színes sgraffito is. Egy korabeli fotón jól kivehető a mű. Alkotóját nem ismerjük, mivel jelenleg szignóként egy kivehetetlen nevű bt. és az 1993-as évszám szerepel a képen.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
