Nagyvároshoz illő ingatlanberuházások az 1910-es években kezdődtek, de a tér végső arculatát csak 1943-ra, az új HÉV-végállomás („gomba”) átadása után nyerte el, és a következő 70 évben – a 4-es metró 2014-es átadásáig – alig változott itt bármi is.
A terület fejlődésének legjelentősebb időszaka 1929–1930-ra esett. Ekkor kapott nevet – Horthy Miklós körtér –, és ekkor indult utoljára omnibusz a Villányi úton. Ám ennél látványosabb változás volt, hogy felszámolták a tér északi végében álló hurokvégállomást, és megkezdődött a villamospálya kiépítése az időközben Szent Imre hercegre átkeresztelt Villányi úton.
Míg a Horthy Miklós körtér és a Horthy Miklós út (ma: Bartók Béla út) utcaneveket a kormányzó hatalomra kerülésének 10. évfordulójával indokolták, a Szent Imre herceg útja elnevezésnek az 1930–1931-re meghirdetett Szent Imre-emlékév volt az apropója. De a hurokvágány is a herceg halálának 900. évfordulójára rendezett ünnepségsorozat miatt szűnt meg: itt állították fel Kisfaludi Strobl Zsigmond Szent Imrét ábrázoló bronzszobrát. Pontosabban egy szoborcsoportot, amelynek a majd’ háromméteres talapzaton álló, aranykoronás herceg a főalakja, akit modern ruhába öltözött ifjú rajongók vesznek körül. Balról a parasztlányka, a cserkész és a diák, jobbról az „ártatlanságot” szimbolizáló lány kezében liliomokkal, a „szívét felajánló” lány és az imádkozó levente. A posztamens elején látható bronz domborművön a herceg apja, Szent István látható, amint felajánlja a magyar koronát Szűz Máriának, a jobb oldalán Szent István intelmeiből, bal oldalán pedig Szent Imre imájából olvasható egy-egy részlet. A szoborcsoportot nem az emlékév állami költségvetéséből finanszírozták; Croy-Dülmen Izabella, Ferdinánd főherceg neje állta a cechet, ahogy a talapzat hátulján olvasható feliratból is kiderül.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
